Kultúrestélyek előadója

Az önállósult temesvári református egyházközség 1891. augusztus 16-án, reggel 8 órakor a Wieszner-féle kereskedelmi iskolában tartotta meg Szeremley Sámuel, hódmezővásárhelyi lel­kész, egyházmegyei fő­jegy­ző, esperesi megbízott és dr. Hajnal István, Békés városi főorvos, egyházme­gyei tanácsbíró, egyházme­gyei gondoki megbízott el­- nökletével első lelkészvá­lasz­tó közgyűlését. Az eklézsia főgondnoka, dr. Bécsy Gedeon főorvos emlékeztet­vén azon érdemekre, amelyeket Futó Zoltán időközi lel­kész a temesvári egyház megalakítása körül szerzett azon meggyőződésének a­dott kifejezést, hogy kiváló egyéni tulajdonságainál fog­va a rátermett, fiatal pap arra hivatott, hogy továbbra is az egyház felvirágoztatása ér­de­­kében buzgólkodjon. Az szavazatra jogosult egyháztagoknak Futó Zoltán meg­vá­lasztását javasolta. Meleg hangú ajánlatát a választók szűnni nem akaró éljenzéssel fogadták. A gyülekezet által megkedvelt, szívvel-lé­lekkel támogatott Futó Zol­tánt közfelkiáltással válasz­- tották meg temesvári rendes lelkésszé. A hívek örömuj­jongása közepette az egyházmegye főjegyzője Futó Zoltánt „a temesvári ev. ref. egyház egyhangúlag meg­vá­lasztott lelkészének” dek­la­rálta. A választást követően megtartott ünnepélyes istentiszteleten dr. Szeremley Sámuel mondott emelkedett szellemű szentbeszédet. A ki­küldött egyházmegyei ta­nácsbírák, valamint a frissen megválasztott lelkész tiszte­letére az egyház díszebédet rendezett, amelyre a presbi­térium az ev. ref. egyházta­gok mellett Temesvár más felekezetű s különböző társadalmi állású lakosságának képviselőit is meghívta.
A református egyház­köz­­ség meglátogatására 1891. szeptember 3-án Te­mes­várra érkezett gróf Rá­day Gedeon, a békés-bánáti egyházmegye főgondnoka. Futó Zoltán lelkész veze­té­sével a józsefvárosi vasútállomáson a nagytekintélyű vendéget a presbitérium több tagja várta és fogadta: Győrbíró Samu kir. pénz­ügy­igazgató-helyettes, Cse­resnyés Jenő kir. mérnök, Bócz József iskolai igazgató, Kozma József, Mátyás Sándor, Barathy Mihály, Pálosi Dénes tanárok, Gálffy István stb. Gróf Ráday Gedeon az elébe utazott, dr. Baksa La­jos kíséretében érkezett a te­mesvár-józsefvárosi pá­lya- udvarra, ahol Futó Zoltán lel­kész üdvözölte. A presbi­térium megjelent tagjai kí­sé­retében a belvárosi Korona­- herceg Szállodába hajtatott a főgondok, aki az estét az ipa­ri és mezőgazdasági kiállítás területén töltötte az egyháztanács tagjainak társasá­- gában. Másnap délelőtt a főgondokot lelkes éljenzéssel fogadták a Wieszner-féle is­kola termébe összehívott rend­kívüli presbitériumi gyű­lésen, amelyen az egyházközség nevében dr. Bé­csy Gedeon gondnok üdvö­- zölte, további pártfogását kér­ve az eklézsia számára. Válaszában gróf Ráday Ge­deon a reformált temesvári egyház felvirágzása fölötti örömét fejezte ki. „Tizenhárom év óta fáradozom a református ügyek körül – jelentette ki a főgondnok. – Kimondhatatlan örömmel vagyok eltelve, hogy itt kitartó munkásságot, odaadó buzgalmat tapasztalok. Kö­te­lességemnek ismerem, va­lamint kötelességének fogja tartani egyházmegyénk is, hogy a temesvári egyházat minden tekintetben támogassam. A temesvári református egyház fennállásához nagy hazai, nemzeti érdekek fűződnek, ennél fogva minden hazafinak kötelessége önöket feladatuk elérésében támogatni.”
A gyűlés után a főgondnok tiszteletére a Trón­örö­kös Szálló éttermében tár­­- sas­­ébédet rendeztek, amelyen részt vett dr. Csurgay Soma, dr. Baksa Lajos, Nagy György királyi taná­csos, Mágori Mihály, dr. Bé­csy Gedeon főorvos, Bócz József, Cserepes Ferenc, Cse­resnyés Jenő, Kádár Lajos, Fodor Ferenc stb. Pohárköszöntőjében Cserepes Ferenc, tiszteletbeli főügyész gróf Ráday Gedeont éltette, mint „kinek a te­mes­vári református egyház meg­alakításában elvitázhatatlan érdemei vannak”. Személyé­nek tulajdonított érdemeket gróf Ráday Gedeon az egyházközség vezetőire hárítot­ta, „kiknek odaadó buzgal­- ma nélkül az egyház semmi esetre sem alakulhatott vol­na meg”. Délután 17 óra táj­ban Futó Zoltán lelkész kísé­- retében gróf Ráday Gedeon a nagyszabású kiállítást ment megtekinteni.
