Életének 69. évében, súlyos betegség következtében vasárnap elhunyt Borbély Imre erdélyi vegyészmérnök, politikus, politikai elemző. Borbély Imrét szerdán helyezték örök nyugalomra a temesvári belvárosi (Lippai út) temetőben, ahol a gyermekkori barát, ft. Hajdú József ny. lelkipásztor búcsúztatta. Beszédet mondott Gergely István, ft. Tőkés László EP-képviselő, Patrubány Miklós, a Magyar Világszövetség elnöke.
RÉSZVÉTNYILVÁNÍTÁS
Az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetősége és tagsága mély megrendüléssel értesült a súlyos betegség következében, életének 69. évében elhunyt temesvári Borbély Imre vegyészmérnök, politikus, politikai elemző haláláról.
Borbély Imre az erdélyi magyar politika és közélet megkerülhetetlen képviselője volt. Az 1989-es temesvári eseményekből – Tőkés László oldalán – döntő mértékben vette ki részét, ezzel is hozzájárulva a rendszerváltozás elindításához. Következetes, elvhű kiállása közösségi céljainkért iránymutató volt mindannyiunk számára, példája pedig erőt adó. Kommunistaellenes állásfoglalásaival – a Temesvár Társaság tagjaként egyik kezdeményezője volt 1990-ben a Temesvári Kiáltvány 8. pontjának – az erdélyi- és romániai közélet megtisztulását szorgalmazta. Meggyőződése szerint ez csak a múlttal való szembenézés és a kommunista diktatúra felelőseinek erkölcsi elszámoltatása során lehetséges.
Lényeglátását bizonyítja az erdélyi magyarság közösségi autonómiájának programszintű megfogalmazását tartalmazó 1992-es Kolozsvári Nyilatkozat, amelynek egyik értelmi szerzője volt.
Szövetségi vezetőként és parlamenti képviselőként is következetesen képviselte az erdélyi magyarság, a magyar önrendelkezés, a szabad anyanyelvhasználat, vagy az erdélyi magyarság társnemzeti státusának, illetve Románia föderális államreformjának ügyét. Elsőként szólalt fel magyarul Románia parlamentjében.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alapító-tagjaként, Kezdeményező Testületének egyik alkotó vezetőjeként, komoly szerepe volt az erdélyi közösségi autonómiaformák közjogi megalapozását célzó műhelymunkában és ennek következetes képviseletében.
Halálával az erdélyi magyar nemzeti közösség egy bátor, szókimondó, lényeglátó harcost veszített el.
A gyászoló családnak vigasztalódást kívánunk!
Emléke legyen áldott!
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt elnökségei és tagsága nevében búcsúznak tőle:
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke
Sándor Krisztina, ügyvezető elnök
*
Megrendülten fogadtuk a hírt, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség egykori elnökségi tagja (1990-1993) és parlamenti képviselője (1992-1996), Borbély Imre temesvári kutató életének 69. évében súlyos betegség következtében elhunyt.
Az RMDSZ kegyelettel emlékezik meg a forradalmárra, az akkori kommunista karhatalom ellen meggyőződésből fellépő Borbély Imrére, aki a Temesvári Kiáltvány egyik értelmi szerzője is volt.
Borbély Imre 1948-ban született Temesváron, Románia Parlamentjében elsőként szólalt fel magyarul.
Vigasztalódást gyászoló családjának!
Áldott és örök legyen az emléke!
KELEMEN HUNOR szövetségi elnök
Bodó Barna: BORBÉLY IMRE
Elmentél.
Űrt hagytál. Személyeset is, de ezen túl is.
Az általad képviselt felkiáltójel fog hiányozni szűkebb és tágabb világunkból.
Képviselt? Te voltál a felkiáltójel.
Úgy hallgatni, mint Te, senki sem tud/ott. Olyan sokatmondóan. Olyan lelket rázóan. Olyan számon kérően.
Tekintetedre sokan, sokáig fogunk emlékezni. Minden benne volt azok számára, akik figyelnek másokra, figyelnek eseményekre, figyelnek folyamatokra.
Örökséget is hagytál ránk, meg kérdőjeleket.
Mi van társnemzet mivoltunkkal? Azzal az elméletileg megalapozott, politikailag szükséges értelmezési kerettel, amely lehetővé teszi az autonómia-diskurzus áthangolását, új regiszterbe emelését. Ízlelgetjük a szót: társ a nemzeti mivoltban. Nem kisebbség, hanem társnemzet. Miért ne volnánk? Hányan élnek Luxemburgban? És Cipruson? Nemzetek, ugye, ki beszél arról, hogy hol a határ, hányan alkothatnak nemzetet…
Te 1991-ben világosan láttad: jövőnk csak akkor lesz hosszú távon, ha sorsunkról magunk döntünk. Láttad és vallottad ezt akkor, amikor az autonómia szó kapcsán sok politikusunkat kirázta a hideg, amikor a kifejezés maga félelmet gerjesztett a legfelsőbb politikai körökben.
Láttad azt, amit az utóbbi időben vallanak/vallunk egyre többen: jövőnk biztosítéka, az autonómia előfeltétele a nemzeti többség és a magyar kö-zösség közötti párbeszéd a közösségi lét jogi kereteiről. Párbeszélni az autonómiáról ma Romániában nem lehet. A román politikus alapviszonyu- lása: kizárt, mert nemzetellenes, alkotmányellenes. És nem hallja meg az érveket, hogy egyik állítás sem igaz.
Te nem vitázni akartál, hanem átlépni egy másik regiszterbe, ahol a zsigeri elutasítás elkerülhető. Vajon miért állt el a romániai magyar közképviselet az autonómia-diskurzus közéleti fenntartásának ezen lehetőségétől?
Nem Tőled kérdem, Imre, de Rád való hivatkozással.
És látom a tekintetedet, amitől a potenciális válaszadó megáll mondata közepén, és arra kényszerül, hogy vessen számot önmagával, a helyzettel.
Soha nem vitáztunk, de sokszor néztél rám is azzal a tekintettel.
Na nem akkor, amikor a Kolozsvári Nyilatkozat szövegét megbeszéltük, amikor az elvekben megállapod- tunk és fogalmaztuk. Hanem akkor, amikor másokkal hajlandó voltam elnéző, úgymond megértő lenni…
Abban a tekintetben nemcsak villogó számonkérés, de játékos lángok is felcsillantak. Pl. akkor, ha szóba került egyik-másik közéleti szereplőnk turpissága, átlátszó magamentési kísérlete. Mások megalkuvásait ekként nyugtáztad.
Magad számára maradtál felkiáltójel.
Aki nem enged a 48-ból. Aki számára labanc csak azért létezett, hogy mások is lássák, mitől kell elhatárolódni.
Jó volt tudni, hogy ott állsz a strázsán.
Eszmei értelemben ott is maradsz.


02 Feb 2017
Írta admin
0 Hozzászólás