14 Jan 2016
Írta admin 
0 Hozzászólás Nyúl utca
Mintegy a Béga-balsor folytatásaként, az egykori Iskola és a Templom tereket a Nyúl utca kötötte össze, amely nevét – Franz Engelmann és még néhány helytörténész véleménye és állítása szerint – az iparosok, a vándorlegények „Három Nyúlhoz” címzett fogadójától nyerte. A szálló cégére utcanévvé vált. Temesvár jelenleg hivatalban levő, eléggé önfejű, a város örökségét, hagyományait és értékeit nem becsülő, nem sokra tartó polgármestere, a jelek szerint, nem tudja ezt, mert a közelmúltban nyilatkozott a sajtónak, hogy a gyárvárosi utca nevének átbérmálására készül. A régit, amely a történelmi változásokat, megrázkódtatásokat szerencsésen átvészelve napjainkig átmentődött, túlságosan póriasnak, falusiasnak érzi és tartja az Arad megyei Bokszegen született városvezető. Pedig igazából a helyi tradíciók védelve, továbbéltetése kiemelt helyet kellene elfoglalnia polgármesteri kötelezettségei, feladatai sorában. Egyetemi tanári tisztsége és titulusa is Temesvár múltjának ismeretére és tiszteletére kötelezné. Tudnia illene, hogy másfél évszázaddal ezelőtt a Malom (ma: Sarmisegetuza) tértől a Béga jobb- és balsor között, majd a Nyúl utcán végig, a Plébánia-sziget egyik oldalát érintve és lezárva folyt a Gyárváros – amelyet „Temesvár Velencéjének” becéztek – területét sűrűn behálózó árkok és csatornák egyike, amely vizének erejével vele szinte párhuzamos társaihoz hasonlóan a Szent Mihály, Szent József, Szent Miklós és Szent György malmok kerekeit hajtotta. A Béga rendezése, egységes moderbe terelése, a mellékcsatornák felszámolása, betömése és feltöltése után a malmok gőzgépes meghajtásra tértek át. Temesvár fejlett malomiparát a 19. és 20. századok fordulóján világszínvonalúnak minősítették.
Az utca legelejét, az 1. házszámot viselő ingatlant Kimmel J. és C. Bor és Szeszesital Nagykereskedői Cég pincéi és irodahelyiségei foglalták el. A családi válalkozás konyak-, clivovica- és likőrgyára a Háromkirály utca 24. szám alatt üzemelt. Termékeiket, reklámanyagaikat a J.C.K. betűjellel, rövidítéssel jelölték. Nagy népszerűségnek és közkedveltségnek örvendett a saját recepjük szerint készített kakaólikőr. A bor- és szesznagykereskedő Kimmel Károly a 19. és 20. századok fordulóján a Mező utca 20-as számot viselő házban lakott. Míg fivére és üzlettársa, Kimmel Gyula, aki Kimmel Albert Viktor Béla és Berger Ilona fiaként jött a világra, hajlékául a gyárvárosi Fő utca 20. szám alatti ingatlana szolgált. A J.C.K. cégtársaként ugyancsak bor-nagykereskedelemmel foglalkozó Kimmel Ignác a gyárvárosi Rózsa tér 1. szám alatt lakott. A borkereskedelem, a filoxéria, amely a Temesvár környéki szőlőültetvényeket is kipusztította, megjelenése előtt és megfékezése után is nagyszerűen jövedelmezett. A bornagykereskedő Kimmelek gyorsan meggazdagodtak, a város virilistái legtöbb adót fizető polgárai sorába emelkedtek. A Béga-parti város különböző pontjain mutatós, az urbanisztikai arculatot előnyösen meghatározó villákat emeltek. A Kimmel család, amelynek első tagja, Ignatz Kimmel 1784-ben vert gyökeret a Bánság szívében, több mint másfél évszázadon át meghatározó, vezető szerepet játszott és töltött be a Béga-parti város gazdasági, társadalmi és művelődési életében. Számos társadalmi, emberbaráti