Önazonosságát már-már feladó közösség talpraállása

Példamutatóan ünnepelt az újmosnicai magyar közösség. A falunapok, búcsúk, idősek találkozója a szórványban élő magyar közösségek összetartó rendezvényeivé váltak. Újmosnica már-már láthatatlanná lett magyar közössége néhány éve olyan egyházi és községi vezető egyéniségekkel gazdagodott, akiknek köszönhetően újra magára talált ez a közösség is. Ebbe az irányba mutatott már a tavaly első alkalommal megszervezett újmosnicaiak találkozója, amely most, második alkalommal olyan nagyszabásúra sikeredett, hogy azoknak a településeknek az élvonalában említhetjük – a szombati, június 23-i, a református egyház és az önkormányzat közös szervezését –, amelyek már évtizedekkel korábban is rendeztek hasonló ünnepi összejöveteleket.
A református templom padsorai kevésnek bizonyultak a több mint kétszáz ünneplő számára. Hálaadó istentisztelettel kezdődőtt a színes ünnepi műsor, amelynek keretében köszöntötték a község legidősebb szülötteit is, majd az impozáns kastély-étteremben élő zene mellett közös ebéden örvendhettek egymásnak a mosnicaiak és vendégeik.

A nagy érdeklődéssel fogadott közösségi találkozó értelemszerűen hálaadó isten­- tisztelettel vette kezdetét, ame­lyen Bódis Fererenc esperes, végvári lelkipásztor igehirdetése keretében elismeréssel hangsúlyozta, hogy az újmosnicai református gyülekezet, és vele karöltve a katolikus testvérek, illetve az egész magyar közösség által, az Ige szavait követve a hálaadó ünneplésre való biztatásban sikerült egy nagyszabású együtt­léti eseménnyel megajándékozni az újmosnicai, illetve az onnan elszármazott embereket.
Ebben főszerepet vállalva a kezdeményező Gazdáné Mátyus Melinda, helyi református lelkipásztor, aki az elmúlt esztendőben, az újmos­nicai önkormányzattal, személy szerint Kádár György alpolgármesterrel, példaértékű együttműködésben először kez­deményezte a falunapok, vagy máshol a templombúcsúk mintájára megtartott, össznépinek mondható magyar közösségi ünnep megszervezését. Ezen az ünnepi alkalmon is egyértelműen bebizonyosodott, hogy lehet eredményeket elérni, még a nemzeti önazonosságát már-már feladó közösségben is. Az istentisztelet keretében megtartott ünnepi műsorban újra örömmel hallhattuk a Mátyus Melinda által vezetett férfi dalárda nem műkedvelő szintű előadását.

Felsorakozott, a hosszú évek óta először ilyen szép számban nyolc fiatalt számláló, a közösségnek reményt adó konfirmándusok csoportja, hallhattuk a Lőke Aranka orgonakíséretében megszólaló énekkart. És nem utolsósorban örömmel értesülhettünk egy közösségi összefogással épülő Magyar Házról.
A rendezvényt jelenlétével megtisztelte Bódis Ferenc esperes és kedves neje, főtisztelendő Kapor János, a Mil­lenniumi templom plébánosa, Gazda István lelkipásztor, az Új Ezredév Egyházközség lelkipásztora, Marossy Zoltán, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke és felesége valamint Kádár György alpolgármester, aki Gyüge József főgondnokkal együtt egyben vendég­látója és szervezője is volt az ünnepségnek. A vendégek beszédei sem korlátozódtak a szokásos kötelező köszöntési fordulatokra, megállapításaik szerint is a fokozott ütemben fejlődő község, bár arányaiban csökkenő, de a létszámában és megmaradni aka­rá­sá­­ban annál konokabb magyar közösség szép eredményeket mutathat fel a község lakossága és az erre az alkalomra hazalátogató honfitársak előtt.

A tiszteletes asszony meleg szavakkal illette a község legidősebb szülötteit, akiket – mintegy a jövőbe vetett remény jelképeként – a konfirmándus fiatalok virágcsokrokkal köszöntöttek. A 80 évesek – Erdei Irma, Mészáros András, Varga Ferenc, Tóth Irén, Oláh Julianna, Minda János, Minda Irén, Vogel Ilona, Vogel János, Marjai Aranka, Manu Lídia, Fekete Eszter, Fülöp Imre, Szíjártó Imre
A tiszteletes asszony örömmel és jogos büszkeséggel utalt a közösség összefogására, a szá­mos támogatónak a hozzájárulására, aminek köszönhetők többek között az templom gyönyörű ablakai, illetve azok a feltételek, amelyek a gyülekezet rendelkezésére állnak, hogy a leghidegebb téli hónapokon is megfelelő feltételek között ve­hessenek részt az istentiszteleteken. Háláját fejezte ki azok iránt, akik segítettek az ünnepség megszervezésében és napokon át munkálkodtak az előkészítésében, valamint azok iránt, akik fáradhatatlanul dolgoztak azért is, hogy mára állhassanak az épülő Magyar Ház falai. A közösség nevében megköszönte annak az önzetlen adományozónak a hozzájárulását, akinek köszönhetően belátható időn be­lül az ablakok is felkerülnek a közösség épülő hajlékára. Kü­lön köszöntötte Erdei Irma nyugalmazott tanítónőt, a gyü­lekezet hűséges tagját, aki éveken keresztül foglalt helyet a presbiterek sorában és imádságos verseivel gazdagította lelküket. Ezúttal A régi ház küszöbén című szavalatával járult hozzá a találkozó meghittebbé, ünnepélyesebbé tételéhez.

Erdei Irmát és Gyüge József főgondnokot a fáradhatatlan munkájáért Elismerő Oklevéllel külön megjutalmazták.

Az újmosnicaiak közösségi ünneplése az újmosnicai Kastély Sörmanufktúra éttermében folytatódott, ahol Mátyus Melinda és Kádár György köszöntötte a vendégeket. A résztvevők emlékeiket felelevenítve a Szabó Ferenc által vezetett Szinkron zenekar (Tódor Béla, Manga Zoltán, Ninacs János) muzsikája mellett, a késő esti órákig szórakoztak.
Graur János