A tömörség, a letisztultság kifejező ereje

Világra jöttének 80-ik, elhunytának 10-ik évfordulója kínál okot, nyújt alkalmat és keretet arra, hogy a 2019-es esztendőben a kivételes tehetségű szobrászművész, Jecza Péter (1939-2009) alakjára, pályájára, gazdag és értékes életművére emlékezzünk. Nem­csak Temesvár és a Bánság, nemcsak a romániai magyarság, hanem a 20. század Romániájának kimagasló és meghatározó alkotóegyéniségeinek élvonalába tartozott és tartozik to­vábbra is. Nagy és eredeti talentumú, céltudatos, rendkívül szorgalmas és ha­talmas munkabírású művelője volt a formateremtésnek, a korszerű, a tö­mör és letisztult formanyelvű plaszti­ká­nak. Rátermettségét, istenadta adott­ságait nagyszerűen aknázta ki és kamatoztatta. Rangját és tekintélyét kiérlelt, mí­ves alkotásai sorával, kifejező, nagy­értékű és meglepően sok­ré­tű élet­mű­vel alapozta meg és öreg­bítette. A kolozsvári Ion Andreescu Képzőmű­vészeti Főiskola érdemösz­töndíjas, friss diplomásaként 1963-ban került a Bánság fővárosába, ahol a 3 éves Ta­nár­képző Főiskola rajz­karának tanár­segédeként kezdte didaktikai tevé­kenységét. Kezdetben bántotta a méltatlannak és igazságtalannak érzett „száműzetés”, hogy aztán később e­gyenesen személyes szerencséjének mi­nősítse a Béga-parti városba kerü­lését. Temesvár ugyanis az 1960-as évek derekán és az 1970-es évek legelején sokkalta nyitottabbnak és fo­gékonyabbnak mutatkozott és bizo­nyult a korszerű művészeti törek­vé­sek, a neoavantgárd irányzatok, a me­részebb kísérletezések és megoldások iránt, mint a hagyo­mány­őrző, tradicionálisabb légkörű és szel­le­miségű erdélyi és Kárpátokon túli települések. A rajztanárképzés ön­ké­nyes felszámo­lása után Jecza Péter a mérnökjelölteket tanította műszaki rajzra a mű­egyetemen, majd pedig amikor 1990-ben a Nyugati Egyetem keretében kép­zőművészeti kar léte­sült, a szob­rászati tanszék rangidős professzorává csapott fel. Megszakítás nélkül, élete legvégéig tanított. Nagyon sok fiatal művészt készített fel és indított el a pályán. Több tucatra rúg tanítvá­nyai­nak, követőinek és famulusainak a száma.
Neokonstruktivista alapokra és el­vekre építő és támaszkodó szobrász­művészként sikerült viszonylag korán egy olyan egyéni formanyelvet kimun­kálnia, kikristályosítania, amely alkalmasnak bizonyult a megragadható plasztikai igazságok tömör, egy­értelmű, hatásos és árnyalt kifejezé­sé- re, s amely egyúttal megvédte, füg­get­lenítette a divat szintjén lejátszódó vál­­tozásoktól, az erősebb és tartósabb kül­ső befolyásoktól. Hosszú évtize­de­ken át Jecza Péter saját, öntörvényű út­ján haladt töretlenül előre, emel­ke­dett a tökéletesség csúcsai felé.
Nagyon sok művet alkotott em­ber­társai, a művészetpártolók örömé­re, valamint az Isten és szentjei dicső­- sé­gére. A figurativitásnak hatványo­zottabb teret biztosítva formálta és min­tázta meg a magyar literatúra és művelődés nagyjainak, halhatatlanjainak – Kőrösi Csoma Sándornak, Bartók Bélának, Trefort Ágostonnak, Bölöni Farkas Sándornak, Kriza Já­nosnak, Klebelsberg Kunónak, Kre­csányi Ignácnak stb. – a mellszobrait, arcmásait. Több alkotása köztereket, épületbelsőket ékesít. A romániai ma­gyar plasztikusok azon, nem túlságosan népes táborába tartozott, aki pá­- lyája indulásától kezdve, az ateista propaganda legsötetétebb éveiben is konok eltökéltséggel készített vallásos témájú műalkotásokat is. A lelki indíttatás, alkotói ambíciói mellett kivételes szerencséje volt Jecza Péternek, hogy konkrét, nagyhorderejű megbí­za­tásokat, megrendeléseket kapott. Ér­tékes, ízig-vérig 20. századi fogantatású és formarendű műalkotásokkal díszítette és gazdagította az Orsován, Sepsiszentgyörgyön és Újszentesen fel­épített római katolikus templomo­kat. Bibliai tárgyú kompozíciókat, kegytárgyakat valamint egyes szentek szobrait készítette el néhány német­országi templom számára is. Megformálta többek között a 16 bronzdom­borműből álló Keresztutat is. A ke­reszténység legnagyobb mítoszát, az evangéliumi szenvedéstörténetet meg­idéző reliefekben Krisztus megkínzatásának és keresztre feszítésének ál­lomásait egyetemes érvényű jelképként fogta fel és mintázta meg Jecza Péter, aki meggyőződéssel vallotta, hogy az emberiség minden egyes tag­jának végig kell járnia és szenvednie a maga személyes Golgotáját.

