Messzelátók és irodaházak

Midőn a Bukarestben 1936-ban alapított Román Optikai Vállalat, amely annak dacára, hogy az 1980-as esztendőkben immár 7.800 alkalmazottat foglalkoztatott, nem győzte a lendületesen növekvő igényeket, elvárásokat és megrendeléseket fedezni, maradéktalanul kielégíteni. Megoldásként a központi pártvezetőség és állami szervek eldöntötték egy új, nagykapacitású termelőegység létesítését Temesvárott a terebélyesedő Bu­ziási úti iparnegyedben. A „szocialista iparosítás ragyogó vívmányaként” számontartott és ünnepelt új gyárnegyed peremén, legszélén építették fel a Temesvári Optikai Vállalat háromszintes csarnokait. Az új üzem hivatalosan a Gazdasági Minisztérium hatáskörébe és fennhatósága alá tartozott ugyan, igazából azonban kezdettől fogva hadipari objektumnak számított. Főfeladata ugyan­is nem annyira a szemüveg-, az ipari, orvosi és metrológiai célokra szánt lencsék so­rozatgyártása volt, hanem a különböző fegyvernemek, harckocsik, tankok, repülőgépek, helikopterek, hajók, tengeralattjárók stb. felderítő-, megfigyelő- és célzó-berendezéseibe szerelhető távcsővek, messzelátók, teleszkópok, látcsövek, kuk­kerek, periszkópok stb. – tömegtermelése. Még az Amerikai Egyesült Államok is rendelt Romániából katonai lát­- szereket Nyugat-Németországban állomásozó csapatai felszerelésére, ellátására. A termékek döntő hányadára azonban a román hadiipar tartott igényt, amelynek termelését, volumenét Nicolae Ceauşescu különutas nacionálkommunista kül- és belpolitikája többszörösen meghatványozta. Hazai gyártmányú eszközökkel, fegyverekkel és gépjárművekkel növelték, fejlesztették és korszerűsítették a gyalogság, tüzérség, tengerészet, légierő felszereltségét, műszaki ellátmányát. Siettek le­- cserélni a félig-meddig ellenségként kezelt Szovjetunióban gyártott haditechnikát, amellyel a Varsói Szerződésbe tömörült „szocialista tábor” hadseregeit fel­szerelték. Az önállósulni törekvő Románia viszonya, kapcsolat-rendszere nemcsak a Szov­jetunióval, hanem a szomszédos „baráti országokkal” is megromlott, erősen feszültté vált az 1970-1980-as években. Katonai föggetlenségét és erejét kívánta demonstrálni, fitogtatni fegyvereivel a diktátor. Másrészt komoly felvevő piacai voltak a felfuttatott román hadi­iparnak a közel-keleti és afrikai háborús övezetek is: a szembenálló felek szinte mindegyike rendelt és vásárolt Romániában gyártott fegyvereket, harci eszközöket.
Közelről sem véletlen, hogy a Buziási út 11. szám alatt létesített iparvállalat élére igazgatóként egy katonatisztet neveztek ki, az 1939-ben a Fehér megyei Felsőváradján született Ioan Paştiu ezredes személyében, aki a bukaresti Katonai Főiskolán szerzett 1969-ben gépészmérnöki oklevelet. Szigorú katonai irányítás és felügyelet alatt folyt a üzem felszerelése, a termelés lépcsőzetes beindítása. Az európai kontinensen forgalmazott legkiválóbb minőségú Zeiss-már­kájú üvegből dolgoztak, állították elő a különböző típusú, nagyságú és rendeltetésű lencséket. A Temesvári Optikai Vállalat gyártelepéig hosszabbították meg 1987-ben a 4-es és a 8-as számú villamosvonalak Bu­ziási úti szakaszát. Az új ipar­vállalat még nem érte el előirányzott termelési kapacitását, amikor Temesvárott 1989 de­cemberében kezdetüket vette a kommunista diktatúra ellenes események láncolata. Megítélésünk szerint közelről sem írható a puszta véletlen számlájára, hogy 1989. december 19-én kint járt a „lencse-gyárban” és találkozott az üzem és a pártszervezet vezetőivel Ion Co­man, Románia belügyminisztere és Ilie Matei, a RKP Temes megyei bizottságának elsőtitkára, miként az sem, hogy 1989. de­cember 20-án a nagy temesvári munkástüntetés épp a katonai ellenőrzés alatt állott Optikai Művek udvaráról indult. Az üzemcsarnokok mögötti téren gyűltek össze reggel 7 órakor az alkalmazottak. Habár határozott parancsot kapott Ion Comantól, hogy a gyár kapuit tartsa bezárva, Ioan Paştiu – feltételezhetően más utasítást teljesítve – kinyittatta azokat. Felszólították a tüntetők feltartóztatására, a menet visszafordítására is, de a kapott ukázoknak csak látszólagosan tett