„Szívünkben hordjuk egymást és ezt a négy évet”

Az interneten található in­formációk szerint a ballagás hagyománya Magyar­országon Selmecbányáról in­dult az 1870-es években, amikor a helyi erdészeti és bányászati akadémia hallgatói az iskolától való búcsú­zásuk gyanánt a Ballag már a vén diák… kezdetű dalt éne­kelték. A szokás hama­rosan elterjedt az egész or­szágban, és a 20. századra ismertté vált. Manapság pe­dig annyira közkedvelt, hogy nem csupán a középiskolás végzősök ballagnak, hanem a nagycsoportos óvodások, a negyedik elemi vagy nyolcadik gimnáziumi osztályt befejező tanulók is.
A ballagás valódi üze­ne­tét azonban leginkább a kö­zépiskolások érzik át, mivel ők nem csupán az iskolától bú­csúznak, hanem a gyermekkortól is. A nagykorúságot jelző várva várt 18. életév betöltésével ugyanis a fiata­lok a társadalom teljes jogú tagjainak számítanak.
A Gerhardinum Római Katolikus Líceumban május 24-én, csütörtökön a két osz­tályfőnök, Nüszl Erzsébet és Jánosi Tímea tanárnők kísé­re­tében 33 maturandus vo­nult hangos énekszóval osz­- tályról osztályra, búcsúzott az alma matertől, tanároktól, nevelőktől és a fiatalabb társaktól.
A legkisebbek ámuló te­kintettel csodálkoztak rájuk, a nagyobbak virágcsokrokkal köszöntötték őket, és sze­gőd­tek a nyomukba egészen a Szent György székesegyhá­zig, ahol a ballagási ünnepség szentmisével folyta­tódott.
A liturgia főcelebránsa, Msgr. Dirschl Johann általános helynök közvetlen hangon köszöntötte az egy­be­gyűlteket, majd szavait elsősorban a végzősökhöz in­- téz­te: – Mindenekelőtt a Püspök Úr üdvözletét és gra­tulációját nyújtom át nektek. A ballagás a visszapillantás ideje is, amit ti minden bi­zonnyal megtettetek. Az itt töltött évekért adjunk mind­annyian hálát Istennek.
Magyar nyelvű szent­be­szédében ft. Kocsik Zoltán aligazgató arra intette egy­kori tanítványait, hogy min­dig az igazat mondják, le­­- gyenek becsületesek, megbízhatóak, és vállalják a ke­resztényi értékek megélését, továbbadását. – Számotokra most kezdődik a felelős­ség­teljes élet, amelynek irá­nyí­tása nagyészt rajtatok múlik. Ti döntitek el, hogy miként alakul a sorsotok, ti tehetitek a legtöbbet azért, hogy kiegyensúlyozott, boldog, teljes életetek legyen.
A szentmise végén a végzősök léptek mikrofon elé, és öntötték szavakba mindazokat a gondolatokat, élményeket és tapasztalato­kat, amelyeket az eltelt négy esztendőben a középiskolás létüket meghatározták. Magony Réka a ballagók nevében így fogalmazott: – Sok mindent éltünk át együtt és ezt nem szabad felednünk. Családdá vált egy marok gye­rek, de mára már felnőttünk, szétválnak útjaink. – Vé­ge­zetül pedig az Ismerős Arcok együttes Nélküled cí­mű dalának utolsó szakaszát idézte: S bár a lényeget még nem érthetted / Amíg nem éltél ne­héz éveket / Hogy történjen bármi, amíg élünk s meg­ha­lunk / Mi egy vérből valók va­gyunk!
Közösen pedig Máté Péter Egyszer véget ér című dalát énekelték.
Az iskola kulcsának át­adását követően a XI-es Molnár Ádám búcsúzott isko­latársaitól: – Négy szép esztendőt töltöttetek ennek az iskolának a falai között. Irigyellek, de féltelek is titeket. Kívánjuk, hogy mindent, amit szeretnétek elérni, teljesül­jön.
Végezetül Jakab Ilona tanárnő, a Gerhardinum Lí­ceum igazgatója köszönt el a végzősöktől. Mint mondotta ugyanis, az utolsó szó többnyire az övé. – Nem vé­letlenül tettünk Szentírást a batyutokba. Bizonyára emlékeztek Martin Buber filozófus gondolatára: Az Istennel bizalommal ápolt kapcsolatunk tehet minket igazán emberekké, és ezáltal tárulhat fel igazi mélységünk, és ez által tudjuk magunkat másoknak is mind jobban megmutatni és átadni. Ez az idézet arra utal, hogy ott, ahol emberségünket meglel­jük, ott leljük meg a boldog­ságunkat is. A kiegyen­sú- lyozott, boldog élethez vezető út nem kerülheti el Istent, és nem kerülheti el embertársainkat sem. Azért kaptátok a Szentírást, hogy útmutató és iránytű legyen a számotokra – fogalmazott az igazgató.
A ballagás vidám perceiben természetesen senki sem szólt a tizenkét év tanu­lást lezáró érettségi vizsgáról, amely az ünnepség alatt gyakran említett fele­lős­ségteljes élet első kihívása. Aki úgy dönt, hogy felvállalja, megtette az első lépést az önmegvalósítás felé.
S.E.