A Templom és Iskola Szórványegyesület szervezésében a szolnoki Tiszavirág Dalos­kör meghívására csoportos kiránduláson vettünk részt a Hóvirág Daloskör tagjaival. Szállásunk Ti­szavárkonyban volt a helyi Alkotóházban, a Tiszához közel, csendes, madárdalos részen. Kecskemét gyönyörű épületeit, műemlékeit lá­togattuk meg, a református templomot, a barátok templomát, a Szentháromság-emlékművet, a színház épületét, a Cifrapalotát, a vá­rosházát, meghallgattuk a pontos órában szóló harangjátékot, mely egykoron harcra hívta a fiatal legényeket. A resicabányai csoport tagjainak kellemes meglepetésben volt részünk, amikor néhány percre találkozhattunk Kovács Ágival, volt Petőfi-ösztöndíjassal. Délután a tiszakécskei strandon gyógyultunk a kiváló helyi termálvízben.
Következő napon Kenderesre látogattunk, ahol a helyi első világháborús emlékművet te­kin­tettük meg, majd a volt kormányzó, Horthy Miklós mauzóleumát, kastélyát és a múzeumot. Sajnos a kastélyban alig maradtak meg berendezési tárgyak, csak fényképről le­hetett látni, milyen volt fénykorában az épület. Jelenleg iskola és bentlakás működik az épületben. A múzeumban a helyi népművé­sze­ti tárgyak mellett egy hatalmas teremben ta­lálható a tengerészeti kiállítás, ahol makettek, fényképek, tárgyak és leírások tanúskodnak pl Horthy Miklós olaszországi tengeri győ­zelméről és más eseményről. Itt láthattuk azokat a gyászszlagokat is, amelyeket a volt kormányzó halálhírére küldtek tisztelői, s me­lyeket néhány éve állítottak ki csupán. A mú­zeum emeleti termében található a Trianon em­lékterem, ahol önkéntelenül is könnybe lá­bad a látogató szeme, a korabeli iratokat, térképeket és híradásokat szemlélve.
Kunhegyesen Magyarország második legnagyobb református temploma kápráztatott el, az ötezer férőhelyes templom, melyben ma már nincs teltház, alig százan gyűlnek össze egy-egy alkalommal. Itt található a híres fafaragó, Cupp Pál házi múzeuma is, mely szebbnél szebb faragványokkal hirdeti a mester ügyességét. Háromezer ötszáz tárgy található összesen a kis múzeumban, fafaragások mellett népművészeti tárgyak. Érdemes betérni az arra járóknak.
Abádszalókon a Tisza-tavat csodáltuk meg, az ország második legnagyobb tavát, a motorcsónakokkal és jachtokkal együtt.
Szolnokon a múzeumot tekintettük meg, a csodálatos népművészeti tárgyakat, a jászoknak és kúnoknak állított emléket, felöltöttük a kúnok prémes süvegét, hosszú köntösét, van aki kardot is fogott. Az emeleti képtárban megcsodáltuk a Művésztelepen készült festményeket.
Délután Végh Miklós református lelkész meghívására részt vettünk a gyülekezet bibliaóráján. Velünk tartottak szolnoki barátaink is, akikkel együtt áldott lelki alkalmon vettünk részt.
Az estek mindig nótázással, dalolással teltek. A szerda este különleges volt, hiszen el­jöttek a Tiszavirág Daloskör tagjai is, hegedűvel, brácsával, kisbőgővel, tárogatóval kísérték a nótákat. Felejthetetlen élményt nyújtott mindannyiunknak az élő zene, a jó hangulatú együttlét.
Hazafelé a kerekdombi termálstrandon áz­tattuk fáradt tagjainkat és raktároztuk el ma­gunkban a sok szép látnivalót, a maradandó élményeket. Aki nem jöhetett velünk, bánhatja, aki velünk volt, mindig emlékezni fog erre a néhány napra.