08 Aug 2019
Írta admin 
0 Hozzászólás Kényelem és elegancia
1959-ben, amikor a „Breiner Béla” Vegyianyag- és Lábbeligyártó Iparvállalat hozzákezdett a kiváló minőségű, elegáns női cipők készítéséhez, majd sorozatgyártásához, a Gubán Balázs alapította és vezette gyárnak 475 alkalmazottja volt. Az összlétszámból 394 volt a kétkezi dolgozó, az üzemcsarnokokban szorgoskodó munkás. Külföldet, ipari vásá- rokat járva, üzletházakat és gyárakat végiglátogatva, termékkatalógusok sorát beszerezve és lapozgatva, Gubán Balázs remek érzékkel, amely mindig is jellemezte és vállalkozásaiban segítette, felismerte, hogy a Nyugathoz mérten Románia nagyon le volt maradva a közszükség- leti-, a ruházati- és divatcikkek, előállításában, termelésében és forgalmazá- sában. A minőséget, az igényességet, a választékosságot és az elegánciát éveken át mintha teljesen száműzték volna a tömegtermelésből és a kereskedelemből. Elhatározta, hogy radikálisan változtatni fog a kelletlen, elfogadhatatlan helyzeten. A politikai széljárás változása is szerencsésen a kezére játszott. Miután az országot megszálló szovjet csapatokat 1958-ban kivonták Románia területéről, Gheorghe Gheorghiu- Dej pártvezérségének végső és Nicolae Ceausescu egyeduralmának első képlékeny szakaszában a párt- és államvezetésben átmenetileg teret nyert egyfajta viszonylagos liberalizáció, nagyobb súlyt helyeztek a jóléti javak termelésének fokozására, növelésére, a közellátás javítására, a nemzetközi kereskedelem új alapokra helyezésére, céltudatos aktivizálására. Nyitni igyekeztek a nyugati országok felé is. Megerősödött egyértelműen tért nyert a RKP vezetésében a nacionálkommunista irányvonal: Kolozsvárott 1959-ben összevonták a két tudományegyetemet, egyesítették, tagozatosították a középiskolákat, több városban is a színházakat stb. A kisebbségek – magyarok, zsidók – baloldali mártírjainak – Józsa Béla, Fónagy János, Ocskó Teréz, Herbák János, Encsel Mór, Simó Géza, Salamon Ernő, Brassai Viktor és Breiner Béla – nevei eltűntek az utcatáblákról, a gyárak cégtábláiról, a történelemkönyvekből. „Sikerült románosítani a mozgalmi múltat is – jegyezte meg lényegre tapintóan az egyik visszaemlékező –, ahogy az erdélyi gótikát, barokkot is sokan ma már románnak hiszik.” Az akció egyenes következményeként a Gubán Balázs igazgatta rendkívül szerteágazó profilú, fölötte széles termékskálájú termelő- kombinát 1963-ban újabb névcserére kényszerült: „Victoria” Lábbeli és Műanyaggyárnak keresztelték át. Az új név is jelezte, hogy a cipők kiemelt, domináns helyet kaptak a folyamatosan fejlődő, kor- szerűsödő és gyarapodó vállalat gyártmányai ranglistáján. A tapasztalt, sok országban megfordult Gubán Balázs tökéletesen tudatában volt annak, hogy a cipő – amelynek gyártásába vakmerő bátorsággal belevágott – lényegesen több mint egy nélkülözhetetlen, praktikus tárgy, a lábravaló az öltözet legfontosabb kiegészítője, kelléke és tartozéka. Nemcsak a megjelenést, a kinézetet, az összhatást befolyásolja előnyösen vagy hátrányosan, hanem viselője közérzetére, kedélyállapotára, viselkedésére és egészségére is erősen kihat. A tökéletes minőség elérésére, biztosítására helyezte a hangsúlyt. Kimódolt, minden tekintetben a szakmai igényeknek maradéktalanul megfelelő kaptafákat faragott, illetve esztergáltatott. Kiváló kvalitású, természetes alapanyagokat szerzett be, amelyekből a modern vonalvezetésű és formavilágú – Romániában abszolút újdonságként ható! –, mutatós és roppant kényelmes lábbeliket készítettek. Elegáns, választékos színű, rugalmas, já- rás közben a láb mozgásához igazodó cipői átütő sikert arattak. Országszerte a lányok, asszonyok legfőbb vágya az volt, hogy egy Gubán márkájú cipőre tegyenek szert. Többen képesek voltak Temesvárra utazni remélve, hogy a „forrásnál” esetleg könnyebben hozzájuthatnak a hőn óhajtott topánkákhoz. Külföldön is hamar felfigyeltek a Gubán-cipőkre, amelyekről mind nagyobb tételekben szállítottak Románia határain túlra is. A termelési kapacitást jelentős léptékben növelni kellett, főleg miután 1972-ben rátértek a sorozatgyártásra. Bizonyos idő múltán belevágtak a vállalatban gyártott műbőr használatába is a cipő- valamint a bőrdíszmű-gyártásban. Nemcsak a disznó-, a marha-, a kecskebőrt stb. utánozták és helyettesítették sikersen, hanem a kígyó és krokodil testét borító szöveteket is. A cipőhöz gyakorta azonos állagú és színű övet és táskát is társítottak.