Jecza Péter: Mária a kisdeddel – az újszentesi római katolikus templom oltára

Szülővárosában, Sepsiszentgyörgyön – ahol két köztéri szobra áll és bronzba öntött alkotásai ékesítik a Csíki utcai Szent Gellért-plébánia­temp­lomot –, az Erdélyi Művészeti Központban rendeztek Jecza Péter és első felesége, Jecza Bíró Klára (1937-2011) textilművésznő alkotásaiból em­lékkiállítást. Diákkori szerelem kö­tötte egymáshoz a két fiatal, pálya­kez­dő művész sorsát és életét, akiknek el­ső közös otthonául, házasságköté­sük­től, 1965-től a rózsaparki alko­tó­ház egyik műterme szolgált. Pár évig a satupad, a szövőszék, a kifaragásra váró farönkök s gyapjúgomolyagok kö­zelségében, társaságában élték mindennapjaikat. Csak nehezen és roppant körülményesen sikerült egy 2. ké­nyelmi fokú tömbház-lakásra szert tenniük, mivel egyikük sem rendelke­zett sem temesvári személyazonossági igazolvánnyal, sem állandó temesvári lak­hellyel. A Désen született Jecza Bíró Klára Ciupéné Király Mária, Bene József és Szentimrei Judit felügyelete, mesteri irányítása alatt sajátította el a textilművészet alapjait, elmé­- leti és gyakorlati princípiumait. Szaktanulmányai felpezsdült, dinamikus időszakában újult meg, alakult gyöke­re­sen át világszerte a textilművészet: az alapanyagok és a technikák sokfé­le­ségét, változatosságát kamatoztatva, leleményesen kiaknázva új, szuverén kifejezési és megnyilatkozási formát teremtett és öltött. Ifjúkori alkotásaik több mint fél évszázad múltán is remekül harmonizáltak, tökéletesen ki­egészítették és erősítették egymást. Há­zas- és művésztársakként hatéko­nyan inspirálták, eredményesen ösztö­nözték és támogatták egymást. Mind­- ketten áttörő, mértékadó szerepet vállaltak és töltöttek be a Bánság képző­mű­vészeti életében. Penelopé kései csöndes, kimért és disztingvált örökö­seként Jecza Bíró Klárának meg kellett gyökereztetnie és honosítania, s el kellett fogadtatnia a korszerű textil­művészetet a Románia délnyugati or­szágrészében. A Béga-parti városban ugyanis korábban nem élt és nem dolgozott egyetlen hivatásos textilmű­vész sem. Jecza Bíró Klára 1974-ben a temesvári Helios Galériában rendezte meg első és egyben egyetlen egyéni tárlatát, amelynek keretében 6 falikárpitot, 5 batikolt textil-pannót valamint 9 grafikát állított ki. A lepergett évek, évtizedek alatt tömör, stili­zált formanyelvű, hangsúlyozottan grafikai fogantatású haute-lisse technikával szőtt szőnyegeit és selyemba­tikjait Jecza Bíró Klára többször is kiállította a rangosabb hazai és nem­zetközi tárlatokon, seregszemléken, bi- és triennálékon.
Temesvárott a Gyiroki útból nyíló Jecza Péter utcában emelkedő Triade-házban, amelyet a szobrászművész emelt és rendezett be, s amely művei­nek gazdag gyűjteményét és két mű­vé­szeti galériát foglal magában, ze­nés-irodalmi emlékestet rendeztek ha­lá­la évfordulója tiszteletére, amelyen Răzvan Voicu irodalomkritikus, a Ro­mânia Literară szerkesztője valamint a szerző, Hanna Bota olvasott fel a költőnő, Jecza Péter szobrainak reprodukcióival illusztrált Imperfecțiunea perfectă (A tökéletes tökélytelenség) című kötetéből. Klasszikus szerzők műveit szólaltatta meg Alexandra Guțu (cselló) és Tibi Popa (hegedű).
A Jecza Galériában 2019 decemberében kerül majd megrendezésre és felavatásra a neves szobrászművész, a 80 éve született és 10 esztendeje elhunyt Jecza Péter átfogó életmű-kiállítása.