Ötven év a temesvári Piarista Főgimnázium életéből
Az elmúlt péntek délután, már­­cius 4-én a piarista rend anya­országi és romániai képviselői, a temesvári Kegyesrendi Főgimná­zium egykori végzősei, a Gerhar­di­num Római Katolikus Líceum ta­nári testületének tagjai, az iskola növendékei, meghívottak, érdeklődők emlékeztek szentmise és könyvbemutató keretében a nagy múltú Piarista Főgimnázium egy­kori nevelőire, a paptanárokra, va­lamint az itt végzett diákokra. A könyvbemutató ugyanakkor nem csupán az emlékezésre, hanem kö­zel kétórás időutazásra is alkalmat adott, hiszen a P. Both Ferenc egy­ko­ri piarista igazgató visszaemlé­kezéseit feldolgozó Ötven év a te­mesvári piarista gimnázium törté­ne­téből (1885-1935) című kötet a ke­­gyesrendi tanintézet (közel)­múlt­­jának felelevenítése mellett Te­mes­­vár és a Bánság politikai, gazdasági és történelmi szempontból meghatározó időszakába nyújt be­pillantást.
A Gerhardinum Római Kato­li­kus Líceum egyik osztálytermé­ben megtartott könyvbemutatón elsőként Jakab Ilona tanár, az is­kola igazgatója üdvözölte az egybegyűlteket, és kiemelte: P. Both Ferenc, a temesvári piarista fő­gim­názium egykori igazgatója írásaiból egy gyermekközpontú ne­ve­lésen alapuló tanintézet képe bon­takozik ki, amelynek nevelői megpróbáltatásokkal teli periódusban kellett, hogy helytálljanak.
P. Ruppert József kegyesrendi szerzetes, a Piarista Rend romániai delegátusa bevezetőjében el­mon­dotta: a temesvári piarista fő­gimnázium egykori végzősei, az öregdiákok, idén tavasszal még egy utolsó találkozót szerettek vol­na szervezni az egykori alma materben, ez azonban a résztve­vők előrehaladott kora miatt meg­hiúsult. A tanintézethez való ra­gaszkodásuk, valamint a hajdani nevelőik iránti tiszteletük szimbó­luma ez a most megjelent kötet, amelyet Sas Péter művelődés­történész és dr. Koltai András le­véltáros, a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltá­rá­nak vezetője készített elő és rendezett sajtó alá.
A könyvet Szekernyés János temesvári helytörténész mutatta be. – Hézagpótló műről van szó, amely a kutatók számára felbe­csülhetetlen értékű forrásmunka, hiszen a huszadik századi törté­nel­mi eseményekről aránylag ke­vés könyv vagy írás jelent meg – fogalmazott a könyvbemutató kezdetén Szekernyés János hely­történész, majd röviden ismertette P. Both Ferenc életrajzát: teológiai tanulmányai közben már Temes­vá­ron, majd Szegeden tanított, ahol aktívan bekapcsolódott a Ti­sza-parti város művelődési éle­tébe. Írásait megjelentette a Sze­gedi Napló, amelynek munkatársai között találjuk Móra Ferencet, Mikszáth Kálmánt vagy Tömör­kény Istvánt. Közben böl­csész­dok­tori címet szerzett, és tagja lett a Dugonics Társaságnak. 1910-ben a temesvári rendház rektorává és a piarista főgimnázium igazga­tó­jává nevezték ki, amely tisztsé­ge­ket 1924-ig töltötte be. Ezt kö­ve­tően, 1925-ben a rend generális asszisztense volt Rómában, 1928-ban azonban visszatért Temesvár­ra, ahol a főgimnáziumban hittant tanított. 1932-ben hazatért szülő­földjére, ahol elsősorban vissza­em­lékezéseinek megírásával, ösz­sze­állításával foglalkozott. 1937-ben hunyt el. – Ha tömören sze­ret­ném jellemezni P. Both Ferencet, azt mondanám, hogy a nagy kihí­vások megvalósításának embere volt – mondotta a szerzőről Szekernyés János helytörténész, majd fel is sorolta mindazokat a kihívásokat, megpróbáltatásokat, amelyek a piarista tanintézetet és élén az igazgatót érték: – Habár az épülő piarista iskola és rendház méretei és szépsége lenyűgözték, rá hárult a feladat, hogy az épít­kezést befejezze. Az I. világháború kitörését követően a piarista fő­gim­náziumban tartalékkórházat rendeztek be 244 ággyal, a pincehelyiség egyik termében pedig hadikonyha kapott helyet, ahol 600 emberre főztek, mivel innen vitték az ételt más kórházakba is. A diákok és tanárok közül többeket besoroztak. A város, és így a pia­ris­ta iskola életében alapvető változást hozott a trianoni békeszer­ződés, a román államhatalom meg­­erősödése, továbbá egyház- és nemzetiségellenes politikája, amelynek részeként a különböző tanügyi rendeletekkel évről évre nagyobb nyomást gyakoroltak az egyházi tanintézetre. Ugyanakkor, a temesvári piarista rendház elöljárójaként, P. Both Ferenc számára kihívást jelentett a romániai piarista rendtartomány megalakulása is. Mintegy összegzés­kép­pen megállapíthatjuk, hogy ez a kötet nem csupán a piarista tanintézet történetét mutatja be, ha­nem művelődéstörténet, társada­lom­történet és pedagógiatörténet is egyben, ugyanakkor felvonultatja a város és a Bánság azon jeles személyiségeit, akik hírnevet sze­reztek ennek a tájegységnek. Tör­té­netírás és személyes vallomáson alapuló emlékezés harmonikus összefonódása ez a kötet, amely­nek kiadásáért köszönet illeti a Piarista Rend Magyar Tartomá­nyát – zárta a könyvismertetőt Szekernyés János helytörténész.
Dr. Koltai András piarista levéltáros képanyagban és érde­kes-értékes ismeretekben gazdag előadással egészítette ki a könyv­bemutatót. A képsorok segítségé­vel az előadó felelevenítette a pia­rista szerzetesek 1750-ben Szent­annán való letelepedésének körül­mé­nyeit, az általuk vezetett első tan­intézet működését, majd a te­mesvári piarista főgimnázium alap­kőletételét, az építkezési mun­kálatokat, a korszerűen berende­zett osztálytermekben zajló okta­tó-nevelői munkát.
A rendezvényen az iskola két nö­vendéke, Lőrincz Zita IX. osz­tá­lyos és Dumitresc Mihály XII. osztályos tanuló közreműködött fel­­olvasással, valamint gitárkí­sé­rettel előadott énekkel.
Végezetül magát a szerzőt, P. Both Ferencet idézzük: „Benne él­tem, s cselekvőleg is részt vettem a történeti eseményekben, miért is az események rugóit tisztán láttam, s amidőn elhatároztam, hogy Temesvár közönsége, ifjúsága, a pia­rista rend működése, s ezen kor­­szak eseményeinek meg­örö­kí­té­se céljából intézetünknek ezen kor­szakát legnagyobb részt sze­mé­lyes feljegyzéseim, levéltári s egyéb adatok, okmányok alapján megírom, tárgyilagosságra, hű­ség­re, történeti igazságra töreked­tem, hogy e könyv, mint a megszállás idejére eső egyik forrásmunka szolgálatot tehessen a magyar tör­ténetírásnak”.
S.E.