A huszonhat évvel ezelőtti temesvári forradalomra való megemlékező rendezvényeket, idén is a sokévi forgatókönyv szerint szervezték meg, forradalmár szervezetek, a helyi önkormányzat, civil szervezetek, ki-ki a maga módján emlékezett Temesvár forró napjaira.
A temesvári magyar közösség ünneplése az Új Ezredév Központban Tőkés László EP-képviselő, egykori temesvári lelkipásztor, Gazda Árpád újságíró, Tőkés László harcostársa, a helyi magyar politikai alakulatok és történelmi egyházak, a civil tárasadalom képviselőinek részvételével nagy érdeklődés mellett megtartott közönségtalálkozóval kezdődött. Nt. Gazda István házigazda lelkipásztor köszöntését követően Balogh László rendező-operatőr, volt MDF-es országgyűlési képviselő, a Közszolgálati Közalapítvány kuratóriumi elnöke Akkor és most – visszatekintés 1989-re című előadásában számolt be a huszonhat évvel ezelőtti élményeiről, amikor is 1989 december 22-én az elsők között érkezett meg Szegedről, Aradon át Temesvárra gyógyszersegély-rakománnyal és kamerával. Meghatódva idézte fel az akkori forradalmi hangulatot, korabeli filmkockák vetítésével pedig a helyszíneket. A levetített filmkockák a döbbenet erejével elevenítettek fel huszonhat év távlatából ma már-már elfeledett részleteket: a lehangoló szürkeségű városképet, a valóságos és a belső sötétséget, a terrosita-manipulációkat, a félretájékoztatott tömegek tiszta forradalmi hangulatát, a románok és magyarok egymásratalálásának – kérészéletűnek bizonyult – eufórikus pillanatait, és a kórházakban uralkodó katasztrofális viszonyok közepette, az emberi tartást is. Az előadó huszanhat év történéseinek ismeretében osztotta meg a közönséggel meggyőződését, mely szerint csak az igazság töredéke ismeretes ma is, ezért is lenne nagyon fontos e töredékek összegyűjtése a közösség jelenkori történetének hiteles megírása érdekében.
Csatlakozva a gondolathoz, Szilágyi Zsolt, az EMNP elnöke a forradalmi történet, fimkockára, papírra rögzített, vagy az emlékekben élő töredékeinek összegyűjtésére és közrebocsájtására buzdított, “még akkor is, ha egyesek nem akarják, hogy pontosan tudjuk, mi is történt 1989-ben”.
Dr. Bodó Barna a múlt részletes ismeretének megerősítő és a jövendőre gyakorolt hatására emlékeztetett, kiemelve, hogy a temesvári forradalom körül is máig számosak a megválaszolatlan kérdések és félretájékoztatások.
A rendezvény keretében a Szórvány Alapítvány, az Új Ezredév Központ és Magyarország Tiszteletbeli Konzulátusa közös szervezésében került sor a Baráti esték nagysikerű rendezvénysorozat idei utolsó találkozójára, melynek meghívottja Tőkés László EP-képviselő és Gazda Árpád újságíró volt. A kötetlen hangvételű beszélgetés számos kérdést érintett Tőkés László állítólagos szekus múltjától, a több kémszervezettel való együttműködésig. A roman sajtóban is nyomdafestéket látott, illetve televíziós műsorokban is nyilvánosságot kapott vádakkal kapcsolatban Tőkés László elmondta, hogy jogi keresetet nyújtott be a lejáratására törekedő vádaskodók ellen, a hírhedt Securitate általi állítólagos bezervezésével kapcsolatban pedig elmondta, hogy a szolgálat valóban igyekezett soraiban tudni a fiatal lelkipásztort, ezért még 1975-ben behívatták ennek székhelyére és fenyegetések közepette nyilatkozatokat írattak vele, majd végül lediktáltak neki egy „Angajament” című szöveget, amelynek aláírását a fiatal lelkipásztor megtagadta. Lejáratására ezt az iratot közölte némely szenzációra éhes román lap, Tőkés László hamisított aláírásával egyetemben. “A 2000-es években kikértem a szekusdossziémat, és benne van az Angajament, amely ma sincs aláírva, bárki megnézheti” – mondta Tőkés László, aki az elmúlt bő negyedszázaddal kapcsolatban elmondta: „Ellopták a forradalmat, ez egy közszájon forgó megfogalmazás, ennek a mélységét szeretném most megmutatni. Azért nem érdekli már az embereket és a gyülekezetet sem, a temesvári magyarokat sem – tisztelet a kivételnek –, hogy mi történt 1989-ben, mert annyira ellopták, hogy már nem hiszünk abban, amiben akkor annyira hittünk, hogy képesek voltunk kockáztatni az életünket és a bőrünket vásárra vinni. A legszebb dolgok ebből az időből azok az emberi erények, a bátorság, a hűség, az odaadás, az emberség, a szolidaritás, az összetartás, amelyek, amikor nagy volt a veszély, megmutatkoztak, most pedig, amikor nem vagyunk veszélyben, alig lehet mozgósítani az embereket. Úgy ellopták a forradalmat, hogy híre-hamva nem maradt.”
