Tanintézetek a gyárvárosi zárdában

Mintegy az Iskola utca társá­nak számított a hajdani Bárány (ma: Titu Maiorescu) utca, amelyben a Gyárváros több tanintézete te­lepedett meg és működött a rég- és közelmúltban.
Közép-Európa és a Habsburg Birodalom első kisdedóvóját, az An­gyal Kertet 1828. június 1-jén nyitotta meg Brunszvik Teréz (1775-1861) grófnő Budán, a krisz­tinavárosi Mikó utcában, amely 40 iskoláskor előtti kisgyermek befogadására volt alkalmas. Kossuth Lajos, Bezerédj István és Szentkirályi Móric tagságával 1836-ban alakult meg a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Ter­jesztő Egyesület, amelynek az élén Brunszvik grófnő és Teleki Blanka állott. 1837-ben – ugyanabban az esztendőben, amikor Friedrich Fröbel (1782-1852) Bad Blanken­burgban az első németországi gyer­mekkertet megnyitotta – a Tol­na megyei Hidján Bezerédj Amália (1804-1837) megszervezte a magyar hon első vidéki „óvoda-iskolát” az uradalmi jobbágyok gyermekei számára. Négy esztendővel később, 1841-ben Temesvá­rott Brunner József (1802-1872) bel­városi tanító, aki 1833-tól 1844-ig módszertant és pedagógiát oktatott a Béga-parti város tanítóképzőjében, az ún. „normal-iskolában”, magyar és német nyelven is megjelentette A kisded-óvó-in­té­zetek szükséges voltáról című fü­ze­tét. A kiadványban felsorakoztatott érvek hatására Franz Xaver Hoffstättner (1798-1869) gyárvárosi plébános elnökletével a Bán­ság szívében is megalakult a Gyer­mekkert Egylet, amely 1843-ban a Bárány utcában házat vásárolt, amelyben nyomban meg is nyitotta Temesvár első óvodáját. A tanintézetet és az ingatlant 1860-ban vette át fenntartóként Temesvár vá­rosa. Az óvoda valamint az épületbe átköltöztetett leányiskola ve­zetésével a városi tanács az 1858-ban Csanád Egyházmegye püspöke, Csajághy Sándor (1851-1860) személyes meghívására Temes­vár­ra érkezett Miasszonyunkról Ne­ve­zett Szegény Iskolanővérek Rend­jének tagjait bízta meg. A Ka­rolina Gerhardinger (1797-1879) – szerzetesi nevén Maria Terezia von Jesu – alapította bajor apácarend hat tagja vetette meg Te­mes­várott magyarországi anyaházuk, rendtartományuk központjának alap­jait. A Csanád Egyházmegye székhelyén, a Belvárosban, a Hu­nya­di-kastéllyal szemközt 1858. ok­tó­ber 10-én nyitották meg első magyarországi nőképző tanintézményeiket – az elemi és polgári leányiskolát és a internátust – a Ba­jorföldről jött iskolanővérek. Növendékeik száma rövid idő múl­tán elérte a 370 főt. Az SSND tagjai első vidéki fiókházukat és is­kolájukat Magyarországon Per­já­moson nyitották meg 1860. október 28-án. A Notre Dame apácarend tagjait Karl Kögl perjámosi plébános hívta meg, hogy neveljék-oktassák a község gyermekeit.
Belvárosi megtelepedésüket kö­vetően két esztendővel, 1860-ban a Gyárvárosban is megkezdték áldásos tevékenységüket az iskolanővérek. Pár esztendő múltán a kis­dedóvóban, az elemi és polgári leányiskolában és internátusban összesen 777 leányt oktattak és ne­veltek. Maradéktalanul teljesítették a Temesvár szabad királyi vá­ros tanácsa által 1858. május 22-én kelt okiratban rögzített kikötését: „Nyo­matékos feltétel, hogy az ily formában létrejövő tanintézetbe min­denféle vallású leányifjúságot föl kell venni és tanítani.” A Gyár­városban, – akárcsak a József­vá­rosban, Belvárosban, majd az Er­zsébetvárosban is –, a Notre Dame iskolanővérek által vezetett tanintézetekben a Bánságban honos hitfelekezetek bármelyikéhez tartozó növendékek felvételt nyertek s azonos elbánásban részesültek.
