Az ünnepségsorozat október 6-án, délután három órakor Bok­sán­bá­nyán kezdődött, a magyarok a helyi temető fái alatt gyűltek ös­sze, hogy közösen emlékezzenek az 1848-as sza­badságharc hőseire. A helyszín nem véletlen, a forradalom vitézeinek dicsőségét hatalmas oszlop hirdeti a temetőben, emléket állítva „az 1848. évi szabadság harczban Bog­sán­ban elesett honvédek hamvainak”. A banaterra.eu internetes oldal Így kezdődött… cikke szerint a forradalom alatt ugyanis mind Resi­ca­bá­nya, mind Boksánbánya a magyar sza­badságharc mellé állt, olyannyira, hogy a resicabányai üze­mek élére frissen kinevezett József Szlávy és Gustav von Greanzenstein vezetésével a resi­ca­bányai gyárak teljes kapacitásukkal a magyar hadsereg fegy­ver­ellátását kezdték kiszolgálni. A megtorlásra nem kellett sokáig várni, 1848. december 24-én a Karánse­be­sen állomásozó császári határőrezred mindkét várost el­foglalta és sok forradalmárt lemészároltak. A jelenlévők többek között rájuk is emlékeztek, az őszi nap­sütésben a resicabányai Hóvi­rág Daloskör tagjai énekeltek az al­kalomhoz illő énekeket, a boksánbányai Theer Józseftől pedig igazán megható szavalatokat hallgathattak az egybegyűltek.
Ez után Resicabányán, a Temp­lom és Iskola Szórvány Egyesü­let­nél folytatódott az ünnepi program délután 5 órától. Szerencsére sok ma­gyar volt kíváncsi a megemlékezésre, a teremben mindenki élénk figyelemmel hallgatta a műsort. Theer József ismételten rabul ejtette a közönséget lebilin­cse­lő előadásmódjával, a Hóvirág Da­loskör előadásába pedig többen bekapcsolódtak, messzire zen­gett A kimegyek a do­ber­dói harctérre… kezdetű ének is. A da­loskör nem csak énekekkel ké­szült, szavalatokkal is színesítették a megemlékezést. Az aradi vér­tanúk utolsó mondatait Me­gyasszai Júlia ol­vasta fel, igazán megrendítő volt hallani, hogy többen, bár más nemzetek fiai voltak, a végsőkig hittek a magyar szabadság ügyében, és még közvetlenül haláluk előtt is kiálltak érte. Az ünnepséget szeretetvendégség zárta.
Csőke Krisztina

Koszorúkat helyeztünk el me­gyénk négy helységében.
Ruszka­bá­nyán a Maderspach Ká­roly mérnök és iparos szülő­há­zánál és sírjánál. Ő segítette a szabad­ság­har­cosokat és a visszavonuló Bem se­regeit.
Oravicabányán, Arany János em­léktáblájánál, aki 1849 májusá­ban járt a városban, mely környékén he­ves harcok dúltak.
Boksánbányán két helyen ko­szo­rúztunk, a központnál állított em­lékműnél a városvédők tiszteletére, akik sokáig megakadályozták a Habs­burg seregek Resicabányára va­ló behatolását.

A katolikus te­me­tőben megkoszorúztuk a szabadság­harcban Boksánbányán el­esetttek em­­lékére állított obeliszket.
A megemlékezés Resicabányán fe­jeződött be a Magyar Házban fény­kép­kiállítással és zenés-irodalmi műsorral. Énekelt a Hóvirág dalos­kör, szavaltak Őz Júlia és Német Emese.
Tóth János