„A kisebbségi lét meghatározta mindannyiunk sorsát”

Erzsébetlak (2013), Versec (2015) és Maradék (2017) után Török­ka­ni­zsán szervezett riporttábort július 25. és 28. között a Vajdasági Magyar Új­ságírók Egyesülete. Maga az ötlet az erdélyi kollégáktól származik, akik­nek már jóval több hasonló találkozó van a hátuk mögött; 2016-ban például Te­mesvárra, 2017-ben pedig Dévára hív­ta össze az írott és elektronikus sajtó képviselőit a MÚRE, vagyis a Magyar Újságírók Romániai Egye­sülete.
Az észak-bánsági körzetben található Törökkanizsa (Novi Kneževac) város és községi székhely; Magyar­kanizsával átellenben, a Tisza bánsági oldalán fekszik. A vajdasági szak­em­be­reken kívül nagyváradi, bras­sói, csík­szeredai, marosvásárhelyi, ko­lozs­vári, temesvári és buda­pesti sajtósokat is vonzott, akik az ott töltött idő alatt igyekeztek felfedezni a község telepü­lé­seit. Többek között mű­ve­lő­dési és környezetvédő egye­sületeket kerestek fel, kastélyokat látogattak, sőt csoportosan a ro­mán–magyar–szerb hármas­határhoz is eljutottak.
„Én nagyon szeretném, ha esetleg Horvátországból, Szlovéniából és Fel­vidékről is jönnének kollégák – a kárpátaljaiak jártak már nálunk riport­táborban –, hogy ők is megismerjék ezeket a településeket, ahol szin­tén élnek magyarok, akik nagyon-nagyon megküzdenek azért, hogy a közösségük megmaradjon” – mondta az ötlet­gaz­da, Tóth Lívia, a szervező egyesület alelnöke. Ugyanakkor ab­ban bízik, hogy a résztvevők beszámolói olya­nok­hoz is eljutnak a Kárpát-meden­cében, akik a kilenc­venes évek háborúi miatt a mai napig óvakodnak mindentől, ami Szerbiá­hoz kötődik, és így egy esetleges vaj­dasági látogatás sem jöhet szóba ná­luk.
„Lehet, hogy azért találtunk egy­másra a különböző régiókban élők­kel, mert a kisebbségi lét meg­határozta mindannyiunk sorsát, ez formált minket olyanná, amilye­nek va­gyunk. Ha­son­lítunk egymásra, függet­lenül attól, hogy ki uniós vagy ki nem” – fűzte hozzá az alelnök. A tá­borértékelő be­szélgetésen egyébként többen – köztük jómagam is – megje­gyezték, hogy ott­hon érzik magukat a Vajdaságban, ami egyrészt a helyiek kedvességének, ven­dégszeretetének köszönhető.
A községi képviselő-testület elnöke, Újhelyi Nándor például a tá­bor első pillanatától a zárásig igye­kezett eleget tenni a résztvevők kéréseinek, interjúkat adott, találkozókat szerve­zett, míg máskor együtt nótázott a saj­tó képviselőivel. „Talán jobban meg kellett volna ismerni a ven­dégeket, akik azért jöttek, hogy bemutassák a közösségünket. Hosszú évekre visszamenőleg kisebbségi sorban élünk, nem tartozunk a szórványhoz, de a tömba­gyarsághoz sem. Sok-sok év kellett el­tel­jen ahhoz, hogy igazán fölébredjünk és megtaláljuk a saját helyünket; lehet egy picit el­késtünk ezzel, de bízom ben­ne, to­vább­ra is sokat tudunk tenni azért, hogy ezeken a településeken – akár ebben a városban – itthon érezzük magunkat” – összegzett Újhelyi Nándor.
Bár a tábor véget ért, a munka oroszlánrésze még csak most kez­dő­dik, hisz a felvett interjúkból, elraktározott tapasztalatokból szeptember végéig riportokat kell írjanak az új­ságírók, amelyek végül egy könyvvé forrnak össze. A bemutatót valószínűleg jövő év elején szervezik Török­ka­nizsán, ami újabb ürügy lesz a ta­lálkozásra.
Farkas-Ráduly Melánia

Kiemelt fotó: A táborozók egy része a Tisza-parton