„Érik a, érik a búzakalász”

Az 1825-ben megalakult temesvári „egyesült protestáns egyház” élére első ízben 1860-ban került kálvinista lelkész, Dömötör Károly (1832-1886) személyé­ben, aki rátermett pennaforgató papként nemcsak elbeszélések, tanulmányok, cikkek, vitairatok és egyházi énekek szerzőjeként jeleskedett, hanem közismertté vált nótákat is komponált bécsi és kufsteini börtönök magánzárkáiban, ahova a Nosz­lopy-féle összeesküvésben való részvétele gya­­núsítottjaként került. Fogolyként sze­rezte, kottázta le Jaj, de búsan harangoznak Tarjánban, Kecskeméti emlék, Nem hallottam soha oly bús harangot, Hadnagy uram, A ricaca stb. kezdetű nótáinak szövegeit és dallamait. A zeneszerzőként, tanárként és zenei íróként nevet szerzett Hoós János (1858-1937), aki 1893-ban vált a temesvári állami tanítóképző vala­mint az állami felsőbb leányiskola zenepe­dagógusává, több mint száz nótát és műdalt szerzett, amelyek szövegeit is jórészt maga írta. Megzenésítette ugyanakkor Jakab Ödön, Endrődi Sándor, Pósa Lajos, Szabolcska Mihály, Kiss József, Draskóczy Ilma jónéhány versét is. Zenét szerzett Jakab Ödönnek a 19. században di­vatos Szegény Radóné és Ga­lambodi Sándor című népszínműveihez, Makróczy János: Forgách leányok és Gergely István: Leszámolás című darabjaihoz. Putifárné című operettjét a 20. század elején Kolozsvárott mutatták be. Az eperjesi, a csáktornyai, majd a temesvári állami taní­tó­képző zenetanára volt Révfy Géza (1868-1941) is, aki zongoraművészként, kar­nagyként és komponistaként jeleskedett. Érdemei elismeréseképpen 1911-ben tagjai sorába választotta az Arany János Társaság. Zenét szerzett Farkas Imre: Czinka Panna és Váradi Antal: Az ezüst fátyol legendája című színpadi műveihez. Férfikarra átírta Joanovich Sándor (1861-1918) Dalfüzér című összeállítását. Kórusművek, hangszeres darabok, liedek, színpadi zenék mellett Révfy Géza néhány műdalt is komponált.
Felmenői, Varjason született édesapja, a hegedűművész, zeneszerző és pedagógus Huber Károly (1827–1885) és pap-költő barátja, Szabolcska Mihály ré­vén kötődött a Bánsághoz, a híres zene­szer­ző, hegedű­mű­vész és zeneakadémiai tanár, Hubay Jenő (1858-1937), aki szim­fonikus művek, kamaradarabok, liedek, kórusművek, hang­szeres-szólószámok társaságában sikeres népies műda­lokat is komponált. 1887 körül fejezte be Csárdajelenetek sorozatának 5. és 6. darabját – a Hullámzó Balaton tetején (op. 33) és Sárga cserebogár (op.34) című da­lo­kat. Kűry Klári színésznő számára írta 68. opusát Szabolcska Mihály Szomorúság a szívem szerelme és Kisgyermek koromban című verseire. Három magyar dal címet viseli 1897-ben komponált 77. opusza, amely Szabolcska Mihály Mi­nek turbékolnak, Addig, addig és Föltártad előt­tem a szíved című verseinek megze­nésítései. További három Szabolcska-vers­re – Eldobtad a szívem magadtól, Nefe­lejcs, Elmondanám én ezerszer – írt dallamot Hubay Jenő, aki Sza­bolcskát Temesváron is felkereste.
Magas állami tisztségeket viselt szent­and­rási Joanovich Sándor. Országos cigányügyi kormánybiztossá nevezték ki, majd Te­mes vármegye alispánjává választották, 1910-ben pedig Temes vármegye és Temesvár szabad királyi vá­ros főispánjává léptette elő a kormány. Verseket írt és fordított. Lírai alkotásait 1912-ben kötetben is megjelentette. Nótaszerzőként is be­írta a nevét a Bánság kultúrtörténetébe. Az Arany János Társaság dísz­tagjává választotta.
A temesvári római katolikus papnevelő intézetben végezte teológiai tanulmányait Dienes Adorján (1872-1957), akit 1895. július 7-én szenteltek pappá. Apátfalván, majd Mercyfalván volt káplán, 1898-ban Brăilán magyar missziós lelkészként szolgált. 1899-ben mercyfalvi káp­lán, 1900-tól székudvari adminisztrátor volt. 1905-ben átlépett a kassai egyházmegyébe, s 1906-tól a Sennyey család há­zilelkésze volt Pácinban, majd Nagykövesden káplánként, 1910-től pedig, nyug­díjazásáig, 1942-ig plébánosként tevékeny­kedett. Népies műdalokat szerzett saját szövegére.
