A Baráti Esték rendezvénysorozat legutóbbi vendége dr. Zakar Péter sze­gedi egyetemi tanár történész volt, aki az Új Ezred­év Központ Magyar Klub­- jában érdekes előadás keretében mutatta be az Aradi Ereklyemúzeum számos relikviáját, és ismertette azt az évtizedes munkát, amelyet magyarországi és romániai kutatókból álló munkacsoport végzett az ereklyemúzeum teljes anya­gának konzerválása és kutathatóvá tétele érdekében.
Dr. Bodó Barna professzor, a találkozót közösen szervező Szórvány Ala­pítvány, Magyarország temesvári tiszteletbeli konzulátusa és az Új Ezredév Központ képviseletében kö­szöntötte a résztvevőket, majd az előadót bemutatva, a sikerrel lebonyolított közös kutatásokra, projektekre emlékeztetett, és sajnálattal állapította meg, hogy a megyei döntéshozatalból kiszorult magyar megyei tanácsosok hiányával Temes és Csongrád testvérmegyék között jelenleg minimális az együttműködés, alkalmanként kizárólag protokolláris a kapcsolat.
A múzeum megszületésének történetéről szólva Dr. Zakar Péter ismertette, hogy a mártírok ereklyéinek összegyűjtésének gondolatát az aradi Kölcsey Egyesület mozdította elő és az 1891-es javaslatot követően már 1892. október 6-án megnyílt az ideiglenes kiállítás, majd a következő év március 15-én a szabadságharci emléktárgyak országos múzeuma. A hazai muzeológiában példátlan módon, a rövid idő alatt meglepően jelentős anyag gyűlt össze, elsősorban magánadományokból: a nyolc teremben elhelyezett gyűjtemény ekkor kb. 10 ezer kéziratot és 4 ezer különféle emléktárgyat tartalmazott – ismertette az előadó. Az előadó kitért arra is, hogy az Ereklyemúzeum túlélte az első és a második világégést, a Trianont követő román közigazgatást is kisebb veszteségekkel, időszakos bezárásokkal, viszont a személyi kultuszt kiteljesítő kommunista diktatúra dohos pincékbe szám­­űzte az 1848-1849-es ma­gyar forradalom emlékjeleit és ma már megállapítható, hogy pótolhatatlan veszteségeket szenvedett a muzeális anyag és amit az idő vasfoga csak részben kezdett ki, igen megromlott állapotban került elő. Viszont az Aradi Ereklyemúzeum valós történelmi ér­tékére csak a 2006-ban, Csongrád megyei kezdeményezésre, a magyarországi Nemzeti Múzeum és a Hadtörténeti Intézet támogatásával, és az aradi szakemberek bevonásával indult magyar-román kö­zös kutatás világított rá, ugyanis több elveszettnek hitt anyag – például Damjanics János Aradon kivégzett vértanú imájának ere­- deti példánya, vagy a 29. honvéd zászlóalj lobogója – került elő. Szintén az értékes gyűtjtemény anyagát gyarapítja például Aulich Lajos honvéd tábornok, egykori hadügyminiszter kard­ja, és a Temesváron szü­- letett Kiss Ernő aradi vértanú pisztolykészlete és több más használati tárgya is, illetve Damjanich János honvéd tábornok mankója, és szekere, amelynek segítségével a csatában sérült tábornok mozoghatott. Dr. Zakar Péter kiemelte a gyűjtemény rendkívül gazdag numizmatikai és képzőművészeti állományát, amelyben több ritkaság is fellelhető. Számos festmény és a forradalom személyiségének portréi is fel­lelhetők az Aradi Ereklyemúzeumban őrzött anya­­gok között, a csatajelenetek, forradalmi helyszínek mellett, a tizenhárom aradi vértanú kivégzését is megörökítették. A tartalmas és számos adalékot megosztó előadásból egyértelműen kiderült, hogy az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc emlékét egyben a magyar nép szabadságeszméjét, folyamatosan és hűséggel őrizték nemzedékről nemzedékre a magyar társadalom minden rétegében.
Makkai Zoltán