08 Sep 2016
Írta admin 
0 Hozzászólás 
A romániai magyar gazdák érdekeinek szolgálatában
Kiss Károly nyugalmazott agrármérnöknek, lapunk Bánsági Magyar Gazda rovata szerkesztőjének kezdeményezésére a kilencvenes években Újszentesen megalakult a Magyar Keresztyén Gazdakör, amely később a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesülete címen folytatta és folytatja ma is tevékenységét. Dr. Csősz Jánossal, a Temesvári Agrártudományi Egyetem tanárával, az Egyesület jelenlegi elnökével az időközben megváltozott mezőgazdasági körülményekről, illetve a bánsági magyar mezőgazdasági civil szervezetnek a tevékenységéről, a gazdák szolgálatába állított feladatairól beszélgettünk.
Szerencsére ma már nem elszigetelten, magunkra hagyottan folytathatjuk a munkánkat, ugyanis 17 megye magyar gazdaszervezetével együtt a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesülete is tagja a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének. A temesvárihoz hasonló magyar mezőgazdasági szervezetek működnek többek között Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Besztercén, Csíksomlyón, Szatmáron, Nagybányán, Nagyváradon, Déván. Mi az aradi szervezettel együttműködve képviseljük az RMGE országos egyesületet ebben az országrészben. A megyei szervezetekből az elnök és az alelnök, vagy – mint esetünkben Benkő Zsolt személyében – az ügyvezető igazgató tagja az országos testület vezetőségének. A Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesülete Kiss Károlynak és az aradi Kocsik Józsefnek az AMMGE elnökének köszönhetően immár 14 éve létrejött. Tehát a mi szervezetünk két megyére vonatkozik, és a gazdák mellett a vállalkozókat is tömöríti.
A RMGE ugyanakkor szorosan együttműködik a határokon átnyúló Kárpát-medencei Gazdák Szövetségével is.
A magyarországi Orosháza gazdaszervezete kedeményezte mintegy négy évvel ezelőtt a Kárpát-medencei Gazdák Szövetségének a létrehozását. Ezen az alakuló fórumon akkor Magyarországon kívül csak a temesvári és az aradi szervezet vett részt, és lett alapító tagja a Szövetségnek. Ezután hívtuk meg a Szövetségünkbe a többi Kárpát-medencei országok szervezeteit. Ezt a szervezetet azután átvette a Magyar Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium, amelynek irányításával fórumként működik ma is.
A Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesülete nyilván elsősorban a helyi gazdák fóruma, s mint ilyen, képviseli érdekeiket a két megyében. Milyen tevékenységekben nyilvánul meg ez a feladatvállalás?
Kezdjem azzal, hogy idén jó mezőgazdasági évről beszélhetünk, s gazdáink is szép eredményeket értek el, mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés terén. Örömmel mondhatom, hogy egyre többen 400-500 hektáros felületen gazdálkodnak, s őket a romániai élmezőnyhöz sorolhatjuk. Jóllehet a magyar gazdák között nincsenek olyanok, akik tízezres nagyságrendű felületen gazdálkodnak, de olyan már van, aki ezer hektár szántóföldet művel. Ez azért jó mivel Romániában inkább ezeket a nagy gazdaságokat támogatják. Ezzel szemben Magyarországon a kis- és középgazdaságok felé irányítják inkább a támogatásokat. Figyelembe kell vegyük az itteni irányokat, hogy kihasználhassuk azokat a lehetőségeket, területeket, amelyeket nálunk a politika előnyben részesít. De szem előtt tartjuk azt is, hogy az állam előnyben részesíti az önfenntartó, életképes kisebb gazdaságokat, abból a meggondolásból, hogy az ilyen egységek könnyebben átvészelik az esetleges válságokat, mint a nagyobb gazdaságok, amelyeket teljesen tönkre tehetnek bizonyos természeti csapások, jégverés, aszály, tűzvész. Ugyanakkor olyan gazdasági tényezők is nagyobb kárt tudnak okozni a nagy gazdaságok tevékenységében mint például, a gabona árának drasztikus csökkenése, ilyen az utóbbi időben a kukorica piaci árának egyre lejjebb csúszása. Ezek a gazdaságok ilyen esetekben sokkal többet vesztenek, mint a kisebb termelők, mivel nehezebben képesek alkalmazkodni a kialakult helyzetekhez. Van, aki megszokta, hogy többszáz hektáron kukoricát termeszt, s 40 milliót, azaz négyezer lejt költ egy hektárra, viszont, ha nem lesz meg a 2000 kilós terméshozama, az már biztos ráfizetést okoz, ami akár csődbe is viheti a gazdaságát, ha nincs más tartaléka. Mi sajnos pénzt nem, csupán tanácsokat tudunk adni a gazdáknak.