A gyermekkert és a községi leány­iskolai didaktiai felügyeletének és irányításának átvétele után a Miasszonyunkról elnevezett sze­gény iskolanővérek 1862-ban meg­nyitották saját extern és intern leányiskolájukat is a Gyárváros­ban. A külvárosban lakó és naponta bejáró lányokat oktatták az egyikben, míg a bentlakó, a vidékről behozott lányokkal külön foglalkoztak. Közelről sem véletlen, hogy többen is ez utóbbiak sorából az apácaságot választotották élethivatásukul. Csanád egyházmegye valamint Temesvár szabad királyi város hathatós anyagi támogatásával a Notre Dame nővérek megépítették gyárvárosi fiókházukat, amely főhomlokzatával a Rózsa térre nézett. A kezdeti években az apácák belvárosi zárdájukból jártak ki a Gyárkülvárosba a leánytanulókat oktatni a szülők és a hatóságok maradéktalan megelégedésére. Kisebb zavart keltett épp ezért a Béga-parti városban az Eötvös József kidolgozta 1868-as közoktatási törvény rendelkezéseinek alkalmazása, bevezetése, amely többek között az alapfokú oktatás „polgárosítását” is megkövetelte. A szülők döntő hányada azonban és az iskolaszék tagjai kö­zül is többen ragaszkodtak ahhoz, hogy a leányok nevelését és oktatását az önkormányzat vagy az ál­lam által fenntartott tanintézetekben is az iskolanővérekre bízza a továbbiakban is a város. Az egyeztető tárgyalások eredményeként sa­lamoni döntés született: a Gyár­vá­rosban a Notre Dame nővérek meg­őrizték saját, római katolikus elemi iskolájukat s ugyanakkor vi­lági tanítónőkkel vegyesen a községi leányiskolában is oktattak. Hat­osztályossá fejlesztették, gyarapították iskolájukat 1872-ben az iskolanővérek, majd 1884-ben az V. osztályt a polgári iskola I., míg a VI.-at a II. osztályává nyilvánították, 1888-ban pedig életre hívták saját polgári iskolájukat, amely­ben 4 iskolanővér 173 leányt oktatott. A diáklányok közül 76 ma­gyarnak, 80 németnek, 5 szerbnek, 12 románnak vallotta magát. A Miasszonyunkról elnevezett sze­­gény iskolanővérek a gyárvárosi Bárány utcában óvodát, elemi és polgári iskolát működtettek. A tanintézetek igazgatói tisztét a gyárvárosi plébánosok – Mihalovics József, Patzner-Perényi István, Vudy Antal, Stefan Pacha és Reck K. Géza – töltötte be. A házfőnöknő hosszabb időn át Mária Fer­di­nanda nővér volt. Az apácák 1924-ben német nyelvű tagozatot is nyitottak elemi és polgári iskolájuk ke­retében.
Kisegítő személyzet is támogatta munkavégzésükben az apácákat. „Wirth Mária a két lányával a gyárvárosi apácáknál kapott munkát. Az ő zárdájuk hatalmas ker­tet tartott, meg is művelték, nem­csak úgy kedvtelésből, hanem a lakók ellátására. Friss zöldség, gyümölcs, főzelékféle volt bőven, tud­ta mindenki, a gyárvárosi apácák asztalára az elsők közt került idei saláta. Ott a kertben, meg a zárda konyháján dolgozott az öz­vegy Wirth Mária, a két lányát is magával vitte, bent lakhattak a zár­da területén, a tisztelendő fő­nök­asszony megengedte.” – írta Óma­ma és a főpincérek című nagy­anyja emlékét idéző 2007-ben kiadott vallomásos könyvében Schäffer Erzsébet, Pulitzer-díjas újságíró, magyar publicista és író, a Nők Lapja munkatársa, A temesvári lány: anyuval az élet című nagysikerű napló szerzője.
