Sok éve vált szokássá Óteleken, hogy a tavasz beköszöntével közösségben köszöntsék az életük alkonyához érkezetteket, azokat, akik a faluhoz, tágabb értelemben a szülőföldhöz való ragaszkodásukkal is tanúságot tesznek hűségükről. Az óteleki nyugdíjastalálkozón a helyi Polgármesteri Hivatal és az RMDSZ-es tanácsosok – gondoskodásának köszönhetően tartalmas időt tölthettek közösségben az óteleki vagy Ótelek­ről elszármazott nyugdíjasok.
A résztvevőket Kuti Klára alpolgármester köszöntötte, a szeretet és a hála kifejeződéseként méltatva a rendezvényt. Az alpolgármester az ifjabb nemzedékek ígéretét is megfo­gal­mazta, mely szerint továbbra sem hagy­ják magukra, az idős és gondoskodásra szoruló falubelieket. ”Szüleink és nagyszüleink mosolya és gondoskodása rengeteg erőt sugároz felénk, a kitartásuk és szeretetük felbecsülhetetlen kincs számunkra” – mondta az alpolgármester. Hasonló gondolatokat tolmácsolt ft. Heinrich József óteleki plébános is, aki a közös élménygyűjtés fontosságára hív­ta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy a találkozó a visszaemlékezés mellett lehetsőget teremt a jelen és a jövendő meg­beszélésére. A lelkipásztor Arany János: Epilógus című versét tolmácsolta a résztvevőknek arra buzdítva mindenkit, hogy a küzdelmes és megpróbáltatásokkal teli, mozgalmas életet követően, a versben foglalt szelíd megnyugvással tekintsenek vissza és fogadják el a nyugdíjas lét örömeit. Mezei Judith, Óbecsei István mindig időszerű, Szeressétek az öregeket című versével köszöntötte a nagy­számú résztvevőt. A nyug­díjastalálkozó ünnepi hangulatának megteremtéséhez az óteleki hagyományőrző tánccsoport fellépése, és a tánccsoport fiatalasszonyainak és lányainak nótacsokra járult hozzá méltán osztatlan sikerű előadásukkal.

Több Temesváron élő, Ótelekről elszármazott is részt vett a nyugdíjastalálkozón. Sokan rendszeresen visszajárnak a Bega-parti kis faluba, művelik a kerteket, mások már csak ünnepekkor látogatnak “haza” meg­te­kinteni a szülői házat, és egy virágcsokor elhelyezésével adóznak az elődök emlékének. A nyugdíjastalálkozó részt­vevői között volt az új­mosnicai születésű Bartha Piroska, akinek elmondása szerint második otthona lett Ótelek. Több mint egy évtizeddel ezelőtt óteleki barátainak unszolására vásárolta meg a Fő utca egyik üresen ál­ló házát és az eltelt évek alatt tavasztól őszig minden évben itt tartózkodik. A nyugodt, falusi környezet, a tiszta leve­gő, a barátságos és segítőkész emberek, jó szomszédok miatt ragaszkodik Ótelekhez. Garai Margit elmaradhatatlan részt­vevője a nyugdíjasnapoknak és minden helyi rendezvénynek. A nyugdíjas Margit néni soha sem gondolt igencsak elszigetelt, kis szülőfaluja elhagyására – bár három és fél évtizedet ledolgozni a helyi állatfarmon nem volt könnyű! – és örömmel mondja, hogy gyermekei, unokái is a faluban élnek. De az is az igazsághoz tartozik, hogy unokái ideig-óráig szerencsét próbálnak a messzi idegenben, de rendre hazatérnek. Margit néni egyike azoknak az óteleki családoknak, akiknek mindenét elvitte tizenkét évvel ezelőtt az árvíz. Hittel, szorgalommal, és összefogással sikerült mindent visszaállítani. A teremben levők közül a legtöbbel nem találkoztunk az utóbbi hónapokban – mondja Molnár István, aki feleségével Ilonával együtt vesz részt a nyugdíjastalálkozóon. – A vidámsága miatt is, de főként a falubeliek találkozása miatt tartja nagyon szerencsésnek a hasonló rendezvények megtartását.
Nagy családi asztal. Ezúttal a „Nagy” szó tulajdonnévként olvasandó, ugyanis a nagy asztalt körülülők mindegyike valamely ágon kö­tődik a Nagy családhoz. Nyolc testvér közül most éppen négy nővér vesz részt a család több nyugdíjaskorú tagjával együtt. Az Óteleken született és innen soha el nem vágyódott Nagy Anna néni vidámsága, jókedve, bizkodása most is a régi. Nyolc gyermeke közül „egy Magyarszentmártonban, egy Jánosföldén, kettő Temesváron, a többbiek meg a faluban élnek.” Kilenc unoka és három déduno­ka egészíti ki a sort. Búzás Rózsika néni, Anna néni testvére is megerősíti, hogy mindannyian „hazahúznak” és soha sem gondoltak a falu elhagyására. Könnyen akár még egy asztalt is körülülhetnének a kiterjedt család idősebb tagjai, kissé zavarba jönnek, egyértelmű, hogy számunkra a világ közepe szülőfalujuk.

A sokévi nehéz munka az állami gazdaságban meg a ház körül, a hat gyer­mek felnevelése, a sok apró öröm meg a sok vesződség mellett is mindannyian ragaszkodnak a szülőfaluhoz. És szerencsére ezt a ragaszkodást adták át a fiatalabb nemzedéknek is.
Az elmúlt években több kölcsönös találkozóra került sor az óteleki és simonyifalvi magyar közösségek között. Tavaly a simonyifalvi hagyományápoló tánccsoport vendégszerepelt Óteleken, majd az ótelekiek látogattak el Kuti Klá­ra alpolgármester asszony szülőfalujába. A nyugdíjastalálkozóra négyen látogattak el a Bega-parti faluba, Kiss József és Péter József feleségeikkel együtt vesznek részt a rendezvényen és tolmácsolták Haász Tibor simonyifalvi polgármester köszöntését. Több szálon is kötődik egymáshoz a két magyar település, Kiss József hangsúlyozza, hogy csodálatra méltó módon épült újjá a tizenkét évvel ezelőtti pusztító árvízkor szinte teljesen elpusztult falu.”Soha nem felejtem el az összedőlt falu látványát, akkor nem is mertünk arra gondolni, hogy újjáépül Ótelek. Az árvíz idején, miután lepakoltuk a simonyifalvi gazdák támogatása­ként Ótelekre elhozott kamionnyi gabonaféléket, a hadsereg motorcsónakján a polgármesterünkkel és a rendőrfőnökünkkel bejártuk a víz fogságában pusztuló részeket, és máig megdöbbentő em­lé­keink vannak arról az útról. Nagyon örvendünk az ótelekiekkel együtt annak, hogy sikerült nekik felülemelkedni az akkori csapáson, ma is bejártam azokat az utcákat és örömmel látom, hogy mindenütt épül-szépül a falu.” A simonyifalvi vendégek elmondták, hogy odahaza az augusztusban a falunapok keretében szervezik meg az ott is töretlen sikernek örvendő nyugdíjastalálkozót.
A jó hangulatú nyugdíjastalálkozón az óteleki közösség megbecsült tagjai fehér asztal mellett fogyasztották el a fiatalabbak által elkészített és feltálalt bográcsost, majd a Pink zenekarral együtt ki-ki temperamentuma szerint mulatott a bálban, egyúttal felelevenítve a méltán híres óteleki bálok, mulatságok hangulatát.
(Fotók: Makkai Zoltán, Molnár Géza)