“Háborús főbűnös”
Katńy kérdésében a szovjetek konokul ragaszkodtak a maguk kitalálta hamis verzióhoz. A Londonban székelő emigráns lengyel kormánnyal is, amely kételyeit jelezte, megszakították a diplomáciai kapcsolatokat. Az Oroszországban létre- jött Lengyel Hazafiak Szövetségének vagy Zygmunt Berling tábornok hadseregének képviselőjét meg sem hívták a tömegsírok feltárását végző „kü- lönleges bizottság” tagjai sorá- ba. A Szovjetunióval szövet- séges Nagy-Británnia és az Amerikai Egyesült Államok hatóságai hosszú időn át az oroszok elméletét fogadták el, és nem támogatták az események felderítésére törekvő kutatásokat. Habár sejtették és tudták a valóságot. A lengyel emigrációs kormány mellé rendelt brit nagykövet, Sir Owen O’Malley nagy alapossággal dokumentált jelentést készített, amelyben egyértelműen megállapította a szovjetek bűnösségét, az iratot 1943 júniusában átadta VI. György királynak, Winston Churchill miniszterelnöknek és háborús kabinetjének. A J.V. Sztálin parancsára gyártott hamis „tények” alapján 85 német katonát, köztük 18 tábornokot ítéltek halálra a katyńi mészárlásban való állítólagos részvételükért. Az 1945 decemberében Leningrádban lefolytatott kirakat-tárgyaláson hét halálos ítéletet hoztak, a szmolenszki perben pedig nyolc németet sújtottak halálbüntetéssel. Az orosz orvosszakértők által álnokul összemesterkedett beszámoló – amely a németek és a nemzetközi szakértő bizottság jelentését (benne Orsós Ferenc érvelését és következtetéseit is) tételesen cáfolta, a nácik „galád hazugságának és rágalmazó kitalációjának” minősítette –, nyilvánosságra kerülése után Orsós Ferenc nyilatkozatot adott 1944. február 27-én a Magyarország című lapnak, amiben megismételte az általuk végzett vizsgálatok jegyzőkönyvét, külön kiemelve: „Az 1943. április 20-30. között a katyńi erdőben talált tömegsírokkal foglalkozó nemzetközi bizottság közös záró-jegyzőkönyvét minden külső nyomás és befolyás nélkül szövegezte meg.”
Dr. Orsós Ferenc beszámolt katńyi tapasztalatairól, a 12 tagú nemzetközi orvosszakértő csoport megállapításaitról a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesülete komáromi nagygyűlésén, s többször nyilatkozott a látottakról és a feltárások eredményeiről a Virradatnak, a Függetlenségnek és a Magyarságnak. A legrészletesebben, több beszámolót, nyilatkozatot is közölve hasábjain, a Függetlenség című újság foglalkozott az eseményekkel
Orsós Ferencet a Szálasi Ferenc (1897-1946) vezette nyilas kormány 1944. nyarának végén kormánybiztossá nevezte ki. Amikor a Szovjetunió előrenyomuló hadserege megközelítette és elérte a Kárpátok vonalát, a kormány utasítását, katonai parancsot teljesítve a budapesti Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemet, s az általa vezetett Tör- vényszéki Orvostani Intézetet – tudományos javaival, berendezéseivel és néhány munkatársával együtt – 1944. augusztus 6-án Németországba, Halle am Saaléba telepítette át. Az oktatók, a tudományos kutatók csak 50 kilós csomagokat vihettek magukkal. A Keleti Pályaudvarról indult a vonat. A pero- non mondta fiatal munkatársának, dr. Tamáska Lorándnak, a Törvényszéki Orvostani Intézet díjas gyakornokának, egyedüli Budapesten visszamaradt orvosának, tanársegédének: „Kolléga úr, maga fiatal ember, politikailag még érintetlen, magának nem lehet semmi baja, maradjon nyugodtan, védje az épületet és a szellemét mindaddig, amíg mi majd visszajövünk.” Talán nem egészen véletlenül dr. Orsós Ferenc 1944. október 14-én – Horthy Miklós kormányzó proklamációja elhangzása előtt egy nappal – visszatért Budapestre, s átvette a Törvényszéki Orvostani Intézet vezetését.Véglegesen 1944. december 6-án távo- zott Magyarországról. Sokan dr. Orsós Ferenc bűnéül rótták fel az egyetem evakuálását, mások ellenben úgy vélekedtek, hogy lépésével, parancsra végrehajtott cselekedetével „sokak életét mentette meg, akik így megmenekültek a szibériai munkatáboroktól”.