Gyakorlatilag tehát, miért jó, hogy létezik a bánsági egyesület, mi haszna van ebből a magyar gazdának?
Amint már érintettem, elsősorban konzultációkkal állunk rendelkezésükre, tanácsokat adunk, hogy a jelen viszonyok között milyen irányba ajánlatos folytatni a munkájukat, milyen növényfélék termesztése, vagy állatfajták tenyésztése lenne előnyös. Egyesek maguktól eljönnek hozzánk tanácsért, ha nem, akkor mi keressük meg őket. Nincsenek olyan sokan a mezőgazdaságban tevékenykedő magyar gazdák, körülbelül 12-14 településen alig ezer körül, szemben a román gazdákkal, akiknek a száma a Bánságban eléri a negyvenezret. Így nekünk könnyebb a kapcsolattartás. Például Pusztakeresztúron mintegy harminc mezőgazdasági vállalkozóról beszélhetünk, az is eredmény, ha a velük szervezett találkozóra eljönnek 15-en, hiszen általában hasoló kérdésekre keresik a választ a többiek is.
Mit tart legfontosabbnak ahhoz, hogy a magyar gazdák sikerrel pályázzanak?
Nem győzzük hangoztatni, hogy a járható út ehhez a szövetkezetekbe való társulás. Az egyéni gazdák rendkívül kiszolgáltatottak, könnyebben bekebelezhetőek. A szövetkezetbe tömörülésnek különböző formái lehetnek. Például Pusztakeresztúron célszerű lenne egy növénytermesztési szövetkezet létesítése, amely keretében gabonatároló silót létesíthetnek, ahol közösen tárolhatnák a gabonát, aminek az lenne a haszna, hogy akkor adják el, amikor a legmegfelelőbb az ár. Végváron Székely Szilárd tehenészete mellett létesíthetnek egy kis tejfeldolgozó üzemet, a sertéstenyésztők, például a mangalica fajták tenyésztői is szövetkezhetnek. Ugyanígy a növénytermesztők is. Facsádon jól működik Németi Imre húsmarha farmja és a juhászata, hozzákapcsolódva is szövetkezhetnek a gazdák, annak érdekében, hogy helyben feldolgozzák a nyers húst. Itt vágóhídra pályázhatnak, ahol a húst feldolgozzák és felvágottként sokkal előnyösebb áron forgalmazható készterméket állíthatnak elő. A szövetkezetek ugyanis 100 ezer eurós nagyságrendű pályázati kiírásokra pályázhatnak. Ez az elkövetkező öt évben jó lehetőség ahhoz, hogy a gazdák megerősödjenek.
Mennyire látja sikeresnek a gazdák szövetkezetekbe tömörülésének önök általi szorgalmazását?