A borbélymesteséget tanulta ki Szentesen a Csongrádon született Csajághy Gyula (1875-1945), akinek a költészet, a zene, a színészet iránti vonzalma korán megmutatkozott. Szegeden ismerkedett meg Pósa Lajossal, Szabolcska Mihállyal és Dankó Pistával. Budapestre kerülve sze­­­rezte leghíresebb nótáit: Az egri lányok úgy biz a, Érik a, érik a búzakalász kez­detű szerzeményeket. Borbélyműhelyt Csé­pán nyitott, ahol megalapította az Iparos Daloskört, és megírta Csépa történetét. Élete Újszentesen folytatódott. A II. világháború­- ban szanitécként tevékenykedett, majd orosz hadifogságba esett. Fogolyként egy hangszergyárba került, ahol megtanulta a hegedűkészítés fortélyait. Ha­marosan megszö­kött, és a ferencvárosi kis­erdei munkástelep gondnoki teendőit látta el. Életének utolsó éveit Szentesen töltötte.
A nótaszerző Kókay István (1896-1976) édesapja vasúti pályafelvigyázóként a Bánság több kisebb-nagyobb állomásán szolgált. A család 1909-ben Nagyzsámra költözött. Tanulmányait a szegedi állami gimnáziumban kezdte, majd a verseci állami főreáliskolában folytatta. 1911-től a temesvári főreáliskolába, majd a felsőbb ke­reskedelmi iskolába járt, amelyben 1915. március 27-én hadiérettségi vizsgát tett. A császári és királyi 61. gyalogezredhez önkéntesként került. 1915. novemberében került ki az olasz frontra, ahol 1917. október 26-án elvesztette jobb szemét s a bal is veszélyesen megsérült. 1922-ben vitézzé avatták, s nyomban vitézi telket is kapott Nyírábrányban. Később Tápén, Szentannapusztán és Szegeden lakott. 1926-ban kezdett nótaszerzésbe. Kiválóan zongorázott, s dalainak szövegét is jórészt maga írta. Első szerzői estjét 1927. november 3-án tartotta a sze­ge­di Tisza Szállóban. Budapesten a Zeneakadémia termében 1928. november 6-án és 1933. december 10-én rendezett szerzői estet. Több nótás füzetet adott ki. Kiemelkedő sikert aratott Piros pünkösd napján című nótája, amely három külföldi filmben is felhangzott. Ismertebb nótái: Bagaméri hársfa, Messze van a nyír­egyházi kaszárnya, Hiába süt a világra…, Hiányzik valaki ebből az utcából (Murgács Kálmán szövegére), Vonat, vonat, betyár vonat, Gyulata­gi szőlőhegyen, Bagaméri Homok utca stb.
A Bánság legnagyobb református községében Torontálvásárhelyen (Debelyá­csán) született és működött Vitkay Gyula (1895-1973), nótaszerző kántortanító, ze­netanár, karnagy. Nagybecskereken járt polgári iskolába, majd a felső keres­ke­del­mi iskola növendéke lett. Közben magánúton megtanult cimbalmozni, hegedülni, zongorázni. 1910-ben adták elő nyilvá­no­san egyik dalát a nagybecskereki megyeházán rendezett matinén. Tényleges katonai szolgálatát Temesváron töltötte. Egy novemberi éjszakán a Béga-parti városban, a várbeli lőpor­- torony őrhelyén strázsálva pattant ki belőle a Fölmegyek a hegyre, lenézek a völgybe kezdetű dal, amellyel első nagyobb sikerét aratta. Az I. világháború kitörése derékba törte pályáját: 1915-től 1918-ig megjárta Doberdó poklát, Albánia hegyeiben megsebesült. Háborús élményeit két noteszba sűrített naplójában örökítette meg. A két háború között, a kisebbségi sorban nehezen bontakozott ki pályája. Előbb Belgrádban volt banktisztviselő, majd 1927-től a debelyácsai református gyülekezet kántori állását töltötte be, 1929-ben pedig püspöki engedéllyel a debreceni református tanítóképző intézetben orgonista-kántori oklevelet szer­zett. Közben szorgalmasan kompo­- nált. Vajdaság műkedvelő színpadain nagy sikerrel adták elő a Megfordítom kocsim rúdját, Szeretnék én is még egyszer hazamenni, Árván nevelkedtem, Szép virágos akácsor című dalait. Többször vett részt a budapesti nótapályázatokon, így a budapesti Rádió Újság 1933. évi pályázatán a több mint 3500 pályázó közül a Félredobom józanságomat című csárdásának ítélték oda a II. aranyérmet. Életének egyik legnagyobb sikere volt. A második világ­háború után előbb Debelyácsán tanított, 1949-ben áthelyezték az újvidéki Magyar Tanítóképzőbe, 1954-től pedig az újvidéki Papp Pál nevét viselő magyar főgimnázium zenetanára volt. Mintegy 350-400 dalt, nó­tát, indulót, keringőt, gyermekdalt, kórusművet, egyházi éneket hagyott maga után, ebből 150-et az Újvidéki Rádió szalagjai őriznek, mintegy 30 füzetben jelent meg, a lemezre került Megfordítom kocsim rúdját című dala pedig 15 000 példányban kelt el. 1931-től tagja volt a Jugoszláv Zeneszerzők Szövetségének.