Néhány hete iktatták tisztségébe a Temesvár-Újkissodai Református Egyházközség új lelkipásztorát, Tökölyi Csaba Krisztián tiszteletest. Eddigi tevékenységéről és további terveiről beszéltünk a fiatal lelkipásztorral.
– Szilágysomlyón születtem 1995-ben, a család máso­dik fiúgyermekeként. Szülővárosomban kezdtem el tanulmányaimat, majd a zilahi Wesselényi Református Kollé­giumban folytattam humán-teológia szakon. Ott megerő­södött bennem a korábbi elhatározás, hogy e téren sze­retnék továbbtanulni, és a kolozsvári teológián folytattam. Hetedik-nyolcadik osztályos koromban merült fel bennem először a lelkipásztori szolgálat gondolata, ebben támogatóim voltak nagyszüleim. A teológián töltött évek alatt erő­södött meg bennem az elhivatás érzése. Egyetemi tanulmányaimat 2020-ban fejeztem be, és első szolgálati helyem a Zsombolyai Missziós Egyházközség volt. Az egyházköz­séghez tartozott Nagyszentmiklós, Máriafölde, Pusztake­resztúr, Valkány, Garabos. Végvári lakhelyemről két heti rend­szerességgel jártam ki az említett gyülekezetekbe és végeztem az éppen időszerű szolgálatokat. Bevallom, hogy nagyon megszerettem e szórvány-gyülekezeteket, és nem vágyódtam el nagyobb gyülekezetbe, úgy értékeltem, hogy Isten akaratából kerültem oda és tőlem telhetően igye­kez­tem elvégezni a rám háruló munkát. Később, nt. Bálint Sándor előző újkissodai lelkipásztor nyugdíjba vonulását követően hívott meg a gyülekezet.

– Zsombolya és környéke valóban a romániai református szórvány szórványának tekinthető és komoly pró­batételt jelenthetett…
– Igazán itt éreztem át teljes mértékben a századik juh megkereséséről szóló példázat jelentőségét. A rengeteg csa­ládlátogatás során sikerült megszólítanom az embereket, beszélgetések folyamán derült ki, mely településen, hány re­formátus személy él. Nem volt megbízható adatbázis, so­kan a nyilvántartásban feljegyzettek közül elköltöztek vagy elhaláloztak. Számomra, aki a Szilágyságból, népes gyüle­ke­zetből jöttem, eleinte nagyon szokatlan volt az alig ma­roknyi hívőből álló gyülekezet, de Isten megtanított arra, hogy ne hasonlítgassam egyik gyülekezetet a másikhoz, hanem azt az embert nézzem, aki előttem van, akivel tu­dunk beszélgetni és, akit meg lehet keresni, és akinek fon­tos Isten Ígéje. A századik is pontosan olyan fontos, mint a többi kilencvenkilenc. Sajnos odaérkeztemkor még nem volt lakható a zsombolyai parókia, ezért Végváron laktam és kihívás volt számomra az, hogy nem találkozhattam na­ponta az egyháztagokkal. Ez nagyon hiányzott. Mivel va­sárnaponként legalább három helyen volt istentisztelet, nagyon kevés idő maradt a hívekkel való kötetlen beszél­ge­­tésre, telefonon rendszeresen kerestem fel őket, a szü­le­tésnaposokat felköszöntöttem, de az istentiszteleteken kí­vüli találkozásokra csak meglehetősen ritkán kerülhetett sor.

– Újkissodán viszont mindezekre bőven van le­hetősége az ifjú lelkipásztornak.
– Az új gyülekezetben szívesen fogadtak, csak jó él­ményeim vannak. Önálló lelkészként ez az első szolgálati helyem, rengeteget kell tanulnom, inkább az adminisztratív teendőkkel kell tisztában legyek. Úgy érzem, hogy fokozott figyelmet kell fordítanom a családokra, rendszeresen keresem fel a gyülekezeti tagokat. Hiszem, hogy sikerül köz­vet­len kapcsolatot kialakítani az egyháztagokkal. Ebben nagy segítségemre van a gondnok-asszony, Marity Anna­mária, ő itt nőtt fel a gyülekezetben és mindenkit ismer. Ki­alakult az is, hogy a hónap első vasárnapján szeretet­vendégséget tartunk, amikor az istentiszteleten részt vevők még elidőznek a templomban, ismerkedhetünk, beszélget­hetünk, közösen éneket tanulunk. Megtartjuk a bibliaórákat és őszintén örvendünk minden alkalomnak, amikor együtt le­hetünk. Hiszem, hogy a találkozási lehetőségek meg­te­rem­tésével, egymásra való odafigyeléssel tudjuk a világ­jár­vány fenyegetése miatt távolmaradókat is visszahoz­nunk a templomi közösségbe. Szombat délelőtt szervezünk foglalkozásokat a gyermekeknek, nem nagyszámú a gyermekközösség, de mi minden gyermeknek örvendünk.

– Melyek az újkissodai református közösség tervei a következő időszakra, tartják-e a kapcsolatot a testvérgyülekezettel?
– Egyik tervünk megvalósulás előtt áll: belátható időn be­lül beindulhat a börtön missziós tevékenység. Engedélyt kaptunk a temesvári büntetés végrehajtási intézet igazga­tójától, hogy a hónap negyedik vasárnapján meglátogathas­suk a fogvatartott magyarokat felekezeti hovatartozástól füg­getlenül, és megosszuk velük az Ige üzeneteit. Nincse­nek ilyen irányú tapasztalataim, és ezért magam is izgalommal várom az első találkozást. Bízom abban, hogy az Ige hatására megváltozik a világ a fogvatartottak számára, megtalálják azokat a kapaszkodókat, amelyeknek hatására az életük is megváltozhat. A németországi testvérgyüle­ke­zettel továbbra is jó a kapcsolatunk, ők rendszeresen látogatnak hozzánk, általában a gyülekezetünk alapításának évfordulója, április 28-a körüli hétvégén. Idén nagyon sokat segítettek nekünk a parókia felújításában. Már meg is egyeztünk abban, hogy jövő tavasszal mikor fognak hozzánk látogatni.
Makkai Zoltán