A magyar líra legelégikusabb poétájának tartják az aradi születésű Tóth Árpádot. Az utókor „méla, halkszavú költőként” emlegeti az újságíróként, szerkesztőként és műfordítóként is jelentős élet­- művet maga után hagyó Tóth Árpádot, aki kisgyerekként elkerült szülővárosából Debrecenbe, ahol végül is rabul ejtette az irodalom.
Kortársai közül is sokan úgy hitték, hogy a hajdúsági város szülötte volt. Aradon azonban próbálják a köztudatban tartani, hogy itt látta meg a napvilágot. Halálának 90. évfordulóján rá emlékeztek a Tóth Árpád Irodalmi Kör és a helyi szellemi örökség ápolását, népszerűsítését felvállaló Pro Move Arad Egyesület közös szervezésében, az Arad Megyei Könyvtárban.
A rendezvényen felolvasásokkal közreműködtek az ágyai Olosz Lajos Általános Iskola diákjai, akiket Erdős Márta magyartanár készített fel. A kör tagjai közül Tóth Árpád-verseket szavaltak: Regéczy Szabina Perle körelnök, Czernák Ferenc, Nagy Gizella, Kolumbán Zsolt és Hevesi József.
Dr. Brauch Magda nyelvész, nyugalmazott magyartanár Tóth Árpád impresszi­o- nizmusáról tartott előadást, kiemelve, hogy egyrészt tüdőbaja és szegényes egzisz­tenci- ája miatt volt oly mélabús Tóth Árpád költészete, másrészt korának irányzatát követte, „az irodalmi stílus­forra- dalom része volt a dekadencia és a haláltéma”.
Tóth Árpád fiatalon, 42 évesen hunyt el 1928. november 7-én, miután gyerekkorában szerzett tüdőbaja el­ha­- talmasodott rajta.
Az irodalmi esten levetítették a Pro Move Arad Egyesület által a Communitas Ala­- pítvány támogatásával tavaly készült dokumentumfilmet, amely Tóth Árpád munkásságát, magánéletét és debreceni emlékhelyeit mutatja be.
A rendezvényt a Communitas Alapítvány támogatta.