„Őáltala, ővele és őbenne”
Mise kánon
Ft. Gróza Dániel jubileumi ezüstmiséje Pusztakeresztúron
Az élet egy örök vándorút minden ember számára, de a papi hivatást választó embereknek szinte kötelező hoszszabb-rövidebb idő után helyet változtatni – ez a rendelet számomra érthetetlen marad, hiszen mire a plébános megismeri a híveket, megszokja a helyi szokásokat, már odébb kell állni, és újrakezdeni az egészet… Mikor megkérdeztem pap ismerőseimet erről a dologról, az volt a válasz, hogy aki ezt a hivatást választja, bevállalja ezt az örökös vándorlást, újrakezdések sorozatát, hiszen minden hivatásnak megvan a jó és kevésbé jó oldala is.
Azonban, a pusztakeresztúri római katolikus közösség hívei szerencsések voltak, mivel 16 éven keresztül tisztelhették lelki atyjukként, Dani pap bácsit. Ez idő alatt rengeteg minden történt, sok szép együtt töltött pillanatra emlékezhetünk, amelyek hozzájárultak a közösség öszszekovácsolódásához. Az eltelt tizenhat esztendő jeles kiemelkedő eseményei voltak az elsőáldozási és bérmálási felkészítők, a karácsonyi pásztorjátékok, házszentelések, a templom karbantartása.
Ünnepi szentbeszédében arra intett minket volt plébánosunk, hogy ebben a rohanó, önző világban, amelyben az önös érdek érvényesül leginkább, mi mégis törekedjünk egymást szeretni, jó szóval illetni, elfogadni egymást, hiszen apró figyelmességekből, jócselekedetekből áll össze a Mennyek országa, a kis dolgok szebbé tehetik mindennapjainkat, nyugalmat nyújthatnak.
A szentmise után a helyi egyháztanács tagjai agapéra hívták az egybegyűlteket, ahol egy kis időre felidézhettük ez elmúlt évek közös emlékeit.
Kívánjuk kedves plébánosunknak, hogy még sokáig terelgesse nyáját, bármerre is viszi a sors és egészségben, békességben tegyen eleget az Úr akaratának, s majd együtt ünnepelhessük fél évszázados tevékenységét is!
Tóth Baráth Szilvia fényképes tudósítása