Az Aradi Hagyomány­őr­ző Polgárok Egyesülete a leg­utóbbi előadás meghirdetésekor a fenti címet megtoldotta egy melléknévvel: az udvar elé bekerült a rene­szánsz jelző. Aki meghallgatta, végignézte Jelen Ház nagytermében a Lippán szü­le­tett, Aradon érettségizett, Kolozsváron egyetemet vég­zett szakember, dr. Sarkadi Nagy Emese (kiemelt fotó) előadá­sát, már tudja, hogy az a cím nem egé­szen helyénvaló. Az Egri Eszterházy Károly E­gye­tem Kulturális Örökség és Művelődéstörténet tanszé­ké­nek adjunktusa, az Esztergo­mi Keresztény Múzeum ku­tatója a XV. századi királyi udvar építészetét és képző­mű­vészetét tárgyalva, a mű­vészettörténész szem­szögéből közelítette meg a kérdést.
S e szerint Mátyás lénye­gében átvette a magyar királyi és német-római császári címet is viselő Luxemburgi Zsigmond örökségét, mindenekelőtt a gótikus palotát, valamint annak jelentős kincs­tárát.
Az állítása bizonyítására az előadó végigvezette a hallgatóságot Corvin Mátyás udvarának, udvartartásának főbb helyszínein: a budavári, a visegrádi palotán, a kincstár néhány darabján (serlegek, corvinák), szobrokon, néhány akkori egyházi építményben fellelhető tárgyakon (Pest, Po­zsony, Kassa, Erdélyben Szászmedgyes és Brassó). Megtudhattuk, hogy a rene­szánsz jelző lényegében a részletekre jellemző: a vörös és fehér márvány díszítésekre (ajtó- és ablakkeret, a ráépí­tett emeletek loggiáira, a Mátyás kálváriáját kiegészítő al­só részre), a visegrádi pa-lotá­ban a fali- és a csorgókút, a kert.
Az érdekes és magas szín­vonalú előadást Rónai Zoltán, a Csiky Gergely Fő­gimnázium tanulójának fellépése nyitotta meg, aki Vajda János Mátyás tréfája című versét tolmácsolta. Fel­készítő tanára Nyári Melinda. Az est házigazdája Murvai Miklós, az Egyesület elnöke volt, ő készítette a felvezető és a befejező videóklipet is.
Ujj János