08 Jun 2017
Írta admin 
0 Hozzászólás 
Mérföldkövek az iskola életében
A számvetés pillanataiként is értékelhetők a temesvári magyar tannyelvű középiskolát végzett egykori diákok részvételével a Bartók Béla Elméleti Líceum munkaközösségének szervezésében évente megtartott seregszemléje, a Nemzedékek Találkozója. Mert az örömteli találkozások, a nosztalgiázás, a számbavétel és elcsendesedés mellett, az elkövetkező temesvári magyar diáknemzedékek iskolai életét jó irányba terelő, és a magyar közösségben megtartó jövőbetekintésre, tervezésre is rendszeresen sor kerül a nagy érdeklődéssel megtartott közösségi rendezvényen.
Idén is e mérföldkőnek számító napon az ünneplés az élet élvezetére, az új dolgok befogadására buzdító Gaudeamus közös eléneklésével kezdődött, majd Szabó Abigél a temesvári magyar közösség tehetséges, több díjjal kitüntetett énekese, mezőségi népdalcsokorral köszöntötte a résztvevőket.
Köszöntőbeszédében dr. Erdei Ildikó igazgató az ünnepnap jelentőségét hangsúlyozva emelte ki az iskola közösségmegtartó szerepét. Az alma mater vonzó és megtartó ereje a kegyetlenül múló időben is állandó, bizonyítják az egykori diákok találkozójának eddigi huszonnégy stációja. Mert a számvetés pillanatait is rendszerint magába foglalja a találkozó, az intézményvezető az iskola gyarapodásáról is beszámolt: a puszta létért, a megtartásért folytatott sokrétű küzdelmet követően mára az iskola a növekedés, a fejlődés szakaszába érkezett, ami új kihívásokat, lehetőségeket tartogat az iskolai munkaközösség, és a teljes magyar közösség számára – hangsúlyozta az igazgató. Az infrastruktúra gyarapodása vonatkozásában az igazgató ismertette, hogy az iskola húsz évre használatba kapta a szomszédságban levő régi plébánia épületét, illetve jó esély mutatkozik az óvoda bővítésére is. Számos bartókos nemzedéket kellemes emlékek kötik a zoldi táborhoz, vidám táborozások, képzések, tanfolyamok helyszíne volt a néhány éves jogi hercehurca után az iskola használatába visszakerült kedvelt tárborhely – emlékeztetett az igazgató, aki az említett három helyszín felújításnak, fejlesztésének támogatására buzdította az iskola valamennyi egykori diákjait, annak érdekében, hogy a közös erőfeszítéssel létrehozott új közösségi te- rek a közösséget erősítsék. A fenti cél megvalósulása érdekében ke- rül sor a volt diákok közösségének megszervezésére – tájékoztatott dr. Erdei Ildikó. A feltöltődés, erőt merítés és a jövendőbe vetett hit pillanatainak hangsúlyozására Osváth Dávid Kányádi Sándor: Útravaló ének című versét szavalta, és a verssorok jelentőségét, üzenetét az 1989-es temesvári forradalom előtti, a félelemtől gúzsba kötött nemzedékek tagjai érezhették át igazán. Hagyományt betartva az idei Nemzedékek Találkozóján is köszöntötték egykori tanáraikat, osztály- és iskolatársaikat, a mai iskolásokat a kerek évfordulót ünneplő nemzedékek képviselői.
Dr. Klepp Ferenc egyetemi tanár, a hat évtizeddel ezelőtt, a Bárány utcai magyar vegyes líceumban végzett nemzedék képviseletében emlékezett azokra az értékekre – hit, család, hivatástudat, becsület, szorgalom, kitartás – amelyeket iskolájukból egész életükben magukkal vittek, és ma is ezekre alapozva élnek az időközben megőszült egykori diákok.
A 60 évesek
Vásárhelyi Árpád és társai fél évszázaddal ezelőtt ballagtak a magyar középiskolából, és az ünneplés pillanataiban örömmel számolt be arról, hogy nemzedéktársaival együtt sikerült jól kamatoztatni a rájuk bízott tálentumokat, nemzedéktársainak nagyobb része a középiskolában szerzett tudást a főiskolán, egyetemeken egészítette ki, és a világ számos részébe szétszóródottan is, erre alapozva élhettek tartalmas és teljes életet.
Pillanatkép a C.D.Loga Líceum magyar tagozatának az 50 éves osztálytalálkozójáról. A képen Tácsi Erika magyartanárnő és volt diákjai egy csoportja.
