„1819 nyarán 91 lovas kocsi gyülekezett a Szegedi Alsóvárosi Ferences templom előtti téren, majd elindultak. Mikor erre a lankás, bánáti területre értek, kimérték nekik a háztelkeket, a termőföld részeket, és ők nekifogtak Majláthfalva építésének…”

A fenti sorok örökítik meg a ma mintegy ezer, jobbára magyar lakosú Majláthfalva két évszázados történetének legelső időszakát. A majláthfalvi közösség szerencsésnek mond­- ható, hiszen napra pontosan lehet tud­ni mikor és kik alapították a festői kis falut, ugyanis máig fennmaradt a Temesszentandráson 1819. november 1-jén aláírt telepítési szerződés egy példánya, és a fenti időpont tekinthető a telepítés hivatalos dátumának. Majltáhfalva telepítésének kétszázadik évfordulóját tartalmas rendez­vény­sorozattal ünnepelték meg. Nagy­­boldogasszony napján, a száznegyven évvel ezelőtt felépített templomban megtartott búcsúi szentmise keretében mondtak hálát a résztvevők a Szűzanyának. A helyi kultúrotthonban mutatták be Jankó András, majláthfalvi születésű közíró újabb, majláthfalvi életutakról beszámoló és helyi történeteket tolmácsoló köteteit, illetve nyitották meg a falu másik neves szülötte, Cociuba-Czank Veronika festőművész akvarell kiállítását. A résztvevők előtt felolvasták a Majláthfalváról szép emlékeket ápoló Ferenczes István költő, Üzenet a 200 éves Majláthfalvának című költeményét.

Szombaton, a Boldogságos Szűz­anya oltalmába ajánlott istenházában, Miklós Csaba majláthfalvi plébános köszöntését követően, Pál József Csaba temesvári megyéspüspök a templomot megtöltő helybéliek mellett a Temesvári Római Katolikus Egyházmegye számos lelki­pásztora, Faragó Péter RMDSZ-es parlamenti képviselő, több helyi és me­gyei RMDSZ-es tisztségviselő, Ioan Negrei polgármester és a Helyi Tanács tagjai, magyarországi testvértelepülések küldöttségei, számos meg­hívott vendég, a helyi Tűzoltóegyesület és a néptánccsoportok és a faluból elszámazottak előtt hirdette Isten megtartó Igéjét. A főpásztor szentbeszédében az alapító elődökhöz méltó közösségi összefogást méltatta, párhuzamot vonva az üldözött őskeresztény gyülekezetek hányatott és veszélyeknek kitett sorsa, és a mai, a hittől és az egyetemes keresztényi értékektől elforduló közösségek között, a főpásztor a kereszténység hétköznapokban való megélésére buz­dított. Az évfordulós rendezvények megvalósításában tanúsított összefogásért mondott köszönetet Miklós Csaba helyi plébános, majd Alfred Szélpál többéves kutatómunkájából született a Herczeg Alapítvány támogatásával és a Temesvári Nyugati Tudományegyetem gondozásában meg­jelent, háromkötetes kiadvány, a Majláthfalva és Monostor családkönyve című monumentális munka jelentőségét ismertette, és arról tájékoztatott, hogy utánnyomás után az érdekeltek majd a majláthfalvi plébánián juthatnak hozzá a könyvhöz.