Igazságot Romániában!
A forradalmi megemlékezések második napján a Timisoara Társaság Teréz-bástyabeli termében tartották meg az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformjának Justice 2.0 című projektje bemutatóját egy konferencia keretében. A Szilágyi Zsolt néppárti politikus, Tőkés László kabinetvezetője által moderált rendezvényen előbb premierként vetítették le a hasonnevű dokumentumfilmet, amely egyes kelet-európai kommunista diktatúrák emberellenes, máig megtorlatlanul maradt cselekményeiből tárt fel néhányat. Ezt követően a platform vezetői, Göran Lindblad elnök és Neela Winkelmanova igazgató elmondták: 11 európai állam képviselőiből munkacsoportot hoztak létre, amelyik a kommunizmus bűneiben illetékes nemzetközi bíróság létrehozását készíti elő. Többször elhangzott: a Justice 2.0 projekt címében a számok arra utalnak, hogy a kelet-európai társadalmak nem számíthatnak a hazai bíróságokra a kommunizmus bűneinek a felderítésében, ezért a problémát a második, nemzetközi szintre kell emelni. Tőkés László emlékeztetett, hogy a Temesvár Társasággal közösen már évekkel ezelőtt kezdeményezte, hogy a kommunizmus bűneit feltáró nemzetközi bíróság székhelye éppen Temesváron legyen. Sajnálkozva állapították meg, hogy a nyugat-európai országok kevéssé mutatkoznak érzékenynek a téma iránt. Az EP-képviselő Igazságot Romániának! című felszólalásában kifejtette: „Az európai nemzetek közössége évek óta súlyos válságokkal és kihívásokkal kényszerül szembenézni. Ebben akarva-akaratlanul osztoznak a volt kommunista országok – köztük Románia. Minden bizonnyal nem tévedünk, amikor azt mondjuk, hogy a sokrétű gazdasági válság, az ukrajnai háborús helyzet, a migráció és a terrorizmus mellett – hogy csak néhány példát említsek – a kommunista múlttal való szembenézés is azon, prioritásnak számító, egyetemes gondjaink közé tartozik, melyekre csak közös erővel, európai összefogással találhatunk megoldást. Az eltelt negyed század, valamint a legutóbbi hazai fejlemények is azt bizonyítják, hogy a kommunizmus átkos örökségeként reánk nehezedő romániai válság nemzetközi szövetségesek és segítség nélkül szintén nem oldható meg. Más szóval szólva, előbb vagy utóbb, végre igazságot kell tennünk a kommunista múlt ügyében. Ez egyben jelenti a kommunista korszak történetének és bűneinek a valóságnak megfelelő, hiteles feltárását, valamint a történelmi, erkölcsi igazságtételt, lehetőleg pedig az elkövetők megbüntetését és az áldozatok iránti jóvátételt, ezeknek rehabilitálását.” A konferencia résztvevői megszavazták, hogy levélben fordulnak Klaus Johannis államfőhöz, kérvén a ‘89-es dokumentumok titkosságának a feloldását. A levelet Tőkés László európai parlamenti képviselő mellett a Platform vezetői, valamint az ahhoz egy hónapja csatlakozott Temesvár Társaság elnöke is aláírja.
A konferenciát követően a belvárosi református templomnál, a temesvári forradalom kirobbanásának helyszínén helyezték el az emlékezés koszorúit Tőkés László EP-képviselő, a helyi magyar politikai pártok, az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformjának és az Új Ezredév Református egyházközség képviselői.