A termelőszövetkezetnek nevezett kollektív gazdaságok rossz emléke még negyed évszázad eltelte után is kísért, sokan gyanakvással fogadják erre irányuló meggyőző munkánkat. Ennek ellenére például Pusztakeresztúron és Végváron jó irányban haladnak a dolgok. Az itteni gazdákat Magyarországon működő sikeres téeszek, termelő és értékesítő szövetkezetek példái vezérli. Egyre több gazda rájön nálunk is, hogy szövetkezés anyagi hátteret biztosíthat a saját gazdaságának megrősítéséhez, nem csak a maga anyagi alapjaira támaszkodhat, hanem jelentős beruházási összegeket nyerhet pályázati úton. A Nemzeti Fejlesztési Alap keretében most soha nem tapasztalt lehetőségek nyíltak a gazdák előtt, kár lenne ezt elszalasztani a magyar gazdáknak.
Milyen változásokra hívják fel a gazdák figyelmét, ami a termesztett növények struktúráját illeti az állatfajták tenyésztése terén az utóbbi években?
Mi azokról a rendelkezésekről tájékoztatjuk a gazdákat, amelyeket feltétlenül ismerniük kell, ahhoz, hogy eredményesen tevékenykedhessenek. Tudni kell például, hogy amennyiben 50 hektárnál nagyobb területen termel, akkor kötelező legalább három féle növényt termeszteni. Ez lehet búza, kukorica, napraforgó. 100 hektár esetében meg kell jelenjen egy negyedik, éspedig egy zöld forgó növény, például takarmánynövény, cukorrépa, szójabab, amelyeket a termőföld minőségének javítása céljából vissza kell forgatni a talajba. Érdemes odafigyelni azokra a támogatásokra, amelyekért bizonyos növények termeszésére lehet pályázni, ilyen a kender, a cukorrépa, a szójabab, ugyanis míg egy hektár búza termesztése esetében 140-150 euró, addig ezeknek a növényeknek a termesztése esetében 200-250 euróra számíthat a gazda. Nem beszélve arról, hogy a cukorrépa a nagyváradi cukorgyárral kötött szerződés alapján biztosan értékesíthető. A kender esetében, egy épülendő magyarországi feldolgozó üzem képviselőjével évek óta tárgyalunk, nagy mennyiségű kendert vásárolnának fel. Ebben az esetben a mi gazdáink is vállalhatják a kendertermesztést, hiszen egy igénytelen, kevés munkaráfordítással, gépesítve termeszthető növényről van szó, amelynek van is hagyománya a bánsági tájakon. Az állattenyésztés terén folytatni szeretnénk azt, amit Kiss Károly kollégánk ezelőtt jó pár évvel elkezdett, nevezetesen fajállatok behozatalát Magyarországról. Ennek érdekében dokumentációt juttattunk el a Magyar Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz. Szeretnénk az így behozott fajállatokat – itt főleg húsmarhákra gondolunk – a Facsád környéki gazdákhoz eljuttatni szaporítás céljából.
Tervezik-e a mezőgazdasági vásárok, találkozók szervezésének folytatását?
Ezek valójában nem vásárok voltak, inkább terménybemutatók és találkozók, ahol a gazdák megosztják tapasztalataikat. Hasonlókat a jövőben is szervezünk, például szeptember 17-én az igazfalvi önkormányzat szervezésében a falunapok keretében kerül sor mezőgazdasági rendezvényre, 24-én Nagybodófalván szervezzük meg a hagyományos terménybemutatóval egybekötött vásárt és gazdatalálkozót, majd október elsején Zsombolyán, 15-én pedig Szapáryfalván lesz hasonló mezőgazdasági vásár és találkozó. Szintén októberben Végváron és Óteleken gazdatalálkozót szervezünk. Mintegy húsz gazdával vagyunk jelen az Aradon szeptember 8-10. között szervezett nemzetközi vásáron. Gyakran látogatunk gazdáinkkal magyarországi téesz egységekbe, termelő- és értékesítő szövetkezetekbe, így voltunk Szentesen, Mórahalmán és néhány észak-magyarországi helységben is.