Miután nemzedékek sorát ok­tatták, készítették fel gyárvárosi tan­intézeteikben is az életre a Miasszonyunk elnevezett iskola­nővérek, akiknek hitvallásos óvodáit, iskoláit az 1948-as tanügyi re­­formot elrendelő 176. számú határozattal államosította Románia kor­mánya. A szerzetesrendek erőszakos megszüntetésére és javaik elkobzására 1949-ben kerítettek sort. A Notre Dame zárda eltulajdonított épületébe költöztették át a Magyar Katolikus Fiúgimnázium valamint a józsefvárosi Notre Dame leányiskola elárvult, otthontalanná vált diákjait létrehozva a Temesvári Magyar Vegyes Közép­iskolát, amely a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szociológus-közgazdászi oklevelet szerzett Evelley Mihály (1918-2004) igazgatásával kezdte meg működését az 1948/49-es tanévben. Az 1948. szeptember 1-jétől helyettes tanárként szerződtetett Evelley Mihályt 1949. január 20-tól nevezték ki a kezdet nehézségeivel küszködő tan­intézet élére. A román nyelvet Ferencz Valéria oktatta, a magyar nyelv és irodalom órákat a korábbi piarista szerzetestanár, Mertz Károly valamint az ugyancsak felszámolt Zsidó Líceumból átkerült Frucht Ferenc (Anavi Ádám) tartotta. Vajda Ernő, a Katolikus Fiú­gim­názium volt igazgatójára és Geréb Ernő a matematika titkaiba vezette be a beíratkozott diákokat. Dr. Székely László, Prinzinger István és Rédei Gizella a föld- és természetrajz káprázatos világába kalauzolta az érdeklődő fiúkat és lányokat, akik, dr. Szántó Árpádtól és Davidovics Tibortól fizikát és kémiát tanulhattak. A történelmet Ugry Károly és Csomós Imre adta elő. Kesztenbaum Miklós orosz nyelvet, Waschek Ferenc zenét, Gyulai Joó Mária testnevelést, Kálmán László rajz- és kézimunkát oktatott. A tantestületet erősítette Drexler Géza, Ferencz József, Varga Józsa és Tölgyi István is.
A Magyar Vegyes Közép­isko­lával egy épületben nyitották meg 1949. szeptember 1-jétől a Temes­vári Magyar Vegyes Pedagógiai Is­kolát, amelyhez négyosztályos gyakorlóiskola is tartozott, ahol Hodór Mária, Khele Judit, Patorki Mária és Philipp Irén tanított. 1953-ig a két tanintézet közös igaz­gatás alatt működött. Mivel Evelley Mihályt 1951. január 1-jé­től a Tartományi Statisztikai Igaz­ga­tóság szociális-művelődési osztályának vezetésével bízták meg, a Temesvári Magyar Vegyes Kö­zép­iskola és a Tanítóképző igazgatói székét a Csángóföldről érkezett fiatal tanító, a Székelykeresztúron végzett Finta Béla (1921-2012) foglalta el. Igazgatósága idején, az 1953/1954-es tanévtől költöztették át a Temesvári Magyar Vegyes Pe­dagógiai Iskolát a Józsefvárosba, a Székely László tervei alapján 1931-ben emelt ún. „missziós is­ko­la” épületébe, ahol az 1948-tól már ott működő magyar tannyelvű általános iskolával közös igazgatás alatt folytatta tevékenységét. Az igazgatói tisztet Csomós Imre történelemtanár töltötte be. A nemzeti oktatás összezsugorítását, fokozatos felszámolását céljául tűző román párt- és állampolitika 1956-ban a Temesvári Magyar Vegyes Pedagógiai Iskolát, – amely fennállása nyolc esztendeje alatt négy évjáratban 128 ifjú, pályakezdő tanítónak adott oklevelet – haladéktalanul bezáratta. A Magyar Ve­gyes Középiskola 1959-ben veszítette el intézményi önállóságát, amikor az országos méretű nagy „tanintézet-egyesítési-összevonási kampány” keretében az 1. szá­mú Középiskola (jelenleg: C.D. Loga Líceum) tagozatává degradálták, átköltözetve az egykori Te­mesvári Állami Főgimnázium Alpár Ignác tervezte épületébe a diákokat és tanárokat. Geréb Ernő számtantanárt aligazgatóvá nevezték ki.