Ami­kor Dumnici Sándor sebészfőorvos be­mutatta az aradi vá­ro­si kór­ház törté­ne­té­ről szóló, ma­gyar és ro­mán nyel­- ven kiadott első köny­vét, megígérte, hogy folytatja az aradi gyógyítás történetének kutatását. Bevallom, nem hittem, hogy ilyen hamar, mindössze két év elteltével új könyvvel jelentkezik. A múlt héten a zsidó hit­köz­ség épü­leté­ben, az ún. Judeisztikai tanulmányok tanszékén népes érdeklődő kö­- zönség előtt mutatták be az Istoria medicinei evreiești din Arad (Az aradi zsidó orvoslás tör­ténete) című könyvét. A bemutatót a tanszék vezetője dr. Marius-Ioan Grec egye­temi tanár vezette be, majd dr. Aurel Ardelean, a Vaile Goldiș Nyugati Egye­tem elnöke és Ionel Schlesinger, a hit­község elnöke beszélt a könyv meg­je­lenésének körülményeiről. Ki­emelték, hogy Dumnici egyetemi pro­fesszor mun­kái az első hazai kiadványok, amelyeket egy tanintézet ad ki az orvoslás tör­té­ne­téről.
Nem véletlen, hogy a könyv éppen idén látott napvilágot, ugyanis most há­romszáz éve, 1717-ben kapott engedélyt a városvezetéstől az első két izraelita hitű, hogy itt állandó jelleggel letelepedjék.
A szerző, Dumnici Sándor, az aradi egyetem professzora mint eleve le­szö­gez­te, máramarosszigeti születésű, de immár magáénak vallja a Maros parti települést, amelyí befogadta. Azért fogott bele a helytörténeti kutatásba. Igen tartalmas, diavetítéssel illusztrált előadásában az első zsidó beteg- és temetéssegélyző egyesület megalakulásától kezdve az első orvosok betelepedéséig, majd 1840-ben az Izra­eli­ták kórházának megalapításáig. A városban mindig nagy számú zsidó orvos és gyógyszerész tevékenykedett. A statisz­ti­kákban 1930-1938 között 45 orvos, 11 fog­orvos, 6 gyógyszerész, 1945 utáni harmincöt évben pedig mintegy 110 orvos szerepel. Az ő áldásos tevékenységükről szól a könyv. A professzor úr kiemelte a tényt, hogy 1920-ig az aradi izraeliták is a legjobb európai egyetemeken, Párizsban, Berlinben, Bécsben szerezték meg az oklevelüket, ahol az akkori idő legkorsze­rűbb gyógymódjait sajátították el. Kö­zü­lük voltak, akik klinikákat is alapítottak szülőföldjükön, de új hazájukban is. Szinte valamennyien a magyart vallották anyanyelvüknek, vezető szerepet vállaltak a város társadalmi, kulturális életében.
A bemutatón elhangzott, hogy a hit­község megrendezi a 300. évforduló meg­ünneplését, s akkor ezt a könyvet minden vendég megkapja emlékként.