Szervezetünk hatékonyabb működése céljából szakterületi fiókokat szeretnénk létrehozni, amelyeknek vezetőival tartanánk a kapcsolatot. Ők pedig a köréjük csoportosuló gazdákkal hatékonyan kommunikálnak majd, hiszen mindenkit ismernek, és a problémáik sem idegenek számukra. Itt említem meg, hogy szeptember 20-án, az Adományozás Világnapján, Temesváron, a Magyar Házban elismerő oklevelekkel jutalmazzuk azokat a gazdákat, akiknek adományaiból 3000 kg búza gyűlt össze, ennek egy részét eljuttattuk Orfűre, ahol összeöntötték az Ország Kenyere részére. Az ünnepségen az adományozó pusztakeresztúri, végvári, gátaljai, igazfalvi, nagybodófalvi, szapáryfalvi és csenei gazdák képviselőit kitüntetjük. A megmaradt 2700 kg búzából őrölt lisztet a temesvári Caritas valamint a Böjte Csaba atya által létesített zsombolyai és óteleki gyermekotthon kapja egy nemzeti szalaggal átkötött kenyérrel együtt.
Köztudott, hogy a földművesek tevékenységének a sikere – a szorgalmuk és a politikai körülmények mellett – nem kis mértékben függ az időjárástól. Mennyire lehetnek elégedettek a gazdák az idei eredményekkel?
Általában sikeresnek mondható az idei esztendő, magas terméshozamokat értek el a gazdák Temes és Arad megyében. Persze általában, amikor jó a termés, akkor alacsonyak az árak. Idén mégis a hektáronkénti jövedelem jobb a tavalyinál, tehát idén nem esett vissza jelentősen az ár a magas búza- és árpa terméshozama ellenére sem. A gabonafélék után a kukorica és a napraforgó is ígéretesnek mutatkozik, talán a szójabab lesz gyengébb, mivel termesztésében meg kell felelni az európai szabványoknak, azaz nem vethető génmódosított szójamag. A helyzet iróniája, hogy ugyanakkor Amerikából importált génmódosított szójababos tápokkal etetjük a jószágokat.
Az állattenyésztés, mint a mezőgazdasági tevékenység másik fontos területe a Bánságban, három fő állatfajtán alapszik. Ebből a szarvasmarha-, a sertés- és a baromfitenyésztés hanyatlik, míg a juhászat, amely kevésbé volt honos tájainkon növekszik, mivel az ország más tájairól érkezett juhászok félig-meddig illegális körülmények között gazdálkodnak, legeltetik juhaikat a helyi gazdák szántóterületein, ami nagyon előnyös számukra, mivel a takarmány így nem kerül pénzbe, de amit gyakorlatilag lopásnak is nevezhetünk, még akkor is, ha valamilyen félhivatalos társulással igazolják létüket a helyi önkormányzatokban, ahova bizonyos járulékot fizetnek a legelők használatáért. Így jelenleg már a juhállomány elérte az egymilliót a Bánságban. Ezzel szemben alig van tehén és sertés a gazdák portáin, holott falvainkban valamikor hatalmas csordák, illetve csürhék voltak láthatók a legelőkön. A fejőstehenek tartását pedig a rendkívül alacsony felvásárlási árak teszik szinte lehetlenné. Helyükben a külföldről behozott tejtermékek állnak a lakosság rendelkezésére. Persze sertéshúsból így sincs hiány, hiszen hatalmas feldolgozó üzemek biztosítják a helyi szükségletet, sőt exportra is jut belőle. A baromfitenyésztés visszaesésének oka pedig a tartásukat szabályozó szigorú európai uniós feltételek.
Beszélgetésünk után értesültünk arról, hogy szorosabb együttműködésről született megállapodás a RMGE és az RMDSZ között, amelynek célja, hogy a magyar gadák érdekei az érdekvédelmi szervezettel együttműködve a legmagasabb szinten jussanak képviselethez.
