Történelmi mértékkel mérve, százhuszonöt esztendő csekély időszaknak számít, mégis vissza­tekintve az időben, a telepítésének jubileumát ünneplő újszentesi közösségnek bőven kijutott az örö­mökből és a megpróbáltatásokból is. A természettel való harc, világháborús veszteségek, az elnyomó politikai hatalom által szűkre szabott korlátok feszegetése közben ötvöződött egységessé az újszentesi magyar közösség, szerényen meghúzódva a nagyváros tőszomszédságában. Nyolc­van­kilenc után látványos fejlődésnek indult Újszentes és a lakosság számának ugrásszerű növe­ke­désével, a magyar közösség lélekszáma az egykori 60% körüli értékről mára 14%-ot mutat, úgy, hogy a település magyar lakosainak száma az idők folyamán viszonylag állandó maradt. Száz­hu­szonöt év után is, az elődök példájából merítve, hozzájuk hasonló kitartással és összefogással ma­rad­hat fenn az egykori Vadászerdő, 1910-től Újszentes magyar közössége, a jubileumi rendez­vények  az öszetartás és a megmaradás jegyében zajlottak. 

A háromnapos rendezvény­so­ro­zatot a szervezők rendhagyó képzőművészeti kiállítással nyi­tották meg. A Régi fényképek – Modern művészet című kiállítás az idő dimenzióit összekötő híd­ként, egyrészt Bogdan Nueleanu kortárs szobrászművész külön­le­ges, és a múlt elemeit is kor­sze­rűen feldolgozó alkotói vilá­gába nyújtott betekintést, más­részt a közszemlére tett grafi­kákon, fényképeken keresztül az egykori, már csak az idősebb nem­zedék emlékeiben élő Új­szentes és telepes lakóinak küz­delmes hétköznapjainak megidé­zésére vállalkozott.

A vendé­ge­ket Denes Ildikó mutatta be. Szekernyés János, az országos kép­­zőművészeti egyesület te­mes­vári részlegének elnöke mél­tató beszédében kifejtette, hogy a kiállítás nem művészi, hanem dokumentumjellegű fotókat vo­nultat fel, amelyeknek az a célja, hogy bizonyos eseményeket meg­örökítsenek. „Újszentes kü­lön­­leges helyzetben van a bán­sá­gi települések sorában, mert pon­­tosan tudjuk a születési dátu­mát: 125 éve alapították. A szen­tesiek nem hoztak magukkal nép­viseletet, népszokásokat, nyelv­járást, városiak voltak, és más­faj­­ta civilizációt képviseltek, mint a parasztság általában. A kez­detektől városi magatartást ta­­núsítottak, és ez a település ké­sőbbi fejlődését is döntő módon meghatározta – mondta Szekernyés János. – Újszen­tes­nek képzőművészei is voltak az elmúlt százhuszonöt évben, akik közül említésre méltó Asbóth Jenő neve, aki műkedvelő fest­ő­ként Ausztriában sikereket ért el, és újabban árveréseken sűrűn fel­bukkan a neve. Újszenteshez kö­tődik Tasi József István sok­oldalú képzőművész neve, és je­lenleg több képzőművész is él a községben. Közülük most Bogdan Nueleanu szobrász­mű­vész mutatja be szépen kimun­kált, fémből készült alkotásait, amelyek közül az egyik monu­men­tális formában köztérre is kerülhet Újszentesen” – mondta befejezésül a műkritikus. Robert Serban író beszédében a múlt és jelen szerves összefonódását áb­rá­zoló kiállítást a település nem szokványos krónikájaként mél­tat­ta, hangsúlyozva, hogy a kor­társ művészet és a 36 fényképen keresztül bemutatott múlt, hite­les képet festenek a mindenkori Újszentesről.
