A szombat délutáni csendben megélénkült a Kafka Kávé­zó, a Lelkek pásztorai sorozat ven­dé­gével, Hermán Mostert Rebekka lel­kész­nővel való találkozást és beszélgetést méltán várták érdeklődéssel a résztvevők. A sors kegyelméből a vendég szüleivel és családjával együtt vehetett részt a közvetlen hangvételű, meghitt találkozón, amelynek keretében Mátray László házigazda vallatására nem csak a lekipásztori szolgálatról és a lelkek gondozásáról, hanem nyelvünk és kultúránk alázatos szolgálatáról is beszélt. A főállású édesanya, fordító és református lelkész bölcsője a távoli Hollandiában ringott, és hosszabb magyarországi, illetve Erdély több városában való tartózkodást követően került, az időközben lelkipásztori palástot – és magyar-holland fordítói tapasztalatot is – szerzett lelkipásztor családjával együtt a Bega-parti városba. Amelyet be­vallása szerint a leg­elejétől otthonosnak, befogadónak és európainak érez. A be­szél­getés során a lelkipásztori tevékenység több vetülete, de főként a ma­gyar nyel­vű szépirodalmi alkotásokat – többek között Dragomán György regényeit, Bánffy Miklós Erdélyi történet trilógiájának első kötetét – holland nyelv­re tolmácsoló fordító munkájába nyerhettek betekintést a résztvevők. Ki­derült, hogy a si­keres regények szerzőjét övező rivaldafény, reklám részleges vagy teljes hiányát esetében is pótolja a jól végzett munka örö­me. Meg a megbecsülés jeleként a fordító nevének látható helyen való feltüntetése – legalábbis Európa nyugati részében. Ezirá­nyú ta­pasztalatainak szélés skálájáról számolt be a fordító, aki szerint a fordításra kerülő anyag és szer­zője, valamint a fordító kö­zötti kulturális szimbiózis eredménye a köznyelvben „jó fordítás”-ként ismert jelenség. Ezek­ben a szerencsés esetekben múl­ja felül a fordítás az eredeti mű varázsát, szemléltető példa ez­irányban számos rajzfilm ma­gyar szinkronja. Mert akad olyan munka is, amely sehogy sem akar összeállni… Meddig terjedhet a fordító szabadsága? Meg­engedett-e az átköltés? Magyar költők fordításával próbálkozott-e eddig? – és még sok, a résztvevők által feltett kér­désre válaszolt a tartalmas ta­lálkozó keretében a vendég, aki megerősítette, hogy mint mindent e kerek világon, a költőt idézve, a fordítói munkát is “… csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen…” Úgy érdemes végezni. Ha Károli Gáspár bibilafordítására, vagy Arany János Shake­s­pea­re-tolmácsolásaira, és az utób­bi évtizedekre térve, elég csak az Aradon született és nemrég elhunyt Kundera-fordítóra, Réz Pálra, meg a Gyűrűk ura for­dítójára, Réz Ádámra, no meg házunk táján maradva Franyó Zoltán keleti szerzőkből való fordításaira gondolnunk, és rögtön felmérhetjük mennyire szegényebbek lennénk a fordítók áldott munkája nélkül. (m.z.)