A 13. század elején fénykorát élő Magyar Királyság a korabeli Európa egyik legtekintélyesebb állama volt, Közép-Európa országai közül egyedüliként indított keresztes hadjáratot saját uralkodója vezetésével 1217-ben. A magyar keresztes hadjáratot is vezető II. András királyunkat és második feleségét, a konstantinápolyi császárlányt, Courtenay Jolántát a Maros part­- ján álló Egres monostorában temették el. Tekintettel arra, hogy a történelem viharai következtében középkori király­sírjaink többsége megsemmisült, az Árpád-házi virágkor egyik legneve­sebb uralkodója temetkezési helyének feltárása a nemzeti emlékezet és a tör­ténettudat szempontjából is nagy jelentőséggel bír. A III. Béla által alapított és évtizedekig kiemelt királyi támogatásban részesülő egresi monostor az ország egyik legfontosabb cisztercita rendháza volt, mely maga is alapított filiákat, mint például Kerc kolostorát. A hiteleshelyként működő monostor hamar kiheverte a tatárjárás pusztítását és a kun háborúk idején a királyi kin­csekkel együtt valószínűleg a Szent Koronát is itt őriztette IV. (Kun) László királyunk. A mohácsi csatát követően erőddé alakított monostort 1551-ben az oszmán seregek rombolták le, maradványai lassan eltűntek a föld színéről. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézete és a helyi­leg illetékes temesvári Bánáti Múzeum 2013-ban kezdte meg a közös kutatási programot Dr. Daniela Tanase és, ma­gyar részről Dr. Major Balázs régészek vezetésével, melynek során első lépésben a mára teljesen eltűnt monostor helyét határozták meg geofizikai mé­ré­sekkel. Az első feltárások 2016-ban kezdődtek, melynek során előkerült a templom déli hajójának és a négyezetnek egy részlete. Az itt feltárt több tucat későközépkori sír mellett a magyar és román régészek egy tatárjáráskori tömegsírt is kibontottak, melynek gazdag leletanyaga hűen illusztrálta Egres egykori gazdagságát és az 1241. évi pusztítás mértékét. 2019-től a Jolánta Kulturális Egyesület koordinálásával az Árpád-Ház Program keretében a Bethlen Gábor Alap támogatásával folytatódott a korábbiaknál jóval nagyobb volumenű munka, mely­nek során 3 hónap alatt 160 m2 nagyságú területet sikerült megkutatni az egykori apátsági templomban és annak déli részén. Az egyik legfon­to­sabb eredményként a monostor temp­lomának keresztházában a korai járó­szinten előkerült egy olyan az első épí­tési fázishoz tartozó sírépítmény alapozás, mely a 2016-ban feltárt má­sik hasonló építménnyel lehetett a királyi pár maradványainak végső nyughelyet biztosító tumbák része.

A korai sírépítmények mellett az idei feltárások több mint 100 további sírt tártak fel, melyek a kora-Árpád kortól a ké­sőközépkorig datálhatóak. A legré­geb­bi középkori rétegekben előkerült egy, a monostor építését megelőző temp­lom alapozása is, ami egyéb korai le­le­tekkel bizonyítja, hogy az első cisz­terci szerzetesek Egresen már egy lakott területre érkeztek. A Jolánta Alapítvány által koordinált kutatás nem csak a nemzeti emlékezetbe akar­ja visszaépíteni ezt a múltunkban oly fontos történelmi helyet, hanem egy ré­gészeti bázisként használt ingatlan további fejlesztésével a szélesebb ér­deklődő közönség számára is látogat­ha­tó hellyé kívánja varázsolni ezt a történelmi helyszínt. Olyan emlékhely kialakításán gondolkodik, ahol az ide­látogatók megismerhetnék a virágzó középkori Magyarország színes életét, így e hely idővel akár nemzeti zarándokhellyé is válhatna. Lehetőség nyílhat arra is, hogy a romok bemérését követően építészek bevonásával a felszínen rekonstruáljuk az egykori temp­lom és más, hozzá kapcsolódó épü­- letek maradványait, így téve érthetővé és látványossá mindazt a gazdagságot, amit az egresi föld rejtekében lapul. További bővebb információk elérhetők a www.masodikandras.hu honlapon.
(-)