Készített cipőket Gubán Balázs mozgalmi harcostársának, testi-lelki kebelbarátjának, legkitartóbb pártfogójának és támogatójának, a RKP első titkárának, Gheorghe Gheorghiu-Dejnek valamint színésznő-lányának, Lica Gheorghiunak (1928-1987) is. A pártfőtitkár és államfő Nicolae Ceaușescu – akit a „Kárpátok géniuszaként” dicsőítettek – is viselt Temesvárott a Victoria Iparvállalatban gyártott cipő- ket, de Gubanék főmegrendelője felesége, diktátortár- sa és rossz szelleme, Elena Ceaușescu volt, aki külföldi divatlapokból és katalógusokból nézte és válasz- totta ki a megkívánt, tetszetős modelleket. A gyárban megvolt, állandó jel- leggel készen állt a kaptafája. A különleges, világos árnyalatú pasztellszíneket, amelyeket fölötte kedvelt, a finom bőrök megfestésére személyesen Gubán Gáspárik Tibor mérnök keverte ki. Elgondolkoztató, hogy bánsági és temesvári látogatásaik során a diktátor-házaspár egyetlen alkalommal sem kereste fel a nevezetes, országos és nemzetközi hírnevet szerzett gyárat. Csupán matematikus lányuk, Zoe Ceaușescu (1948-2006) tért be – állítólag – egyszer vagy kétszer az Eroilor utcai gyár kapuján, ahol annál sűrűbben vendégeskedett a népszerű román könnyűzene-énekesnő, Margareta Pâslaru, aki a régi illegalista bajtárs, az Alexandru Sencovici néven magas párt- és állami tisztségeket betöltő Szenkovits Sándor menye volt. Sikerei teljében a fiatal szólistanő házasságot kötött a Gyuriként ismert és becézett sportlövő-mérnökkel, Gheorghe Sencovici-csal (1945-2006), akit lányukkal együtt 1983-ban az Amerikai Egyesült Államokban is követett. Gubán Balázs továbbra is nagyon szoros és bensőséges baráti kapcsolatokat ápolt a felső pártvezetés hangadóival, befolyásos vezetőivel. Mi se bizonyítja és igazolja ezt jobban, mint annak ténye, hogy a Romániába elsőként behozott öt Fiat 125 típusú személygépkocsi egyikét neki juttatták. Egyet a miniszterelnök, Ion Gheorghe Maurer, egyet pedig az államtanács elnöke, Chivu Stoica kapott. Azonban nem csupán a pártfunkcionáriusoknak, feleségeiknek és családtagjaiknak, a fölkapott fővárosi díváknak, élvonalbeli szólista- és sportolónőknek készített cipőket Gubán Balázs, hanem a Temesvári Állami Magyar Színház három-négy művész- nőjének és színészének is. Kedvelte és támogatta a Béga-parti város magyar színtársulatát, nézőként rendszeresen megjelent a bemutatókon.
