A keringő trónörököse a Gyárudvarban

Temesvár 1718-ban alapított serfőzdéje terjedelmes, 76.800 négyzetöles telken, amely a Plé­bá­nia-szigettől a Béga-csatorna új medréig, a városi kertészet szé­léig nyúlott, üzemelt, állította elő a közkedvelt hűsítő italt, a vi­lá­gos Casino- és a barna Corvin-sört. Kezdetben szeszt is párol­tak a telepen. Feltételezhetően te­kintélyes kiterjedése, hatalmas méretei okán is az ipari létesítményeknél nagyobb rangot, fon­tosabb szerepet szerzett és él­ve­zett a telek, a Gyárudvar. Kü­lö­nös, hogy a vállalat maga is a 19. század végén és a 20. század elején, 1884-től 1907-ig a Gyár­te­lep Sörfőzde Részvénytársaság cégnevet viselte. A Fő utcát a Buziási úttal összekötő szakasza a városnegyedet átszelő közlekedési vonalnak megnyitásától kezdve 1922-ig a Gyárudvar utca nevet viselte. A Gyárudvar külön fertályt, kiemelt övezetet ké­pe­zett a „Temesvár Velencéjének” becézett külváros településrendjében, struktúrájában. Az iparcsarnokok, a termelőegységek, a műhelyek, raktárak és irodahelyiségek mellett a részvénytársaság kerítésén belül kaptak helyet az alkalmazottaknak – a sörfőző-mestereknek, a munkásoknak és a hivatalnokoknak – hajlékot nyújtó lakóházak valamint egy multifunkcionális, közösségi ren­­deltetésű épület is. Voltak idő­szakok, amikor komlóültetvények és árpaföldek is zöldelltek a Gyárudvar területén, amelyen később az állami tanítóképző-in­tézet és a Gizella Árvaház tömbjei is helyet kaptak.
A Temesvárott a társasági élet a 18. század végén a két pestisjárvány és a polgárok kedélyvilágát beárnyékoló, megkeserítő más ragályos betegségek valamint a fenyegető török támadások, betörések elmúltával, megszüntével kezdett gyökeret verni, megerősödni. A közhangulatot felpezsdítette, derűsebbé és vidámabbá oldotta a szabad királyi városi cím és kiváltságok elnyerése 1781-ben valamint a vár­me­gye-rendszer visszaállítása, kié­pí­tése 1779-ben. A Gyárváros­ban élők leginkább az Arénában, a Pávában, az Angol Király­nőben, a Szarvasban, az Arany Koronában, a Török Császárban, a Tigrisben és a Gyárudvarban gyűltek össze találkozni, beszélgetni és szórakozni. A Gyárváros évtizedeken át a Béga-parti város közkedvelt „mulató fertályának”, „vidám negyedének” számított.
Híresek voltak már a 18. szá­zadban a bánsági bálok, amelye­ket nemcsak Temesvár Belváro­sá­ban, hanem a külnegyedekben is, a farsangi időszakban főleg, év­ről évre megrendeztek. Tartot­tak táncmulatságokat korszakonként a nagyobb egyházi ün­ne­pek alkalmával is. A Gyár­vá­rosban a mulatságok színteréül rendszerint a Gyárudvar tágas terme szolgált. A Temesi Bánság székhelyén – akár a nagyobb városok többségében – különösen Mária Terézia uralkodása ide­jében kezdtek terjedni a nyilvános bálok, amelyeken mindenki részt vehetett, aki a taksát le­fizette. A táncmulatságok rendszerint vacsorafogyasztással jártak együtt. A nagy népszerűségre szert tett álarcosbálokat tanácsi rendeletek szabályozták. Hogy nagyobb bevételre tegyen szert a királyi kamara Temesvárott is bérbe adta a báltartás jogát. A nyilvános bálok kezdetben kifejezetten zártkörű rendezvények vol­tak, ez alatt nem valamiféle kirekesztést vagy korlátozást kell érteni, hanem azt, hogy a különböző társadalmi osztályok, egyesületek, mesterségek és ma­gánemberek saját báljaikba csak a közéjük tartozókat hívták meg.
A Gyárudvarban nemcsak bálokat, társasági összejövete­leket, hanem színvonalas hangversenyeket is tartottak. 29 tagú ze­nekara élén 1847. november 14-én a Gyárvárosban tartotta harmadik temesvári hangver­senyét ifj. Johann Strauss (1825-1899), aki november 7-én a színház Szerb utcai termében, no­vember 12-én pedig a vigadóban lépett volt a Béga-parti város kö­zönsége elé. A Gyárudvarban 40 krajcáros belépti díj mellett tartotta meg harmadik hangversenyét, amelyet bál követett az Angol királynő helyiségeiben. A táncmulatságot a Gyárvárosi Ka­szinóegylet szervezte. A „Fabruk­ban” is lelkes, kiadós taps és hangos tetszésnyilvánítás honorálta a bécsi muzsikusok produkcióját. Műsorukat, amelyen operaegyvelegek, indulók is szerepeltek, nagyobbrészt a ke­ringők uralták. Fergeteges sikert arattak a Rákóczi-induló valamint Giacomo Rossini (1792-1868) Tell Vilmos című operája nyitányának tolmácsolásával. A visszhangos sikert aratott kon­certekről a legnagyobb elismerés hangján számolt be 1847. no­vember 20-i számában a Te­mesvarer Wochenblatt. Johann Strauss bánsági és erdélyi körútja során Lugoson, Aradon, Nagy­szebenben, Kolozsváron és Brassóban is koncertezett, majd a „keringő ifjabbik királya” át­kelt a Kárpátokon és Jászvásáron és Bukarestben kápráztatta el együttesével a publikumot. A turné végcélja Konstantinápoly lett volna. Az osztrák zenészeket Havasalföld fővárosában érte 1848 tavaszán a bécsi forradalom kitörésének híre. Johann Strauss Bukarestban komponálta Forradalmi induló (Revolutions Marsch) című szerzeményét. Ha­zatértükben a bécsi zenekar tagjai ugyancsak útjukba ejtették a Béga-parti várost.