Az iskola eddigi történetének egyik legnépesebb és legszínesebb nemzedéke balla- gott harminc esztendővel ezelőtt. Az 1987-ben végzett nemzedék képviseletében mondott beszédet Andrásy József mérnök, író, két bartókos diák édesapja, aki számos, napjainkra jellemző folyamatra hívta fel a figyelmet, amelyek részben a közösség fogyatkozását, részben a közösség tagjainak elfordulását, az általánosan tapasztalható fásultságot, kiábrándultság érzetének felerősödését eredményezik. “…Szinte ugyanazok az emberek mennek el mindig mindenhova. Ha színházba megyek, a közönség 90%-át, minimum, ismerem. Ha ezen a színpadon néptánc előadás folyik, a nézőket szinte mind. Sőt, ma már, ha magyar szót hallok az utcán a hátam mögött, olyan ritka, hogy megfordulok. Nagy valószínűséggel ismerősöket látok. És akaratlanul is felmerül bennem, és biztos vagyok benne, hogy másban is, a kérdés: meddig? Mikor jön el az a nap, amikor megszűnik az újság? Mikor jön el az a nap, amikor a magyar színház nézőterén mindenki fülhallgatót visel? És mivel a mai nap az iskoláról szól, mikor jön el az a pillanat, hogy immár egyetlen iskolánk komoly bajba kerül? Hisz mindnyájan tudjuk, hogy már ma mekkora erőfeszítésbe kerül működtetni. Melyik az a kritikus tömeg, mennyi az a minimális létszám, amelyik elbírja a rendezvényeket, fenn tudja tartani intézményeinket, amelyekhez annyira ragaszkodunk? Tudom, a problémákra nem lehet kérdésekkel válaszolni. De ha ezeket a dolgokat nem csak az udvarban, egy sör mellett beszélnénk meg, hanem itt a mikrofon előtt is, talán ha pátosz helyett többször vetnénk meg lábunkat a realitás talaján, egy kis lépéssel közelebb kerülnénk valamilyen megoldáshoz. S hogy visszatérjek az 1987-ben ballagott diákokhoz, csak zárójelben mondom, hogy nagyrészük, több mint 70%, ma külföldön él. És ez a maradék 30%-os arány más nemzedékekhez képest nagyon jónak számít.”
Péter László közgazdász a húsz évvel ezelőtt ballagott nemzedék üzenetét tolmácsolta a résztvevőknek, kiemelve a rendezvény összetartó és a teremben ülő mai diákokra tekintve, bizakodásra feljogosító jellegét.
A tíz évvel ezelőtt ballagott nemzedék képviseletében Lehőcz Zsuzsa színművész emlékezett nosztalgiával az iskolai évek történeteire, tanárokra, a közös tevékenységekre, tervekre és álmokra, amelyek megvalósításán ki-ki a maga helyén tevékenykedik.
Stan Lilla Aliz népdala, Andrásy Nóra ihletett szavalata, a Csüllög Edina és Szabó Ferenc tanító által irányított Bokréta citeracsoport, illetve az Esz- terlánc néptánccsoport – Osváth Erika, Pál Krisztina és Tamási Emese tanítványai – remekül előadott Küküllő menti táncát követően, Halász Ferenc tanár, a Bartók Béla Alapítvány elnöke mondott köszönetet az alapítványt és az iskolát támogatóknak, a különféle tevékenységekben résztvevő munkatársaknak, és számolt be az utóbbi időszak eseményeiről és terveiről. Hagyományt betartva, az elnök és Toró László alelnök a Nemzedékek Találkozója résztvevői előtt jutalmazták meg az iskola kiemelkedő eredményeket elért tanulóit: Szász Tamás, Szabó Liza, Cziprián Kovács László, Harkay Gabriella, Oláh Dávid, Bokor Zalán, Nüszl Richárd, Horváth Petra, Halász Szabó Kevin, Kulcsár Eszter, Stoian Iasmina, Kozma Dániel, Orosz Katalin, Szabó Abigél, Stan Lilla Alíz, Jánosi Anett, Szász Dávid, Fóris András, Kiss Sára, König Dávid, Floca Larissa, Cziprián Kovács Kinga, Szőke Krisztofer, Bajkó Áron, Kuglis Albert, Kerestély Roland, Rákóczi Lóránt, Kuhonitz Turbók Róbert, Benedek Dávid, Péter Hanna, Makkai Eszter Zsuzsanna, Borbély Apor, Osváth Dávid, Balázs Márk, Kudor Laura részesültek egyénileg jutalomban, illetve a Molnos András Csaba színművész és Fodor Enikő tanár által irányított Bartók Diákszínpad, a Bölcs Diákok csapata, a Kreatív Temesvár verseny díjnyertes bartókos csapat, a Funcky Hats iskolai zenekar, az arany minősítést nyert Bokréta és az ezüst minősítésű Kisbokréta néptánccsoportok, illetve a Harmónia társasági tánccsoport tagjai csoportosan részesültek a Bartók Béla Alapítvány díjában. A rendezvény keretében adta át Tamás Péter tiszteletbeli konzul a Magyar Nyelvápolók Szövetsége idei díjait Vicze Júlia és Horváth Petra végzős diákoknak. A tartalmas és jó hangulatú rendezvény végén, a Metz Rita oktató által irányított Harmónia és a Kisharmónia társasági tánccsoport fellépését tapsolhatták meg a résztvevők.
