Arad megyében nem sok megemlékező Kossuth-emlékmű volt 1919 előtt sem. A legfontosabbat, a Margó Ede és Pongrácz Szigfrid tervezte, 1909-ben ünnepélyesen felavatott nagy­méretű, többalakos szobrot 1925-ben távolították el a köztérről. Mint a legtöbb magyar vonatkozású szobrot, emléktáblát. A megyében a fazekasvarsándi templom előtt Kossuth-táblát lemeszelték, hogy ne tűnjön fel. 1990-ben takarították meg, került ismét köz­szemlére.
Egyedüli olyan Kossuth-emlék, amelyet nem háborgatott mindeddig senki, az a rmáriaradnai volt. Az 1902-ben, Kossuth Lajos születésének centenáriumán leleplezett tábla annak állít emléket, hogy 1849 augusztu­sában a kormányzó, Ternajgó József helyi gyógyszerész házában búcsúzott el családjától. Görgei Artúr, akkor már teljhatalmú vezér, két század kato­nasággal kísértette Radnáig. Miután a magyar forradalom vezére elbúcsúzott családjától, szakállát levágatta, s nekiindult a száműzetésnek. Soha nem tért vissza szülőföldjére.
Az emléktáblára a máriaradnai ko­lostorhoz látogatókat kalauzolók min­dig felhívták a figyelmet. Sokan meg is tekintették azt. Mostanáig!
A Degré Alajos tiszteletére Lippán leleplezett emléktábla-avatásakor a helyiek hívták fel a figyelmet arra, hogy az épület tulajdonosa önkényesen egy román nemzeti színű zászlóval takarta le az emléktáblát. Hogy arra joga volt-e vagy sem, az illetékeseknek kell megtudakolniuk. Mi felhívjuk rá a figyelmüket!
Ujj János