A Magyar Klubban megszervezett Baráti Esték legutóbbi találkozóján a filmművészet eszköztárának felhasználásával, az áldozatok és a zöldhatárt si­kerrel átlépők vallomásaira alapozva, illetve a korszakot megélt középkorú nemzedék emlékeinek felele­venítésére alkalmas. Határon ‘88-’89-ben című dokmentumfilm levetítésével sikerrel idézték meg a szervezők a határhelyzetként értékelhető temesvári népfelkelést, és az 1989-es forra­dalom előtti utolsó esz­tendők egyik jelenségét, a szabad világba elmenekülni megpróbálók illegális határátlépési kísérleteit. Brutális testi fenyítés, besúgók alattomos bom­lasztó munkája, visszatoloncolás, családok szét­szaggattatása, folyókba fulladt vagy a határt védő kiskatonák golyói által eltalált és névtelen sír­ba elkapart áldozatok emléke – a filmkockákról és az emlékezet elfeledett bugy­rai­ból megannyi a korszakra jellemző kifejezés és helyzet elevenedett meg, a­mely­­­ről immár múlt időben beszélhetünk, és – a költővel szólva – három évtizedet követően békévé old­­hatja ugyan az emlékezés a múlt szomorú történéseit, viszont az eltűnt csa­ládapa, a Dunába lőtt fiúgyermek emléke máig kísért. A filmvetítést követőn kevésbé ismert adalékot elevenített fel dr. Zalatnay István református lelkipásztor, a budapesti Erdélyi Gyülekezet lelkipásztora is, arra emlékeztetve, hogy szinte napra pontosan harminc esztendővel a Baráti Esték rendezvényét megelőzően a román-magyar határ bánsági részén, a szögesdrót kerítésen keresztül szökött Magyarországra és onnan a szabad világba a világhírű tornász, Nadia Comăneci is. Közvetlen hangvételű, humorral fűszerezett előadása során a lelkipásztor a Budapestre érkező erdélyi menekültek megsegítése érdekében, Németh Géza lelkipásztor által alapított Erdélyi Gyülekezet történetét ismertetve emlékeztetett a bu­da­pesti menekült­­misszió hőskorára, amikor az Erdélyből szökött menekülteknek az étel és ruha mel­lett, a biztonság érzését és át tudták adni. Több civil kezdeményezésről, tiltakozásról is szólt a lelkipásztor, amelyet a már szabad Magyarországon szerveztek az erdélyi magyarok érdekében, illetve ezeknek az akcióknak a világpolitikai összefüggéseire is kitért. Ugyanakkor a saját, határátlépéssel kapcsolatos élményeiről is beszámolt, ki­emelve azokat a humanitárius akciókat, amelyeket budapesti és magyarországi fiatalok bevonásával szerveztek, és amelyeknek köszönhetően, sokszor élet­- mentő gyógyszereket sikerült eljuttatni Erdélybe. A jó hangulatú találkozó a résztvevők témához kapcsolódó emlékeinek felelevenítésével zárult.
Makkai Zoltán