A jubileumi kulturális ren­dez­vények sorában kiemelkedő sze­rep jutott a Barátság em­lék­tábla avatásának, amely az új­szen­tesi és szentesi kisközös­sé­gek, civil szervezetek másfél év­tizedre visszatekintő együtt­mű­ködésének állít emléket, kőbe vés­ve hirdetve, hogy a földrajzi távolság sem választja el egy­más­tól Szentes és Újszentes kö­zösségeit. Dénes Ildikó, az új­szentesi napok egyik szervezője elmondta, hogy a Szentesi Árpád Szabadidős Sportklubbal a leg­ré­gebbi és legváltozatosabb az együtt­működésük, rengeteg kö­zös rendezvény, gyermektáborok szervezése rendszeres találkozók fémjelezik e kapcsolatot, amely az évek alatt a családok szintjén is kibontakozott, immár nem ki­zárólag intézményes keretek kö­zött látogatják egymást a szen­te­siek és újszentesiek, hanem kü­lönböző magán jellegű esemé­nye­ken is részt vesznek. Krausz Jánosné, a szentesi klub elnök­asszonya, szentesi önkormány­zati képviselő az együtt­mű­ködések egymást megerősítő és jövőbemutató jellegét hangsú­lyoz­ta, örömét fejezve ki aziránt, hogy az Újszentesi Polgár­mes­teri Hivatalban elhelyezett Ba­rát­ság tábla a következő nem­ze­dé­keknek is hirdetni fogja az anya-település és az Újszentesre tele­pe­­dettek összetartozását. “Ö­röm­­mel vállaljuk fel az összekötő híd szerepét, hiszen az újszentesi magyar közösséggel való jó kap­csolataink mellett, amint az a leg­utóbb is, a gyermekek szá­má­ra szervezett művészeti és honis­me­reti táborunkban is, a prog­ram­jainkon részt vesznek román gyer­mekek is, a helyi román ba­rátainkkal is évek óta jó kap­cso­latot ápolunk, ugyanakkor szin­tén jó az együttműködésünk több vaj­­dasági magyar közösséggel, ezzel nagy örömünkre három ol­dalúvá válnak esetenként a prog­ramjaink.” A táblaavatón Victor Malac polgármester elismeréssel szólva a község múltjáról, hang­súlyozta, hogy a mai körülmé­nyek között is, amikor immár las­san tizenötezren élnek Új­szen­tesen, zavartalan a magyar kö­zösséggel való együttműködés és példaértékű a magyar kö­zös­ség önszerveződése a telepes ősöktől örökölt értékek mentén. “A magyarországi és vajdasági testvértelepülésekkel való kap­cso­latok, például a megvalósított uniós projektek hozadéka hozzá­járul az újszentesi lakosság élet­minőségének a javításához” – mondta a polgármester. Az em­léktábla avatási ünnepségen a Szentesi Deák Ferenc Általános iskola diákjai népdalcsokorral léptek fel. A két település civil szervezetei közötti együtt­műkö­dés elindításában volt jelentős sze­repe Léhi Gábornak, a szen­tesi egyesület korábbi elnöké­nek. “Természetes és magától ér­tetődő volt az Újszentesen meg­telepedett egykori szentesiekkel való kapcsolatfelvételünk. A Ba­rátság tábla ugyan tizenöt évről szól, kapcsolatunk viszont ennél jóval korábban, mintegy negyed évszázada alakult ki. Több kár­pát-medencei településsel ápo­lunk jó kapcsolatokat, de az új­szentesi különleges, mert a ma­gyar közösségen belül szerezett ba­rátaink mellett, számos román barátunk is van. Magunk részé­ről a magyar közösség meg­erő­sítését, segítését tűztük célul, min­den szélsőséges felhang nél­kül, úgy, hogy a többségi nem­zet­tel egyetértésben megma­radhas­son magyarnak. Örömmel látjuk évről évre visszatérőkként, hogy Új­szentesen a magyarok és ro­mánok együtt dolgoznak a köz­sé­gük fejlesztése és a lakosság élet­színvonalának emelése érde­ké­ben.” A résztvevők kis ünnepség keretében az emlékezés koszo­rúit helyezték el az iskola előtt álló Petőfi- és Eminescu-szo­bor­nál. Az újszentesiek ünnepén részt vett Halász Ferenc fő­tan­felügyelő-helyettes, az RMDSZ Temes megyei szervezetének az elnöke és Molnár Zsolt parla­menti képviselő is. Kérdésre vá­laszolva, Halász Ferenc elnök elmondta, hogy a testvéri kap­cso­latok kialakításának támo­ga­tása prioritást jelentett az idők fo­lyamán az RMDSZ számára, és a bánsági települések és a ma­gyarországi települések közötti testvértelepülési kapcsolatok ki­a­lakulásának elősegítését to­vább­ra is fontosnak tartja az el­nök. “Azon túl, hogy például Új­szentes községnek haszna van e kapcsolatokból, természetesen a helyi magyar közösségnek is kü­lön előnye származik ezekből. A Te­mes megyei magyarok által jelentősebb számban lakott tele­pü­lésekről elmondható, hogy szin­te mindegyiknek van ma­gyar­országi testvértelepülése, Újszentesenk több is. Számomra külön örömet jelent a szentesi és újszentesi iskolák közötti test­vér­iskolai kapcsolat, hiszen az új­szentesi magyar tagozat igen­csak rászorul a megerősítésre, és bízunk abban, hogy a papíron is szentesített kapcsolat keretében megvalósuló elképzelések hozzá­já­rulnak az iskola megerősíté­séhez.”