Majláthfalva főterén, a templom előtt helyezte el a telepítő ősök emlékét ápolni és megörökíteni hivatott emlékművet a jelenlegi, hálás nemzedék. A múltat fémbe ötvöző, dohánylevelet jelképező monumentális al­kotás – Radu Mihailescu országos hírű temesvári tervező, Dan Visovan szobrászművész és Remus Rotaru ötvös, egyetemi tanár közös munkája – az utókornak hirdeti a települést megalapító családok neveit, ugyanakkor figyelmeztetés a mai kornak, hogy a nagy dolgokat csak kö­zös­ségi öszefogással lehet megva­lósítani – mondta Kaslik András, a Pro Majláth Egyesület elnöke, aki köszönetet mondott minden támogatónak, aki segédkezet nyújtott az emlékmű megvalósításában. A hazai érdekvédelmi szervezet képviseletében Faragó Péter képviselő ünnepi beszédében az Arad megyei magyar közösségek, az elődök­höz és a hagyományokhoz való ragaszkodását méltatta, hangsúlyozva, hogy ezekhez az értékekhez ragaszkodva lehet jövőt építeni, amelynek a mérföldkövei azok az emlékjelek, amelyek az elődökre emlékeztetnek. Egyetlen hétvégén két, az utóbbi évszázadban, Arad megyében példa nélküli avatóünnepségen vehettem részt – mondta a kép­viselő. – Magyarpécskán, a megye Trianon utáni első Szent István-mellszobrát avattuk fel, most pedig a telepítésének kétszázadik évfordulóját ünneplő Majláthfalvának köszönhetünk egy úttörő kezdeményezést. Rend­kívül büszke vagyok arra, hogy a majláthfalviak a telepes ősökre gondolva emlékműben örökítették meg egykori életük középpontjában levő mezőgazdasági terméket. Sajnos szomorúsággal tölt el, hogy ma sem Majláthfalván, sem másutt nem lehet dohánytermesztésből megélni, bár a majláthfalviak mindegyikének szívéhez közel áll emlékeiben is a dohánytermesztés, az, hogy milyen fontos volt e magyar szigetként megmaradt falu életében ez a tevékenység. A majláthfalvi közösség a leg­kritikusabb időkben is példát szolgáltatva, megőrizte identitását, magyarságát, szorgalmát és becsületét – hangsúlyozta a képviselő.
A „szögedi nép” kirajzását és a szegedi vagy Szeged környéki dohánykertészek által alapított települések történetét feldolgozó – Majláth­- falvához hasonló módon, térségünkben több tucatnyi településre telepített a korabeli hatalom rendkívül szorgalmas, megbízható és becsületes dohánykertészeket –, illetve a települések mai lakóit segítő szegedi székhelyű Ötágú Síp Egyesület vezetője, dr. Horváth István Jánosné asszony köszöntőbeszédében a közös múltból merítkező együttműködés szükségességére hívta fel a figyelmet. Az ünnep alkalmából köszöntőbeszédet mondott Varga Gusztáv mezőkovácsházi polgármester, aki a testvértelepülési kapcsolat eredményeit méltatta.
Az emlékmű ebben a formában való megvalósulása döntő módon három ember nevéhez kötődik – monda Kaslik András egyesületi elnök. – Andrási György, Jankó András és Herczeg András voltak azok, akiknek sikerült a közösségi elképzelést formába önteni, és nekik köszönhető, hogy ma itt a templom előtt megörökíthettük az elődeink emlékét.
Andrási György, nyugalmazott tanár, iskolaigazgató az emlékmű megvalósításának körülményeit ismertette, azt az utat, amelyet végigjártak a kezdeményezők.

A részle­tekről a fő támogató, Herczeg András vállalkozó, több civil szerveződés – közöttük a HETI ÚJ SZÓ BARÁTI KÖR – tevékeny tagja, a művészetek pártolója tájékoztatott ünnepi beszédében, örömét fejezve ki, hogy szülőfalujának nagy közösségi álmának megvalósításában segédkezhetett. Az elődök előtti főhajtásként az emlékmű előtt felolvasták a Majláthfalvát megalapító ki­lenc­venegy telepes nevét, majd a helyi Százszorszép néptánccsoport táncát tapsolhatták meg az ünneplő résztvevők. A jubileumi rendezvény folytatásaként, a Majláthfalvá­ra kihelyezett ünnepi önkormányzati ülés keretében az önkormányzat díszpolgári kitüntetés és oklevél adományozásával ismerte el Herczeg András hozzájárulását a közösség erősítéséhez és épüléséhez. Kérdésünkre válaszolva, Majláthfalva legújabb dísz­polgára elmondta, hogy erős szálakkal kötődik a szülőfaluhoz, a földrajzi távolságot felülírják a gyermekkor szép emlékei: A mai egy különleges nap számomra, hiszen egykori játszóhelyemen, az óvoda udvarában járhatok és nagyon-nagyon sok baráttal, ismerőssel volt alkalmam találkozni sok-sok év után. Úgy érzem, hogy amennyiben lehetséges, tiszteletbeli kötelesség visszaadni valamit annak a közösségnek, amelyből vétettem, ezért segítettem a családfakönyv kiadásában és az emlékmű létrehozásában azzal a meggyőződéssel, hogy hozzájárulhatok a mai majláthfalvi közösség megerősítéséhez. Számomra meglepetés volt a díszpolgári kitüntetés és emléklap, jó érzéssel tölt el, hogy segíthettem szülőfalumnak.
Arad megye legmagyarabb településének kétszáz éves története példája a kitartásnak, a hagyományos értékekbe vetett hitnek, a zord időkkel való dacolásnak, és csak reménykedhetünk abban, hogy a példa hasonló ki­tartásra buzdít a magyar megmaradás érdekében sok más bánsági magyar közösséget.