Az 1891 februárjában meg­tartott presbitériumi ülé­sen Futó Zoltán lelkész arról számolt be, hogy a Szerb ut­cai Temesvári Állami Fő­re­ál­iskola dísztermének isten- ­tiszteletek tartására való át­- engedése tárgyában kér­vényt nyújtott be Szabó Já­nos esperes és gróf Ráday Gedeon főgondnok hathatós támogatásával a vallás- és köz­oktatásügyi miniszté­rium­hoz, amelynek 1891. március 20-án kelt 8627-es számú leirata – amely jóvá­ha­gyólag rendelkezett a Te­mes­vári Állami Főreáliskola dísztermének időleges áten­ge­déséről református istentiszteletek tartására vasár­na- ponként valamint újév, nagy­péntek, húsvét első és másodnapja, áldozócsütör­tök, pünkösd első- és másodnapja, karácsony első- és má­sodnapja, Szent István és Szilveszter napja alkalmával –, április legelején érkezett meg Temes vármegye köz­pont­jába. Az 1871-ben emelt rangos tanintézet és a református egyházközség kép­vi­selői – Laky Mátyás (1856-1923) iskolaigazgató, dr. Berkeszi István és Sze­csődy József tanárok vala­mint Futó Zoltán lelkész, dr. Csurgay Soma ügyvéd és Kovács Sebestény Aladár főmérnök – 1891. április 3-án ültek össze a terem­hasz­nálat elvi és gyakorlai vetü­- leteinek alapos és körülte­kintő megbeszélésére. A né­ző­pontok egyeztetése, a konk­rét igények és a kölcsö­nös elvárások tisztázása, kö­zös nevezőre hozása után tel­jes konszenzus alakult ki a felek között. A létrejött megállapodást a nagyváradi királyi kerületi tanügyi fő­igazgató 803-as számú rendeletével a vallás- és köz­ok- tatásügyi minisztérium pe­dig 27035-ös számú leiratával hagyta jóvá. Habár ere­- detileg a vallás- és közokta­tásügyi minisztérium enge­dé­lye mindössze három esz­- tendőre szólott, a határidő többszöri meghosszabbítása eredményeként a temesvári reformátusok több, mint egy évtizeden át az Temesvári Állami Főreáliskola dísztermében tartották vasár- és ünnepnapokon az istentisz­tele- teket. A tanintézet és a református egyházközség között mindvégig felhőtlen volt az együttműködés; a két intéz­mény kényszerszülte kap­csolatát súrlódások, félre- ér­tések vagy feszültségek egyáltalán nem zavarták. A megoldást mindkét fél idő­le­gesnek és átmeneti jellegű­nek tartotta.
Ulmann Henrik temes­vá­ri tipográfus könyvnyom­dájának gondozásában jelent meg 1893-ban Bócz József költeményeinek Első aratás című fűzére.
A Gyomán 1893. októ­ber 11-én megtartott egyház­megyei gyűlés 70. számú ha­tározatának 6. pontja ér­tel­mében a temesvári református egyházközség pres­bi- tériuma 1894. április 12-re összehívott ülésén megalakította a Barcza Dezső, Bene­dek Albert (1852-1904), Be­- rey Károly, Bócz József, Borosnyay Károly, Báthory László, Benedek Sándor, Cseresnyés Jenő, Cséki Já­nos, Csuka Zsigmond, Fara­gó Lajos, Gera Istvan, Győr­- bíró Samu, Hadnagy Albert, Kálmán Ákos, Kapitány Zsig­mond, Kató Gusztáv, Klir Lajos, Kozma József, Kraner József, Lévay Pál, Má­gori Sámuel, Magyar Mihály, id. Makcsali József, Mátyás Sándor, ifj. Molnár István, ifj. Nyári János, Pá­lossy Dénes, Simon István, Szeder János, Szűcs Zsigmond, Tóth Károly, Torzsás György, Török János, Ven­dégi Ferenc és Vitéz János összetételű vasárnapügyi bizottságot. A bizottság kezde­ményezésére és égisze alatt szervezték meg 1895 telén az első vallásos estélyeket, kulturális összejöveteleket. A Gyárvárosban a keres­ke­delmi iskola igazgatója, Bócz József A reformáció ha­tása Temesvárott című ér­tekezését, Miklovicz József segédlelkész pedig a Reformáció című vallásos költe­ményt olvasta fel 1895. feb­ruár 17-én megtartott református kultúrestélyen. Ke­rek egy hét múltán a József­- városban összegyűlt hallga­tóság előtt dr. Benedek Albert Tompa Mihály (1817-1868) vallásos köl­té­sze­téről tartott előadást, míg Kató Gusztáv a külföldi református gyülekezetek és szer­vezetek tevékenységét ismertette.