Az Aradi Magyar Napok hivatalos megnyitóját meg­előzően több könyvbemutatót is tartottak a városban, mintegy „ráhangolva” az a­radi magyarokat az elkö­vet­kező két hét kulturális ese­- ményeire. Szerdán délután a Csiky Gergely Főgimnáziumban három könyvet is be­mutattak a teremben he­lyet foglaló szép számú ér­deklődőnek. A Majláth­fal­vá­hoz kapcsolódó kötetek születéséről, kiadásáról, tartalmáról Juhász Béla lap­szerkesztő beszélgetett a szer­zővel, az alföldi faluból indult Jankó Andrással. Mindenekelőtt arról, hogy egy rendőrtisztnek mikor jutott először eszébe, hogy tollat ragadjon, tudományos és helytörténeti munkák köz­lésébe kezdjen.
A beszélgetés elején Brittich Erzsébet Ferenczes István Kossuth-díjas költő, a Székelyföld c. irodalmi lap főszerkesztője Majláthfalva alapításának 100. évfordu­ló­jára írt ünnepi versét tol­mácsolta. A vers születé­sének története is elhangzott.
Majláthfalva első mo­nográfiáját 2004-ben, halála előtt dr. Kovách Géza kö­zölte. A 2., bővített kiadá­s­ról kiderült, hogy azt a vál­- tozatot jelentették meg, ki­bő­vítve a faluhoz kötődő dr. Albert Ferenc temesvári e­gye­temi tanár, valamint a falu szülöttei, Andrási György iskolaigazgató és Jankó András rendőrezredes tanulmányaival. Mindez gaz­dag fényképanyaggal ki-egészítve. A több mint 300 oldalas, nagy formátu­mú kiadványba belefog­lalták a település jelenkori gazda­sá­gi fejlődését, az is­ko­la­tör­ténetet, a hitéletet, va­lamint a népszokásokat is.
Juhász Béla kérdéseire válaszolva, a könyvíró elmondta, hogy gyermekkorában, majd látogatásai so­- rán felfigyelt néhány, a szü­lőfalujához kötődő sze­mély­re, akiknek sorsát érde­- kesnek találta. Mindannyian jó beszélgetőpartnernek bizonyultak, így az ő életútjuk került a 200 év a Szeged–Majlát–Szeged útvonalon és a Nemcsak ugródeszka című kötetekbe. Az elmondotta­kat Brittich Erzsébet felol­va­sása tette szemléletessé.
Ugyanaznap a Souvenir Arad boltban mutatták be Ficzay Dénes A vértanúk sírjainak a felkutatása cí­mű, Irházi János által szer­kesztett kötetét.
A szerkesztő a beve­zető­jé­ben összegezte Ficzay Dénes kutatómunkáját a ki­végzés helyén elhantolt vértanúk sírjainak a felkutatása szóló dokumentumok ösz­sze­gyűjtésében. A most meg­jelent kötetbe belefog­lalták a sajtóban megjelent, a feltárással kapcsolatos írásokat, nyilatkozatokat, jegy­zőkönyveket, jegyze­te­ket. A kötetben leírtak ismertetése helyett Irházi János interaktív beszélgetést kezdemé­nyezett, hiszen a bemutatón olyan hely­törté­né­szek is megjelentek, akik ismerik az 1849-ben lejátszódott eseményeket, közöltek is róla.
A vita arról folyt, hogy mi­ért csak olyan hosszú idő elteltével kezdték keresni, és akkor se biztos, hogy vég­leges módon megtalál­ták a vértanúk sírjait? Az sem tisztázott, miért volt olyan ellentmondásos a szem­tanúknak a vélemé­nye? A kiegyezés után el­kezdett ásatásoknál ugyanis sok szemtanú jelentkezett, mindannyian azt mondták: szemtanúk voltak, látták, pontosan emlékeznek az elhantolás helyére. Az általuk megjelölt helyszíneken vi­szont semmit sem találtak! A vértanúk nyughelyeinek a felkutatása az 1890-es években kezdődött, s 1932-ig tartott.
Az elhúzódó érdekes vi­tában sokan mondták el véleményüket.
Az egyik izgalommal várt múlt heti esemény a Több mint tanár. Kovách Géza emlékezete című könyv bemutatója volt. A ki­advánnyal a Szabadság-szobor Egyesület a most 15 éve elhunyt kiváló pedagógusra, a történészre, a tudo­mányos kutatóra emlé­kezik. A könyv két szerkesztője, Király András és Nagy István a konvenciókra fity­tyet hányó, a remekül anekdotázó, a mindenki által tisz­telt pedagógusra, barátra, a nótafára emlékező írásokat gyűjtötték egybe. Helyet kaptak a könyvben a halálakor a különböző la­pok­ban megjelent nekrológok, értékelések, emlé­kezések, de tudományos mun­ká­inak összegezése is. Közöttük Nagy Istvánnak köszön­hetően a doktori disszertációjáról írott értékelések, valamint a kérdésben folytatott levelezése is. Ezúttal eltekintettek a róla szóló anekdoták felidézésétől.
Erdész Ádám gyulai le­vél­tári igazgató, Vadász Ernő, egykori kolléga, Puskel Péter és Ujj János, volt tanítvány, Vekov Károly, tudományos kutató, valamint Nienstedt Kovách Ildikó, a tanár úr leánya fel­idézte kapcsolatát az egy­kori tanárral, a tanártárssal, a kutatóval, az apával. Talán a jó hangulatú, gördülékeny, érdekes bemutatónak is kö­szönhető, hogy azon az es­tén annyi könyv gazdára ta­lált.