A telepítés 125. évfordulóján a testvértelepülések és az évek során valamilyen projekt lebo­nyo­lításában együttműködő tele­pülések küldöttségei mellett részt vett a Szentesi Deák Ferenc Általános iskola tanárainak és diákjainak egy csoportja is. “Az Árpád Szabadidős Sportklubbal ápolt kapcsolathoz hasonlóan változatos és a múlt tapaszta­la­taira alapozva jövőbe tekintő a Szentesi Deák Ferenc Általános is­kolával a kapcsolatunk – mondta Dénes Ildikó. – Több sikeres közös rendezvényt bo­nyo­lítottunk le, és több pályázatot va­­lósítottunk meg. Ezt az együtt­működést kívántuk a jubileumi ren­dezvények alkalmával ünne­pé­lyes keretek között egy együtt­működési megállapodással szen­te­síteni, amely jogi keretet is biz­tosíthat további közös pályázatok lebonyolításához, az újszentesi iskola és a magyar tagozat meg­erő­sítése érdekében. Mindkét ol­dalon a helyi önkormányzatok és polgármesteri hivatalok segítik az együttműködést”.
Miklós Árpád, újszentesi alpolgármester második mandá­tu­mát kezdte el a júniusi hely­ha­tósági választásokat követően. Amint az látható, és a testvér­te­lepülésekről érkezettek is meg­erő­sítették, évről évre épül és szé­pül a település, melyek az ön­kormányzat legközelebbi ter­vei? – kérdeztük meg a tiszt­ségviselőtől. “Ezúton is köszö­ne­tet mondok mindazoknak, akik ne­künk szavaztak bizalmat. A to­vábbiakban sem kívánunk eltérni eddigi elképzeléseinktől, az új­szen­tesi közösség gazdasági-, kö­­­zösségi-, kulturális-, spor­t­életé­nek élénkítéséhez és kibon­ta­­ko­zásához kívánunk keretet és segítséget nyú­jtani, megterem­te­ni és erősíteni azokat a felté­te­le­ket melyeknek köszönhetően ott­hon érzik magukat Újszentesen a falu régi lakói és az újabban be­költözöttek is. Tudjuk, hogy je­lentősebb eredményeket, például a közösség életszínvonalának eme­lését szolgáló infrastruk­tu­rális beruházásokat uniós forrá­sok felhasználásával lehet legin­kább megvalósítani. Mivel még nem hirdették meg a pályáza­to­kat, a jelenlegi időszakban a test­vértelepüléseinkkel együtt, és újabb lehetséges partnereinkkel folyamatosan készülünk annak ér­dekében, hogy minél több for­rást hívhassunk le Újszentesre és a térségbe. A község több negye­dében kerül sor a továbbiakban a csatornarendszer ki- vagy újjá­építésére, de a művelődési élet élénkítését is célzó, vajdasági testvértelepüléseinkkel közös pá­lyázataink is vannak, és az eddigi tapasztalatból kiindulva, esé­lyünk is van megvalósítani a ter­veinket. Tavaly saját forrásból el­indítottunk Újszentesen is egy kor­szerű kultúrház építését, bí­zunk abban, hogy a befejezésére sikerül uniós forrást is megpá­lyázni, ami lehetővé tenné a be­ruházás mielőbbi befejezését, de amennyiben nem kapunk uniós segítséget, a beruházás saját erő­ből is megvalósításra kerül. A vajdasági testvértelepüléseink mellett a magyarországi testvér­településeinkkel is több határon át­nyúló pályázatot készülünk be­nyújtani amint meghirdetésre ke­rülnek az uniós pályázatok.Több közös elképzelésünk van, és ab­ban bízunk, hogy uniós segít­ség­gel, illtve a szükséges önrész biz­tosításával sikerül ezeket meg­va­lósítani.”
Hagyományt betartva, az idei Újszentesi Napok számos sza­bad­téri programot kínált, a helyi hagyományápoló tánccsoportok mellett több meghívott tánccso­port, közöttük a környező telepü­lésekről érkezett hagyomány­ápo­ló tánccsoportok és ismert elő­adók léptek fel a szabadtéri szín­padon, ahol nagy sikert aratott a Mantra Band újszentesi rock­ze­ne­kar, majd pedig a közismert Dupla Kávé mulatós zenekar kon­certjén hallhatták a térség számos településéről össze­sereg­lett résztvevők a zenekar közis­mert vagy kevésbé ismert szá­ma­it. A vasárnapi egész estét betöltő kulturális műsoron felléptek az újszentesi óvoda és iskola gyer­mekcsoportjai, a dettai néptánc­csoport, a községben működő két moderntánc csoport, a toron­táltordai, bégaszentgyörgyi, ta­más­falvi tánccsoportok, a szen­tesi Deák Ferenc Általános isko­la mazsorettei és énekkara, az Árpád Szabadidős és Sportklub csoportja, illetve az Újszentes jó hírét térségünkben és külföldön is méltán terjesztő Butykos nép­tánccsoport. Az estet és az Új­szentesi Falunapok idei ünnepsé­gét az Újszentesi Háziasszonyok jó hangulatú, látványokban gaz­dag latino-tánca zárta.