A születésnapi évforduló, de fő­kép­pen dr. Albert Ferenc nyugalmazott egyetemi tanár a köz érdekében kifejtett sok évtizedes tevékenysége a magyarországi szakmabeli kollégák figyelmét sem kerülte el. A rendszer­váltás zavaros időszakában a bánsági gazdáknak, a természetes piacgazda­sági folyamatokat megakasztó rendszer évtizedei után a normalitás vissza­állításához, a járható út megta­lá­lásához égető szükségük volt a szak­emberek tanácsára, felvilágosító esz­mecserékre. Ennek felismerése, Kiss Károly agrármérnök, az Újszentesi Keresztyén Gazdakör megalapítójának kezdeményezése késztette a te­mesvári Agrártudományi és Állat­orvosi Egyetem, Albert Ferenc egye­te­mi tanár mellé felsorakozó kollégákat és a velük együttműködő Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Ka­rá­nak szakembereit arra a tevé­kenységre, amelynek keretében létrehoz­ták az Ezüstkalász nevű tanfolyamot. Ennek, a ma már szinte elfelejtett ön­zetlen oktatói tevékenységnek kö­szön­hető számos bánsági gazda és né­hány gazdakör mai, negyed évszá­zad után mérhető sikere.
Dr. Albert Ferenc elévülhetetlen érdemét a magyarországi kollégák is rendkívül nagyra értékelik, amit, a Tanár Urat temesvári otthonában, tisztes korának, születésének 90. évfordulója alkalmából kitüntető kö­szöntőjükkel nyomatékosítottak. Albert tanár úr elmondása szerint a hódmezővásárhelyi kollégákkal folytatott együttműködést annak idején hosszú távra tervezték, és reményét fejezte ki, hogy nemcsak a múlt fel­idézése, hanem folytatása is lesz ennek a közös munkának, aminek szükségességével a vendégek is egyetértettek. Dr. Lantos Ferenc, a SZTE docense kifejtette, hogy most a szentesi kertészeti központtal látja, a rohamosan fejlődő Temesvár és a me­gye gazdáinak a gyümölcsöztethető együttműködés lehetőségét, ugyanis a szentesi mezőgazdasági központ, a zöldségtermesztéstől kezdve, városrendezést és kertépítést is felvállalva, kertészeti komplexumot hoz létre, együttműködve a budapesti kertészeti egyetemmel és reményei szerint a te­mesvári agrártudományi intézettel is, ami azt jelenti, hogy a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Ka­rának szakemberei a jövőben egyre többet látogatnak majd Temesvárra. Ennek kapcsán, Albert Ferenc a ven­dégek figyelmébe ajánlotta az Óte­leken kibontakozó zöldségfelvásárló, integráló és piaci tevékenységet, u­talva arra, hogy nem elsősorban a Sze­ged és Temesvár közötti együtt­működés hozhat kézzelfogható eredményeket, hanem a közvetlen kapcsolat azokkal a termelési hely­szí­nekkel, ahol a zöldségeket termesztik, mert egy jó együttműködéssel elér­he­tő lehet, hogy ne a sok száz vagy ezer kilométerről importált, silány mi­nő­ségű zöldségek árasszák el térségeink piacait. Annál is inkább, mivel a zöldségtermesztésnek a Bánságban, a bolgár kertészeknek is köszönhetően, év­századokra visszanyúló hagyomá­nya van, kár lenne ezt nem kihasz­nálni. Ehhez kapcsolódva ismertette dr. Lantos Ferenc, hogy Szentesen a XIX századtól működő bolgár kerté­szetet a mai holland üvegházas ker­tészet teljesen elnyomta:
Mi arra törekszünk Szentesen, hogy korszerű formában visszaállítsuk a bolgár kertészeti hagyomá­nyokat. Ebben gondolunk temesvári partnerségre, hogy Újszentessel, Óte­lekkel vagy más helységekkel összefogva így termesztett kiváló árut juttathassunk az itteni piacra.
A beszélgetés, a mai mezőgazdaság lehetőségei mellett sok érdekes vetületre rávilágított, olyan visszásságokra is, mint a termelőmunkának az alábecsülése, amit Albert Ferenc ta­nár úr azzal a konkrét példával szemléltetett, hogy egy hajnyírásért 20 lejt kell fizetni, s ezen a pénzen manapság nem kevesebb, mint 40 kiló búzát lehet vásárolni.
Földi Elek István, a SZTE Mező­gazdasági Kar hódmezővásárhelyi ok­tatástechnikusa, a találkozáson fel­idézte első találkozásaikat Albert Ferenc professzorral, illetve a bánsági gazdákkal, akik az évek során rendszeres látogatói voltak a hódmező­vásárhelyi mezőgazdasági és állattenyésztési vásároknak, kiállításoknak.
A Kossuth Rádió Határok nélkül cí­mű műsorában hallottam a Temes­vári rádió munkatársa által, a professzor úrral, születésnapja alkal­mából készült beszélgetést. Ennek nyo­mán jöttünk el Temesvárra a tisztes kort megért Kedves Tanár Urat kö­szönteni, és felidézni régi közös emlékeinket.
A beszélgetésen kiderült, hogy dr. Lantos Ferenc, a Szegedi Tudományegyetem docensének szívügye a szentesi kertészet.
Szentesi ember vagyok, s a szentesi embernek kötődése van a háromszáz éves bolgár kertészethez. Az egész családom bolgár kertész volt, vagy valamilyen kötődése létezett a bolgár kertészethez. Én is kertész va­gyok, de nem a mai üvegházas, mű­trá­gyás kertészetet szeretném a jö­vőnek. Mi Szentesen azon vagyunk, hogy újra felélesszük a bolgár ker­té­szetet, és termékeinket, mint hunga­rikumot örömmel eljuttatnánk ide Temesvárra is, a készülő új zöldségpiacra. Ebben professzor úrnak az ötlete számunkra irányadó, nevezetesen, hogy az új szentesi kertészeti köz­pont termése temesvári piacon is for­galmazásba kerüljön. Reméljük, hogy ezt mindannyian együtt megünnepeljük.
A születésnapi köszöntés végül a szakemberek kimerítő eszmecseré­jé­vé változott, amelynek keretében a nagy tudású professzor, megköszön­ve a magyarországi kollégák figyel­mességét örömmel osztotta meg ve­lük tapasztalatait, többek között felhívta a figyelmet a kiváló őshonos mezőgazdasági termékekre, de azo­k­ra a veszélyekre is, amelyek a fe­lelőtlen gazdálkodás miatt a termő­talajok folyamatos elsivatagosodá­sá­hoz vezetnek.
Graur János