és művelődési ügyet, kezdeményezést felkaroltak, támogattak. Közelről sem véletlen, hogy a Gyárvárosi Szőlők – Rezsőföld – főutcáját (ma: Ion Ionescu de la Brad) a bor-nagykereskedő családról nevezték el. A Kimmelek ugyanis nemcsak forgalmaztak, hanem termeltek is bort. Kevesen tartják számon ma már, hogy a 19. században Temesvár is a bortermelő települések sorába tartozott. Külnegyedei közül az Erzsébetvárosnak és a Gyárvárosnak elkülönített, több hektáros szőlőültetvényei voltak. A mintegy 200 holdas gyárvárosi szőlőskertek terméséből évente 2000-2500 hektolitert zöldes-fehér színű, ízletes nedűt sajtoltak és érleltek, amelyet Vadászerdői bor néven forgalmaztak. Az amerikai földrészről behurcolt kártékony férget, filoxérát Magyarországon először a bánsági Versecen, majd 1875-ben Temesvárott észlelték. 1880-ban, lényegében a filoxéra tömeges pusztítása előtt a Temes-Krassó felső borvidéken 10.951 hektár szőlőt műveltek, az átlagos termés 120.927 hektoliter volt évente, melyből 58.146 hl-t fehér- és 62.781 hl-t vörösbor képviselt. A borvidék települései a következők voltak: Aljos, Újarad, Németbencsek, Románbencsek, Újbesenyő, Bezdin, Blumenthal, Brukenau, Féregyháza, Temesfüves, Győröd, Temesgyarmata, Hernyakova, Hidegkút, Hodony, Janova, Jezvin, Keszincz, Knéz, Lippa, Lugos, Mercyfalva, Monostor, Murány, Nagyfalu, Orczyfalva, Petrovoszeló, Rékás, Réthát, Németság, Szécsány, Székesút, Szépfalu, Szentandrás, Németszentpéter, Traunau, Vinga, Varjas, Zádorlak és Temesvár, ahol a Kimmelek mellett 8 bor-nagykereskedő és 4 borcsarnok élt és gyarapodott az italkereskedelemből. Országszerte komoly keresletnek örvendtek, főként a verseci, a ménesi és szilasi borok. Vadászerdei bort leginkább a temesvári vendéglőkben és kocsmákban mértek.
A Gyárváros temetőjének egyik legszebb, míves szobrokkal ékesített, neogótikus stílusban emelt családi kriptája a Kimmelek Temesvárott elhunyt tagjainak földi maradványait őrizte a közelmúltig. Kakukkmadár módjára nemrégiben egy romadinasztia fészkelte be magát Temesvár egyik legtehetősebb famíliájának nyughelyére.
Kimmelék borlerakatának épületében volt bejegyzett lakása a 20. század elején a cég könyvelőjének, Bauer Antalnak, és Csizmarik Pál napszámosnak is otthont nyújtott. Népes társaság – Takáts Lajos megyei hivatalnok, Saltman Gyula nyugalmazott százados, Nyári János városi vámos, Schulin Károly, Papp János és Dupcza Hugó pincérek, id. Ádámi József cipész, Huszmüller Mihály géplakatos, Antal Sándor sürgönykézbesítő, Freiberger Fülöp bádogos, Oppert Mihály és Niedermayer Antal ácssegédek, Stern Jakab alkusz, Joanovits Alexandra napszámos, Siebenhaar Franciska foglalkozásnélküli – hajlékaként szolgált a szemközti, a Nyúl utca 2. szám alatti ingatlan. A házalók – Belér Sándor, Brettner Ármin, Fürt Lipót, Haszkal József – vertek tanyát a Nyúl utca 3-as házszámú épületében, amely Hönich Samu terménykereskedőnek, Hungler János napszámosnak, dr. Maschek Brunó ügyvédjelöltnek és özv. Maschek Anna kocsmárosnak is hajlékot nyújtott. A Nyúl utca 2-es számú épületében rendezték be a speciális oktatás 1951-es romániai reformját követően a fogyatékosok temesvári szakiskolájának bentlakását, amelyet később átköltöztettek a Szabadság térre, a régi városháza épületébe.