eleget. Ügyesen kijátszotta azokat. A Béga-parti vá­- ros központja irányába rendezett sorokban elindult menethez csatlakoztak az Electrotimiş, az Elektromos Mérőműszergyár, a Spumotim, a Gépjármű Javító Műhelyek, a Gubán Vállalat, az UMT és más ipari egységek dol­gozói. Hatalmasra duzzadt a tömeg mire az Állami Román Opera előtti térre érkezett. A had­sereg egységei 1989. de­cember 20-tól Temesvárott már nem foganatosítottak megtorló intézkedéseket és nem nyitottak tüzet a rendszerellenes jalszavakat skandáló és lobogtató tüntetőkre, akiknek vezetői aka­- dálytalanul feljuthattak a dalszínház erkélyére. Temesvárt Románia „első szabad városává” nyilvánították, kiáltották ki. Több tényező is arra enged következtetni, hogy a Temesvári Optikai Vállalat igazgatója, Ioan Paştiu ezredes beavatottja, cselekvő résztvevője lehetett az eseményeknek, a temesvári református közösség tiltakozó megmozdulására rászervezett államcsínynek. A rendszerváltást követően is a gyár élén maradt, amíg a Petre Roman ve­zette kormány 1991.03.07/ 157-es rendelete értelmében a Temesvári Optikai Vállalatot, amely igazából, teljes kapacitással el sem kezdte termelőtevékenységét, át nem szervezték, kereskedelmi részvénytársasággá nem alakították.
Kivételes érdemei elismeréseként Ioan Paştiu mérnök-ezredest 1992. január 18-tól Te­- mes megye preketusává nevezték ki. Tisztségét 1995. október 27-ig töltötte be. A Nagyrománia Párt Fehér megyei jelöltjeként 2000-2004 között szená- tor­ként tagja volt Románia Partmentjének. Az országgyűlés felsőházának választott tagjaként a Kolumbiai Köztársaság, Mongólia és Jordánia Hasemir Királysága parlamenti baráti tár­saságainak munkájában kapott szerepet. Egyetlen törvényjavaslatot terjesztett elő.
A Moldova Köztársaság kor­mánya által elfogadott 1993.05.04./233-as számú rendelet, amely a Pruton túli állam orvosi-gyógyszerészeti iparának fellendítését célozta többek között előirányozta, hogy köztársasági érdekeltségű ASTRO Egyesület a Temesvári Optikai Vállalattal valamint a szentpétervári LOMO vállalatokkal együttműködve szervez­ze meg szemüveglencsék és -ke­retek gyártását Besszerábiában.
Részvénytáraságként a rend­szerváltás utáni új, gyökeresen megváltozott, teljesen elfajzott gazdasági közegben a Temesvári Optikai Vállalat sem bizonyult verseny- és életképesnek, s arra kényszerült, hogy beszüntesse a termelést és bezárja kapuit. A két épülettömböt, az alattuk és a körülötte levő területtel együtt, felvásárolta a Temesvár csődbe jutott és szándékosan csődbe juttatott iparvállalatainak többségét meg­szerző, bekebelező Cristes­cu testvérpár Bega Group nevű gigantikus cégcsoportja, amely irodaházzá formálta át a csarnokokat. Nagyobbrészt állami és helyhatósági intézmények – az adóhivatal, a munkaerő-elhelyező ügynökség, a falu- és halászatfejlesztési kifizetések szol­gálata, az egészségbiztositások Temes megyei háza stb. – bérelték kezdetben nem alacsony díjak fejében a városszéli épületekben kialakított és berendezett irodákat. Emil és Marius Cristescu, pontosabban az egeresi székhelyű Bega Minerale cég, 2004-ben megszerezte a COMAT Timiş Rt. részvényeinek többségét is. A bányászati vállalatot nyomban összevonták a temesvári Optika Rt.-vel, amely­nek Nicolae Conac volt az igazgatója.
EU-s pénzforrások felhasználásával rendezték be, szerelték fel a Cristescu testvérek az Optica Business Parkot, amely 1500 m2-es hasznos területű el­ső épülettömbjét 2013 nyarának derekán avatták fel a városi, me­gyei és minisztériumi elöljárók részvételével, jelenlétében.. Az 2015-ben átadott B-épület beltere 1800 m2-t kínál a bérlőknek. A terv végleges lezárást, befejezését követően 11.000 m2-en sorakoznak majd korszerűen felszerelt, az alakítható helyiségek, bérlemények. A be­fek- tetések összértéke – a számítások szerint – meg fogja haladni a 10 milliót.
Pusztán a szemüveget viselő cég- és irodavezetők, beosztott szakemberek és hiva­- talnokok, kiszolgáló és kisegítő személyek eszében ötlik, merül fel csak hében-korban talán, hogy a Buziási út 11. szám alatti épületek falai közt lencséket gyártottak egykoron.