A „törvényszéki orvostan atyjának” tartott dr. Orsós Ferenc Németországba távozásával személyes biztonságát, saját életét és létét is mentette. Tökéletesen tudatában volt annak, hogy szélsőjobboldali nézeteit, megnyilatkozásait és cselekedeteit – a 3. zsidótörvény felsőházi elfogadtatásában betöltött szerepét – a szovjetek, a mózesvallásúak és a kommunisták nem fogják megbocsátani. Felismerte azt is, hogy főbenjáró, megbocsáthatatlan bűnének a katyńi jelentést fogják minősíteni. Orsós Ferenc fontos, megdönthetetlen bizonyítékokkal rendelkezett a lengyel tisztek kivégzéséről, lemészárlásáról. A Pest megszállása, elfoglalása után dr. Orsós Ferencet lázasan kereste a szovjet NKVD különleges egysége, amelyik a Törvényszéki Orvostani Intézet boncjegyzőkönyveit és egyéb iratait nyomban lefoglalta és 1945. februárjában elvitte. Orsós Ferenc irattárának a katńyi üggyel kapcsolatos anyaga, az intézet történeti dokumentumaival együtt a szövetségi ellenőrző bizottság zuglói központ- jába került, ahonnan valószínűleg a Szovjetunióba vitték. Az Orsós-jelentés csak Borisz Jelcin országlása idején került elő a Szovjetunió legtitkosabb irattárainak mélyéről.
A katyńi gyilkosság megszervezésével a nürnbergi perben a szovjetek Hermann Gö- ring (1893-1946) birodalmi marsalt vádolták, s 1945. július l-jén a vád megerősítésére szemtanúkat idéztek a tárgyalásra, akik azonban belesültek vallomásaikba. A nemzetközi bíróság meggyőző bizonyítékok hiányában kivette az ügyet a per anyagából. Nürnbergben az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Franciaország cinkosan falazva a szövetséges J.V. Sztálinnak, elfogadták a szovjetek által beterjesztett hivatalos verziót, mely szerint a Barbarossa-hadművelet során a németek követték el a katyńi tömegmészárlást, bár tökéletesen tisztában voltak a valós felelősök, illetve gyilkosok kilétével. A szovjetek azt is meg- kísérelték elérni, hogy dr. Orsós Ferencet is nürnbergi nemzetközi bíróság elé idézzék, mint háborús főbűnöst, mint aki a németek kérésére és nyomására hamis jelentést készített a katyńi tömegmészárlásról, amelyben úgymond „teljesen megalapozatlanul” a Szovjetunióra hárította a felelősséget.
Háborús bűnösként 1945. július 13-án megvonta egyetemi tanári kinevezését, majd 1945. július 31-én a rendőrségen jelentette fel nemzetközileg is nagyra értékelt, tudós professzorát, Orsós Ferencet a Pázmány Péter Tudományegyetem. A Magyar Tudományos Akadémia 1945. július 20-án zárta ki tagjai sorából a megbélyegzett háborús bűnösnek nyilvánított Orsós Ferencet. Odesszá- ban 1945. augusztus 15-én Mikó Zoltán (1910-1945) vezérkari századost kivégezték, mert kapcsolatban állt Raoul Gustaf Wallernberg (1912-1952) svéd diplomatával, akinek a Magyarországra menekült lengyel tisztek a Szomlenszk környékén történténtekről készített feljegyzéseit is megmutatta, s amiért azt állította, hogy az Orsós Ferenc vezette nemzetközi bizottság jegyzőkönyve a katyńi tömeggyilkosságról valós. Az egyetem 1946. július 27-én a Budapesti Népbíróságnál büntető peres eljárást kezdeményezett Orsós Ferenc – mint háborús főbűnös – ellen. A magyar hatóságok kérték a Németország területén, az amerikaiak által megszállt zónában tartózkodó dr. Orsós Ferenc kiadatását, majd a „szövetséges” Szovjetunió követelte a „háborús bűnös” orvos őrizetbe vételét és felelősségre vonását. A Németország nyugati felét megszállt szövetségesek, mivel ismerték a valóságot, a kérések és a követelések teljesítését megtagadták.
A Szovjetunió makacsul továbbjátszotta álnok, képmutató színjátékát. Katńyban emlékművet állíttatott „a nácik által végrehajtott népirtás”, a „hitleristák által legyilkolt” lengyel tisztek tiszteletére, emlékére. Szovjet nyomásra a nemzetközi orvosszakértői bizottság aláírói közül ketten – prof. dr. František Hajek Csehországból és prof. dr. Marko Antonov Markov Bulgáriából – írásos nyilatkozatban vonták vissza a II. világháború utáni években aláírásukat. A román Alexandru Birkle professzor egyenesen azt állította, hogy dr. Orsós Ferenc bírta rá őt a hamis jegyzőkönyv aláírására.


09 Feb 2017
Írta admin
0 Hozzászólás