Meggyőződésem, hogy a botrány, megbotránkoztatás, fokmérője meghatározhatatlan a mai Romániában. Valahogy nem lehet számszerűsíteni. Ma már a skandallum sem a régi! Mert mindent lehet.
Az utóbbi másfél-két esztendőben, amikor az alig-alig evickélő kormányok két kézzel szórták a pénzt dolgozónak, nyugdíjasnak, iskolásnak egyaránt, még a kiskutyáknak, kismacskáknak is bőven jutott a kánaáni jóból, akkor a bankok megtehették azt, hogy rendkívül kecsegtetőnek feltüntetett körülmények között, nyakló nélkül hiteleztek szinte bárkinek. Az ember nem tanul manapság már a saját hibájából sem, ezért sok százezren dőltek be a könnyen megszerezhető pénz mágiájának. A bankok irányítói jól tudták, hogy a dőzsölést követik a szűk esztendők, és azt is, hogy előbb vagy utóbb a bankokat is újabb vagy nagyobb értékű adókkal fogják megszorongatni. Romániában ez (is) betűre bejött: kölcsönök formájában rengetegnagy összeget helyeztek ki a bankok, a kamatokból pedig bőven futja fedezni a kormány által záros ideig megduplázott különadót. Magyarul: még mielőtt törvény rendelkezett volna az adóemelésről, a bankok máris ráhárították a polgárokra a megemelt illetékek terhét! Nekik ez egy piszkosul win-win helyzet: a bank örül, hogy nem kell pluszpénzt fizessen, az állam nem a polgárait védi, pedig megtehetné, hanem dörzsöli a tenyerét a költségvetésbe beáramló pluszjövedelmek miatti elégedettségében. A polgár meg gürizik veszettül, hogy valahogy előteremtse a kölcsön(ök) törlesztéséhez, a megemelt értékű rezsiszámlák kifizetéséhez, a mindennapi betevő falat biztosításához szükséges pénzt. Mert, ugye, óriási a költségvetési hiány, elengedhetetlenek a megszorító intézkedések, minden polgárnak áldozatot kell vállalnia a hon érdekében! – szól a hivatalos lózung. És senki sem botránkozik meg ezen az ostobaságon, nincs skandallum, elfogadjuk, hogy ez van, románul: mai rău să nu fie…
A kormány áfaemelési döntése sem keltett közfelháborodást. Pedig annyira botrányos, hogy megért volna minimum egy kis ejnye-bejnyét. Úgy tűnik, a polgárok máris elfelejtették az államelnök ígéretét, mely szerint az áfaemelést nem fogja jóváhagyni! Akár ebben a pillanatban is legalább tizenöt helyen megjeleníthető eme ígéret. És mégis meglett az áfaemelés. Sajnos ezek után már most megállapítható, sőt borítékolható, hogy ennél többre képtelen ez az új kormányzat. Nagyon úgy tűnik, hogy képtelen meghozni azokat az intézkedéseket, amelyek az igazi pénzeszsákokat, az államot eddig könyörtelenül kiszipolyozókat, a „kiemelt” külön nyugdíjasokat érintené, képtelen meghozni azokat a törvényes rendelkezéseket például, amelyek a szemtelenül, megbotránkoztatóan (ugyan, kit?) magas jövedelmeket reális szintre csökkentené. Az áfaemelés bizonyítja, hogy a legkönnyebb módon akar pluszbevételhez jutni: augusztus végére a költségvetési bevételek több százalékkal fognak növekedni. Hasonló a szerencsejátékok nyereményeinek nagyobb mértékű megadóztatásával. Meg az osztalékadó 16%-ra való (eddig 10% volt!) emelésével. Legalábbis ideig-óráig, amíg az érintettek nem találják meg a kiskapukat az áfa- és adófizetés elkerülésére vagy minimalizálására. A sok évtizedes tapasztalat szerint, borítékolható, hogy biztos megtalálják. Ami azt jelenti, hogy az áfa- és adóemelések miatt a polgár drágábban vásárol be, többet fizet a szolgáltatásokért, az állam áfából származó bevétele jó esetben nem csökken! Nem akarok feltétlenül ötleteket adni, de Bolojanék simán megtehették volna például azt, hogy az adóhátrálékot felhalmozott vállalkozók, vállalkozások számára pénzügyi amnesztiát hirdetnek, ha kifizetik elmaradt adósságuk, mondjuk, 70 %-át vagy, rosszabbik esetben, felét. Valószínűleg ez is hozhatott volna valamit a konyhára, legalább annyira könnyen és gyorsan. Még emlékezhet bárki arra, hogy év elején nem adó és illetékek növeléséről, hanem az államnak járó, ki nem fizetett összegek hatékonyabb behajtásáról fantáziáltak kormányközeli gazdasági szakértők. És miközben hónapokig folyt a szócséplés, újabb milliárdokkal növekedett az államháztartás hiánya. Májusban például „csekély” 8,5 milliárd lejjel. Nem lett botrány ebből sem.
Nincs skandallum amiatt sem, hogy a közszférában nem a hatékonyabb, hosszútávon átgondolt munkavégzésről, és a rendszerbe urambátyám alapon, vagy más mutyizással bekerült, alkalmatlan és alkalmazható tudással nem rendelkező lógósok, a munkavégzést csak mímelő protezsáltak kiszűréséről beszélnek, hanem arról, hogy jövő év végéig befagyasztják a fizetéseket és mindennemű pluszjuttatásokat. A pluszjuttatások ügye azért érdekes, mert egy-egy politikai holdudvarnak tekinthető állami intézményben a fizetés felét is meghaladhatták eme jogi szempontból megalapozott pluszjövedelmek. Eléggé megbotránkoztató módon arról nincs szó, hogy valakit is elküldenének a közintézményekben ma is alkalmazásban álló 1 305 361 tisztviselő közül. Vélhetően azért, hogy ne zavarodjon fel túlságosan a politikai holdudvarok állóvize és a pártkatonák továbbra is meghúzódhassanak és hízhassanak a közintézményekben.

Skandallum, ugyan, de most már némileg letisztult a kormányzati stratégia: nem a politikai kiváltságok körét zárnák rövidre, nem a kiváltságosak botrányosan magas jövedelmének, a politikai pártok állami támogatásának a minimálisra való csökkentése a cél, nem a közpénz felelős elköltésére összpontosítanak, hanem elsősorban a közember újabb megsarcolására alapoz a kormány.
Mert megteheti.
Hangzatosak és a választópolgárok megnyerésére alkalmasak ugyan a miniszterelnök kijelentései, mely szerint karcsúsítani fogják az állami intézményeket, korlátozzák a kiadásokat, befagyasztják a jövedelmeket, eltörölnek a pluszjuttatásokból és még lehetne sorolni. Csakhogy az elöljáró nem beszél azoknak a törvényeknek a módosításáról vagy új törvényekről, amelyek lehetővé fogják tenni a fenti megszorító intézkedéseknek becézett tervek gyakorlatba való ültetését. Mert ha nincs szabályos törvény, akkor minden elbocsájtott állami alkalmazott és mindazok, akiknek a kormány felelősségvállalással foganatosított rendelkezése értelmében csökkeni fog jövedelmük, rögtön a bíróságokhoz fordulhatna, és jó romániai szokás szerint még meg is nyerik a pereket.
Eltelt jó fél esztendő, és még mindig ott tartunk, hogy egyre csak növekedik a deficit. Leírni is botrányos, mekkora.

Makkai Zoltán