Kedves Testvéreim!

A Karácsony eseményeinek a leírásában van valami költői, idilli, valami nagyon szép, megható, nagyon mély. Hogyha az em­ber a Karácsonyra gondol, valahogy fel­emelkedik a lelke.
Vajon miért van ez így? – Hiszen a valóság ott helyben egy kicsit másként mutatott. A Szentcsalád holtfáradtan, Mária áldott állapotban, megérkezik Betlehembe, ahol senki nem fogadja be őket, ott vannak az idegenben, az éjszakában… Ott lehet a lel­kükben a kérdés: vajon miért nem tud­tunk többet tenni ezért a gyermekért? Sem­mi nem mutat arra, hogy valami fennkölt, költőien szép lenne ott. – Persze, aztán jönnek az események. – De jó, ha egy kicsit ar­ra figyelünk, hogy van egy nagyon kemény életvalóság, amiben mindannyian benne élünk: hogy néha elfogy a pénz, néha el­fogy az egészség, néha elfogy a türelmünk, néha elégedetlenek vagyunk saját magunk­kal és másokkal, hogy néha fáradtak va­gyunk, az élet rövid… Ez mind egy való­- ság. Kemény valóság. És hogy lesz ez a ke­mény valóság egy megélt szép élet?
Pontosan Jézus születésével megkaptuk azt a képességet, hogy a dolgok mögé lássunk. Azt mondja az Írás: „Mindannak, aki befogadta, hatalmat adott, hogy Isten fiává (gyermekévé) legyen, – annak, aki hisz Ben­ne.” Aki befogadta, aki hisz benne, az a dolgok mögé lát, a dolgok mögé érez, jó ér­­- telemben. Meglátja mögöttük a szépet, a köl­tőit, az Isten szeretetét, azt, amit ő aján­dék­ba kapott, amit számára ajándéknak szántak.
Megvan-e nekünk a hitnek a szeme? Ez az a képesség, amely a dolgok mögött látja, hogy itt nemcsak az van, hogy az emberek keményszívűsége nem fogadja be őket, hogy fáradtság, meg szenvedés van… ha­nem felfedezi a nagyobb valóságot, azt, hogy az Isten szeretete most nyilvánult meg. Eljött közénk a Mindenható Isten. Ka­rácsony kinyitja a szemünket erre a való­ság­ra. Ettől annyira szép. Most valahogy nemcsak azt a kemény valóságot látjuk, a­miben benne élünk, hanem ezt a másik va­lóságot is, amit eleinte csak a hit szemével látunk. Eleinte, mert aztán később, nagyon sokszor, meglátjuk testünk szemével is, ahogy kezdi Mária és József is meglátni: jönnek a pásztorok, angyalok, jönnek a böl­csek… itt valami történt, itt valami elindult. De ehhez kellett az a hit, amely nem a látáson alapszik, amely több mint a látás. Utána jön majd a látás, miután hittel válaszoltam Isten hívására.
Jézus Krisztus születését ünnepeljük. És minden mögött, mindenen túl, lássuk meg a köztünk élő Emmanuelt, az Istent, aki itt lakik, itt él az Ő népében!
Nagyon meg tud változni az életünk, ha ezt a látást nem veszítjük el.
Egyszer egy történetet hallottam. Az e­gyik kolostorban nagyon leromlott az élet. A szerzetesek mind öregebbek lettek, mind kevesebb volt a hivatás. Nagyon szomor­kod­va, nehéz szívvel éltek. Összeültek ta­na­kodni. Arra gondoltak, az erdőben lakik egy bölcs, el kellene menni hozzá. A kolos­tor elöljárója el is ment. Ez a bölcs meghallgatta, és végül adott neki egy tanácsot. Mondj egy mondatot a többi szerzetesnek. Ezt nem szabad többé megismételned. Csak egyszer szabad elmondanod. A mondat így hangzik: a Messiás köztetek van. Az apát hazament és elmondta szerzetetestvéreinek: A Messiás köztünk van. A szerzetesek nem ismételhették meg a mondatot. El kezdtek gondolkozni: vajon ki a Messiás, vajon Ta­más testvér, vagy Illés, vajon Máté, talán én vagyok? Ettől kezdve sokkal tiszteletteljesebben néztek egymásra, így kezdtek el vi­sel­kedni a mindennapokban. Lassan a ko­- lostor légköre megváltozott. Annyira, hogy az emberek, akik jövögettek, észrevették a változást, tetszett nekik a szép légkör, és elhívták barátaikat is, eljöttek a fiatalok is. Volt, aki kedvet és hivatást kapott, hogy ő is szerzetes legyen. Így újult meg az a ko­lostor.
Mi tudatában vagyunk-e annak, hogy a Messiás valóban köztünk van? Ezért jött, hogy közöttünk legyen. Van-e szemünk hozzá felfedezni, hogy itt lakik talán a má­sik emberben, bennünk is? Itt akar lakni a kapcsolatainkban is. Azért lett ember, hogy velünk legyen, és azért, hogy megmutassa milyen az Isten. Egészen kicsivé lett. Olyan kicsivé, hogy mások le tudtak hajolni hoz­zá, segíteni tudtak neki, szerethetővé lett. Azóta is itt van közöttünk, nyitogatja a sze­münket, hogy felfedezzük jelenlétét, nyitogatja a szívünket is, hogy egészen betölt­- sön, és azután egész életünk egy szeretet-válasz legyen.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok ked­ves híveimnek áldott Karácsonyi Ünne­peket!
✠ József
Megyéspüspök