Johann Strauss, alkotópályája csúcsán 1874 nyarán ven­dég­szerepelt ismét immár 50 tagú s a Bécsi Világkiállítás Zenekarrá átbérmált Strauss-Langenbach-Orchesterrel Temes vármegye székvárosában. Három koncertet tartottak a Gyárudvarban. Az orgonista-zenetörténész Braun Dezső (1894-1940) szerint az első, 1874. július 7-én megtartott koncertre 609-en váltottak je­gyet, a második estén, 1874. július 8-án, szerdán 549-en hallgatták végig a bécsi muzsikusok szereplését, míg a harmadikon, 1875. július 14-én több mint 400-an gyűltek össze a Gyár­ud­var Vendéglőben. A nagy érdeklődésre való tekintettel a lóvasút, amelynek az élén igazgatóként a művészetpártoló Baader Henrik mérnök állott, különkocsikat állított be és közlekedtetett a Belváros meg a Józsefváros és a Gyárudvar között. A tágas ven­déglőterem ablakait nyitva hagy­ták egyrészt a szellőztetés, a nyá­ri meleg miatt, másrészt, hogy a kívülrekedtek közül is minél többen hallhassák a lokál nyári kertjében a császárvárosból érkezett zenekar muzsikáját. A zenekart Johann Strauss valamint dirigenstársa, Julius Lagenbach (1823-1886) vezényelte. Csü­tör­tö­kön, 1874. július 9-én és pénteken, 10-én a Fehér Kereszt Szálló nagytermében az aradi zenekedvelőket kápráztatta el játékával és bemutatott műsorával a Bécsi Világkiállítás Ze­ne­kara, amely július 11-én délelőtt a Kiserdőben lépett fel, míg július 12-én egy ráadás koncertet tar­tott a Maros-parti városban. Az együttes visszatért Aradról Temesvárra, ahol kedden, 1874. július 14-én örvendeztette meg színvonalas produkciójával a „nagyérdeműt”. A Bánság szívében megtartott koncertek műsorrendjén a következő válogatott zeneművek szerepeltek: 1. Ambrosie Tho­mas (1811-1896) Mignon című operájának nyitánya; 2. Pa­ga­nini: Hegedű­kon­cert; 3. Johann Strauss: Bécsi vér, ke­ringő; 4. Johann Sebastian Bach: Pre­lu­dium. Hárfaszóló: Chris­toph Martin Wieland; 5. Liszt Ferenc: Magyar rapszódia nagy zenekarra; 6. Richard Wagner: Tann­häuser opera nyi­tánya; 7. Johann Strauss: Mesél a bécsi erdő; 8. N.N.: Változatok szárnykürtre Hoch úr elő­adásában; 9. Johann Strauss: Pizzicato Polka; 10. Gounod: Sába királynőjének kísérete; 11. Adolphe Adam: Nyitány az Yvetot királya ope­rához; 12. Johann Strauss: Ott­hon, mife­lénk, keringő; 13. Ernst: Magyar ábránd hegedűre. Előadja Felix Mayer, hangver­senymester; 14. Antonin Kontsky: Le Reveil du Lion, hősi capriccio; 15. Egy­veleg Verdi Traviata című dal­művének témáiból; 16. C.M. Weber: Obe­ron, nyitány; 17. N.N.: Válto­za­tok szárnykürtre Hoch úr elő­adá­sában; 18. Johann Strauss: Reggeli levelek, keringő 19. Vieuxtemps: Ábránd. Felix Mayer, hangversenymester elő­adá­sában; 20. Johann Strauss: Anna-polka; 21. Johann Strauss: Magyar koronázási induló. Straussék a Gyárudvarban tartott nagysikerű hangversenyeiről a Temesi Lapok és a Temesvárer Zeitung is részletesen beszámolt.
A bécsi zenekar első te­mes­vári fellépésének napján, 1874. július 7-én a katonazenekar a Vá­­rosligetben Wallace, Würten­berg, Verdi művei társaságában Johann Strauss két szerzeményét – a Szerelmi varázslat című ma­zurpolkáját és az Indigo és a 40 rabló című operettjének dallamaiból összeállított egyveleget – is megszólaltatta, így kedves­ked­ve a hírneves vendégmu­zsi­kusnak.