„Szívünkben hordjuk egymást és ezt a négy évet”
Az interneten található információk szerint a ballagás hagyománya Magyarországon Selmecbányáról indult az 1870-es években, amikor a helyi erdészeti és bányászati akadémia hallgatói az iskolától való búcsúzásuk gyanánt a Ballag már a vén diák… kezdetű dalt énekelték. A szokás hamarosan elterjedt az egész országban, és a 20. századra ismertté vált. Manapság pedig annyira közkedvelt, hogy nem csupán a középiskolás végzősök ballagnak, hanem a nagycsoportos óvodások, a negyedik elemi vagy nyolcadik gimnáziumi osztályt befejező tanulók is.
A ballagás valódi üzenetét azonban leginkább a középiskolások érzik át, mivel ők nem csupán az iskolától búcsúznak, hanem a gyermekkortól is. A nagykorúságot jelző várva várt 18. életév betöltésével ugyanis a fiatalok a társadalom teljes jogú tagjainak számítanak.
A Gerhardinum Római Katolikus Líceumban május 24-én, csütörtökön a két osztályfőnök, Nüszl Erzsébet és Jánosi Tímea tanárnők kíséretében 33 maturandus vonult hangos énekszóval osz- tályról osztályra, búcsúzott az alma matertől, tanároktól, nevelőktől és a fiatalabb társaktól.
A legkisebbek ámuló tekintettel csodálkoztak rájuk, a nagyobbak virágcsokrokkal köszöntötték őket, és szegődtek a nyomukba egészen a Szent György székesegyházig, ahol a ballagási ünnepség szentmisével folytatódott.
A liturgia főcelebránsa, Msgr. Dirschl Johann általános helynök közvetlen hangon köszöntötte az egybegyűlteket, majd szavait elsősorban a végzősökhöz in- tézte: – Mindenekelőtt a Püspök Úr üdvözletét és gratulációját nyújtom át nektek. A ballagás a visszapillantás ideje is, amit ti minden bizonnyal megtettetek. Az itt töltött évekért adjunk mindannyian hálát Istennek.
Magyar nyelvű szentbeszédében ft. Kocsik Zoltán aligazgató arra intette egykori tanítványait, hogy mindig az igazat mondják, le- gyenek becsületesek, megbízhatóak, és vállalják a keresztényi értékek megélését, továbbadását. – Számotokra most kezdődik a felelősségteljes élet, amelynek irányítása nagyészt rajtatok múlik. Ti döntitek el, hogy miként alakul a sorsotok, ti tehetitek a legtöbbet azért, hogy kiegyensúlyozott, boldog, teljes életetek legyen.
A szentmise végén a végzősök léptek mikrofon elé, és öntötték szavakba mindazokat a gondolatokat, élményeket és tapasztalatokat, amelyeket az eltelt négy esztendőben a középiskolás létüket meghatározták. Magony Réka a ballagók nevében így fogalmazott: – Sok mindent éltünk át együtt és ezt nem szabad felednünk. Családdá vált egy marok gyerek, de mára már felnőttünk, szétválnak útjaink. – Végezetül pedig az Ismerős Arcok együttes Nélküled című dalának utolsó szakaszát idézte: S bár a lényeget még nem érthetted / Amíg nem éltél nehéz éveket / Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk / Mi egy vérből valók vagyunk!
Közösen pedig Máté Péter Egyszer véget ér című dalát énekelték.
Az iskola kulcsának átadását követően a XI-es Molnár Ádám búcsúzott iskolatársaitól: – Négy szép esztendőt töltöttetek ennek az iskolának a falai között. Irigyellek, de féltelek is titeket. Kívánjuk, hogy mindent, amit szeretnétek elérni, teljesüljön.
Végezetül Jakab Ilona tanárnő, a Gerhardinum Líceum igazgatója köszönt el a végzősöktől. Mint mondotta ugyanis, az utolsó szó többnyire az övé. – Nem véletlenül tettünk Szentírást a batyutokba. Bizonyára emlékeztek Martin Buber filozófus gondolatára: Az Istennel bizalommal ápolt kapcsolatunk tehet minket igazán emberekké, és ezáltal tárulhat fel igazi mélységünk, és ez által tudjuk magunkat másoknak is mind jobban megmutatni és átadni. Ez az idézet arra utal, hogy ott, ahol emberségünket megleljük, ott leljük meg a boldogságunkat is. A kiegyensú- lyozott, boldog élethez vezető út nem kerülheti el Istent, és nem kerülheti el embertársainkat sem. Azért kaptátok a Szentírást, hogy útmutató és iránytű legyen a számotokra – fogalmazott az igazgató.
A ballagás vidám perceiben természetesen senki sem szólt a tizenkét év tanulást lezáró érettségi vizsgáról, amely az ünnepség alatt gyakran említett felelősségteljes élet első kihívása. Aki úgy dönt, hogy felvállalja, megtette az első lépést az önmegvalósítás felé.
S.E.