18 Jan 2018
Írta admin 
0 Hozzászólás 
Sorozat Buziásfürdő történetéről, a felcsillanó fejlesztési kilátásokról, az eredeti és a felújított fedett sétányról, a híres épületek, a kiapadt források és a park siralmas állapotáról, első kézből származó adatokkal, itt élő, vagy innen elszármazott szemtanúk hiteles elbeszélésének felhasználásával. Illusztrációk, Molnár József helytörténeti gyűjteményéből válogatott fényképekkel.
Ki volt a buziásfürdői híres fedett sétány építője?
A Buziásfürdőn született 
dr. Hauer Erich, a vajdahunyadi kórház nyugalmazott sebészorvosa felmenői nevéhez fűződik a fürdő számos létesítményének építése.
Dr. Hauer Erich, aki – a 2003-ban fiatalon elvesztett fia, Hauer Erich dévai tanár, lapunk külső munkatársa nyomdokába lépve – ma is a HETI ÚJ SZÓ Hunyad megyei tudósítója. Kollégánkat az ötvenes évek temesvári Magyar Líceum és a Tanítóképző akkori diákjai iskolatársukként ismerhették. A szü- lővárosával, Buziással, a XIX. századi fürdőhely kiépítésével, magával a felújítása révén napjainkban sokat emlegetett fedett sétány létesítésével kapcsolatos emlékeit idézi fel, mint aki erre, elődei leszármazottjaként talán a legilletékesebb.
A 2002-ben a buziásfürdői családi házban készült felvételünkön dr. Hauer Erich kollégánkat feleségével, két unokájukkal, valamint az azóta elhunyt Erich fiukkal, illetve Margit nénivel, az édesanyával és Olga nagynénivel örökíthettük meg
Bár kétéves sem voltam, amikor szülővárosomból elköltöztünk, gondolatban, lélekben mindig egy kicsit bu- ziási maradtam. Minden év- ben szüleimmel a szabadságuk idején ott tartózkodtunk, én 11 éves koromtól a nyári vakációimat mindig a szülővárosomban, a nagyszüleimnél töltöttem. Dietz nagy- apámmal úszni jártunk a parki strandra, vagy felmentünk a Szilasi-hegyre és távcsővel néztük a hegyeket, a temesvári templomokat, s bejártuk a környező falvakat is. Nagyapám sok mindenről mesélt, így megismerhettem családunk Buziáshoz fűződő tör- ténetét. Elmondta, hogy az ükapám Stammer Vilmos (Wilhelm) építész, Hamburgból került a Bánátba. Temesváron volt az első irodája, s az évek során 36 bánáti templomot épített. Közülük kettőt, a bakovárit és a resicabányait jómagam is meglátogattam. Ükapám a móriczföldi Holcz Katalint vette feleségül (mellesleg ők később elváltak), Stammer Vilmos Bécsbe távozott, ahol 1913-ban halt meg, felesége Buziáson hunyt el 1915-ben, akárcsak, a férje után Dietz Mária nevű lányuk, a dédnagyanyám, aki 1922-ben távozott az élők sorából, fiuk Dietz Tivadar jegyző volt az említett, kedves nagyapám, s jó barátja a szintén jegyző Chwalibog Gyula. A Dietz nagyszüleim lányai: Margit, az édesanyám és Olga a nagynéném, a buziási temetőben nyugszanak. Nagyapám elmondása szerint, Buziást 1819-ben gyógyfürdővé nyilvánították, és megkezdődött a helység kiépítése. Később Stammer Vilmos üknagyapámat kérték fel a buziási fürdő kiépítésére. Itt maga is családi házat épített (felvételünkön), és irodát létesített. Ő építette fel a Bazár szállodát, a Margit villát és a 512 m hosszúságú híressé vált fedett sétányt, amely az 1815-ben létrehozott parkban, összekötötte az 1858-ban épült hidroterápia épületét, a gyógyteremmel és a Bazár szálloda érintésével a 3 ivókúrára használt Szent Antal-, Mihály- és József- gyógyvízforrásokat. A fedett sétány a buziási fürdő díszévé vált.
A Strandra, némi büszkeséggel, mindig a fedett sétányon – az államosítás után mozaiklapokkal kövezték ki –, mentem át. Az 1989-es változások után, ahelyett, hogy újra helreállították volna az egész parki együttest, fájó szívvel láttam a fürdők, a park, a fedett sétány, a régi szállodák és számos híres épület, az egész fürdőtelep elhanyagolását.
Annál is inkább örvendtem a hírnek, hogy a város mai vezetése felújította az országban egyedülálló buziásfürdői fedett sétányt. Orvosként is remélem, hogy a dicséretes kezdeményezésnek lesz folytatása és lépésről lépésre, a fürdőket is felújítják, hozzájárulva a szív- és érrendszeri betegségben szenvedő emberek gyógyításához.
(folytatjuk)