Nyúl utca 4. szám alatti saját házában rendezte be és működtette tulajdonosként özvegy Hinner Nándorné, Hinner Juli, az „első temesvári temetkezési vállalat”, az 1877-ben alapított Concordia „fúüzletét és fáraktárát”. Minden városrészben fiókot, kirendeltséget is fenntartott, mégpedig a Gyárvárosban az Andrássy utca 22. alatt, a kőfaragó Tunner Kornél házában, a Józsefvárosban a Bem utca 19-ben a Fuchs-féle ingatlaban, valamint az Erzsébetvárosban a Király utca 44. szám alatt. A temetkezésekhez szükséges eszközökből nagy raktárt tartott fenn. Fakoporsókból a legegyszerűbbektől a legfényesebb kivitelűekig választhattak a gyászolók. Érckoporsókból és szarkofágokból is nagyon széles választék állt az igénylők rendelkezésére. A vállalat hét halott-szállító – kék, fekete, fekete-ezüst, fekete-arany színű – üveggyászkocsival rendelkezett. Külön koszorú- és gyermek elhunyt-szállító kocsijai is voltak. Egyszerű, valamint pompásabb temetések zavartalan lebonyolítását vállalták Temesvárott és vidéken is. A felravatalozáshoz és a temetéshez szükséges szerekből is gazdag kínálatot biztosítottak. Elfogadtak megrendeléseket exhumálásokra valamint a holttestek elszállítására kocsin vagy vasúton Magyarország és a földrész bármely részére, településére. Olcsón el is adtak új vagy használt, szerényebb és díszesebb hallottaskocsikat. Feltételezhetően az özvegy nehezen boldogult az ügyintézéssel, a temetések szervezésével mivel vállalata el- vagy bérbeadását is hirdette. A ház és a telek később Hablicsek Emil tulajdonába került.
Fischer Mór fogyasztási szövetkezeti hivatalnok lakott a Nyúl utca 6. szám alatt. Háztulajdonoskért bírta a 7-es házszámú ingatlant dr. Vesztermayer Vidor királyi ítélőtáblai bíró.
A Kratochwill Mária tulajdonát képező 9-es számú épületben volt bejegyzett lakása Kratochwill Lajos pénztárosnak, Kratochwill János malomi hivatalnoknak, Hock Mária foglalkozásnélkülinek. Suchan Antal, – aki 1848-ban a bécsi politechnikum közgazdasági karának a hallgatója volt, majd a Temesvári Zenekedvelők Egyesületének oszlopos tagjává és Temesvár szabad királyi város törvényhatósági bizottságának tanácsosává vált – , volt a tulajdonosa a 20. század első évtizedében bekövetkezett elhunytáig a Nyúl utca 11-es számú házának, amely Buschmann Gyula tanítóképezdei tanárnak és Neduchal András kocsmárosnak is otthonául szolgált. Két kocsma is üzemelt egykoron a gyárvárosi Nyúl utcában. A háztulajdonos Müller Ferenc mellett a 13-as számú épületben Sofra Simon kocsis, Pencz Antal és Povanka János Meinzenbach József cipészsegéd, Oppert Márk péksegéd és Milinkó Lázar napszámos pergette mindennapjait. A foglalkozásnélküli Markovits Mitra a Nyúl utca 14-ben lakott. A 15-ös ház tulajdonosától, Faszbinder Pétertől Bolyán Gyula városi díjnok, Iosif Braşovan kövező, Sauer Vilmos kádársegéd, Tóth Gyula cipészsegéd valamint Izvinyácz Döme és Weidmann József szabósegédek béreltek lakást.
A Nyúl utca a Gyárváros egyik legforgalmasabb útvonalává vált. Jobb oldalának első szakaszán megőrződtek a régi házak, épületek, bal felén ellenben sok ingatlant lebontottak, helyükre tömbházakat, új középületeket emeltek az elmúlt évtizedekben. A Sürgősségi Esetek Temes Megyei Felügyelőségének karbantartási osztálya, javítási és műszaki ellenőrzési műhelyei, szolgálatai immár hosszabb ideje a Nyúl utca 12. szám alatt fejtik ki tevékenységüket.