Továbbra is a hit és hűség útján

Advent negyedik vasárnapján, a belvárosi református templomban ünnepi istentisztelettel folytatódott a forradalmi megemlékezések sorozata. Az ünnepi alkalom alaphangulatát a gyülekezet vasárnapi iskolás gyermekei adták meg, akik dr. Demeter Enikő és Fazakas Enikő vallástanár irányításával, a karácsonyi csodavárás szellemében összeállított énekes-verses összeállítást mutattak be. A történelmformáló időkre emlékeztető szószékről Tőkés László hirdette Isten igéjét, aki a huszonhat esztendővel ezelőtti, az forradalmi napokat megelőző szolgálati alkalmakon felöltött palástban – amelyet illetéktelen kezek akartak letépni 1989-ben vállairól – tolmácsolta a Szentírás üzeneteit a nagyszámú résztvevőnek. Az igehirdető a születés csodájára való várakozást és lelki felkészülést a hithez való hűség e megnyilvánulásait említve, a 1989-es advent történéseire emlékezett, amikor a túlélésre berendezkedett, a megfélemlítettségben is összetartó, a lelkipásztor védelmére felzárkozó gyülekezet a mindennapos zaklatásnak, a gyülekezeti közösség szétrombolásának, az egyháztagok személyes szabadságuk elvesztésének voltak kitéve. “Remegő lélekkel gyültünk össze alkalomról alkalomra, és annyi idő után újból megtapasztaltuk, hogy velünk az Isten, és ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Ez a bizonyosság vezetett akkor is, és ez kell vezesse mindenkor a hívő embert, mert tudjuk, hogy minden elmúlik, de az isten igéjének igazsága örökké megmarad. – mondta Tőkés László. – A fenyegetésnek, a terrornak, a zsigeri félelemnek érzése hatotta át akkori karácsonyunkat, sötétség telepedett az országra, és sötétség lopakodott a lelkünkbe is” – elevenítette fel emlékeit az igehirdető.

Az emlékezés a mának szóló jelentőségéről szólva, Tőkés László a mai nemzedék felelősségét emelte ki. “Az emlékidézésnek csak akkor van értelme, ha nemcsk öncélúan történik, hanem le tudjuk vonni az emlékekből fakadó következtetéseket. Egyik legfontosabb kérdésünk, mit üzen az elmúlt negyed század, mit üzen a heródesi történet a mai híveknek, az emlékező gyülekezetnek? Bizony, a társadalom nagyon megzavaraodott, nagyon megháborodott ezekben az időkben, és sokan emberektől várták, amit csak Isten adhat meg és Isten helyett, emberekbe vetették a bizodalmukat. Amikor a heródesi hatalmak veszik át a világ sorsát át kell éreznünk, hogy, a gyermekeinket, jövendőnket mindig fenyegeti ez az istentelen veszély és a mi felelősségünk, hogy mi fog történni. Mert könnyű ráfogni az elnyomó hatalomra, ráfogni a nagyhatalmakra, a vezetőkre mindent, de nagyon fontos meglátni mi a mi felelősségünk az ember, a gyülekezetek, a vezetők felelőssége ebben a nagy világi forgatagban. Nem lehet mindent Heródesre hárítani! Igen, feltevődik a kérdés, megvan-e bennünk az Isten iránti hűség, a rá hagyatkozó hit, a bölcsekre és pásztorokra jellemző szent várakozás? Meg tudunk-e maradni Isten hitén, meg tudjuk-e őrízni kereszténységünket, hitünket, ezzel együtt nyelvünket, kultúránkat, egyenes gerincünket, meg tudjuk-e óvni a gyilkos Heródestől ártatlan gyermekünket?” – hangzottak el a temesvári szószékről, a ma is felettébb időszerű és súlyos kérdések, amelyeknek a megválaszolásával dőlhet el a hit és hűség útján való megmaradás vagy az eltévelyedés kérdése.

Az ünnepi rendezvény zárómozzanataként az emlékezés koszorúit helyezték el az emléktáblánál a református egyházmegyét, a belvárosi egyházközséget és az RMDSZ-t képviselő tisztségviselők.


23 Dec 2015
Írta admin
0 Hozzászólás