KARÁCSONYI ÁHÍTAT
„a Krisztus ti köztetek van, a dicsőségnek ama reménysége.” Kolossé 1,27b

Beszélhetnék most néhány bőví­tett mondatban arról, hogy mekkora csoda az, hogy Isten Fia megszületett karácsonykor. Beszélhetnék, a pászto­rokról, a napkeleti bölcsekről (háromkirályokról), és elmondhatnám a szo­ká­sos karácsonyi történetet. Talán arról is, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, a fények ünnepe. Az ajándékokról is be­szélhetnék, amivel megajándékozzuk egymást, meg arról, hogy ennek éppen az az alapja és az eredete, hogy az Isten megajándékozott minket. Ez mind igaz is, de én mégsem erről fo­gok beszélni. Egy sokkal-sokkal egy­sze­rűbb dolgot mondanék el neked Is­tenről. Ki és milyen számomra az Isten?
A legtöbb ember azt hiszi, hogy ismeri Őt, csak mert már hallott róla, és tudja, hogy a templomban lakik, mert a templom az Isten háza. Azt hiszik ismerik Őt, de nem beszélgetnek Vele és nem is hallják, amit Ő mond. Ez a felszínes istenismeret. Mindaddig az is marad, amíg meg nem tudjuk, hogy milyen és mit is akar az Isten? Ezért több időt kell az Istennel eltölteni, hogy elmondja magáról, hogy ilyen is Ő valójában, és mi legyünk kíváncsiak arra, hogy Ő milyennek is lát Ő bennünket. Ha nem halljuk Őt beszélni, és mi sem beszélünk Hozzá, nem osztjuk meg Vele az örömeiket, sem a problémáinkat, akkor nem ismerjük meg az Ő igazságait. Hisszük, hogy van Isten, de nem tudjuk, hogy Ő valójában milyen. De a környezetünkben élő emberekről sem tudunk meg többet annál, hogy van vagy nincs facebook oldala, neve, mobilszáma, email címe és néha megnézzük amit posztolgat, vagy kö­vet­jük a történetét. Beszélgetésre már nem nagyon jut idő és nincs idő a tartalmas emberi kapcsolatokra, családra, barátságokra. Nem jut idő az embe­rek­re, csak a tárgyainkra, meg a mun­kánk­ra – és nem jut idő Istenre sem.
Az aktuális 2019-es karácsonyi üzenet ez: Ne rohanj át az életen! Ne ro­hanj el az Isten mellett! Ne hidd, hogy mindent tudsz az életről. Ne hidd, hogy mindent tudsz az Istenről! Ő eljött hozzád, hogy megismerhesd. Beszélni akar veled arról, hogy ki és milyen is Ő, hogy mi az igazság, és mi a hazugság, hogy mi bűn és mi a kegyelem, hogy mi a halál és mi az élet. Elmondja azt is, hogy mit hozott ne­ked. Ha lesz időd rá, ha kitárod a kezed és a szíved, akkor átveheted ezt az Ő személyes ajándékát. Erre persze nem elég ez az ünnepi áhítat, de ha meg­szívleled, akkor lehet az életednek egy új és szép kezdete. És elkezdődik az, hogy kérdezősködhetsz, beszélget­hetsz az Istennel. Az ünnep üzenete e­zért ez ma a számunkra, hogy Isten ben­sőséges közösségbe hív önmagával. Nem csak felszínes ünnepélyes­ség­be, rövid ünnepi pillanatok jó il­latába, feldíszített fenyőfa mellé, a te­rí­tett ünnepi asztalhoz ülve, a TV kép­ernyője elé vagy az okostelefonodhoz ta­padva, hanem mély, elkötelező, eg­zisz­tenciálisan meghatározó közelségbe és közösségbe. Az Isten Fia el­jött közénk, hogy tapinthatóvá tegye azt, hogy Ő törődik velünk, szeret minket, számítunk Neki, érdeklik a problémáink. Neki van ideje ránk és áldo­zatot hozott értünk. Elhagyta mennyei világát és dicsőségét, hogy emberré legyen. Ezért lehet vele együtt örülni, de Ő tud velünk együtt sírni is. Társunk­ká akar lenni, és társunkká szegődik!
Mit ünnepelünk tehát karácsony­kor? Azt, hogy átélhetjük, milyen is hozzánk az Isten! Karácsonykor és életünk minden napján. Ámen
Áldott karácsonyi ünnepeket és boldog új évet!
Bódis Ferenc esperes