A temesvári forradalom kitörésének emlékhete a szikra kipattanásának helyszínén kezdődött

A temesvári forradalom 30. évfordulója alkalmából az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által Temesvár 30 címmel szervezett emlékhét rendez­vénysorozata az elmúlt csütörtökön, december 12-én a temesvár-belvárosi református templomban vette kezdetét. A 30 évvel ezelőtti események történelmi helyszínén szervezett szimpóziumon résztvevők visszaemlékeztek az 1989 decemberi és az azt megelőző történésekre. Fazakas Csaba, a belvárosi gyülekezet jelenlegi lelkipásztora felidézve a három évtizeddel ezelőtti eseményeket hang­súlyozta, hogy nem szabad feledésbe hagyni Tőkés László és híveinek, a melléjük felsorakozott Te­mes­- vár polgárainak a bátor kiállását a szabadságért, amelyre akkor az egész világ felfigyelt. Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke, a temesvári emlékhét főszervezője köszöntőjében hangsúlyozta azoknak az érdemét, akik három évtizeddel ezelőtt Tőkés László mellé álltak, elindítva azt a folyamatot, amely a berlini fal, majd itt Temesváron a „hallgatás fala” ledöntése után megbuktatta Európa egyik legkegyetlenebb diktatúráját. A rendezvénysorozat céljára utalva elmondta: „Kötelesek vagyunk méltó emléket állítani azoknak, akik 30 évvel ezelőtt az életüket áldozták a szabadságért…Olyan világot kell te­rem­tenünk, amelyben románok és magyarok képesek összefogni a közös ügyekért. Kötelességünk a három évtizeddel ezelőtti temesvári események szellemiségét tovább örökíteni a fiatalok számára is, jelezve, hogy van élhető jövő a Bánságban és Erdélyben is” fogalmazott köszöntő beszédében Toró. T. Tibor.
„Temesváron 30 évvel ezelőtt megvallottuk hitünket, és hitünk szerint cselekedtünk” mondta Tőkés László előadásában. A „status confessionis” jelentőségét hangsúlyozva elmondta: „Olyan helyzetben voltunk akkor, amely megkívánta, hogy hitünkről vallomást tegyünk… a hitvallási helyzet bibliai megfogalma­- zásában olyan állapot, amelyben, ha a tanítványok hallgatnak, akkor a kövek fognak megszólalni. Vannak helyzetek, amikor nem lehet, nem szabad hallgatni… Ilyen helyzet alakult ki a Ceauşescu-diktatúra betetőzésének idején.”
A Temesvár 30 emlékhetet megnyitó konferencián előadást tartottak: Juhász Tamás, a Kolozsvári Protestáns Teológiai intézet emeritus professzora, aki a hitleri Németország példáját említve rámutatott: ahol mindent bekebelező diktatúra van, ott az egyház sem maradhat tétlen; Dr. Békefy Lajos lelkipásztor, szo­ciál­etikus, közíró elmondta: mindaz, ami itt és Magyarországon történt, olyan váratlan időszaka volt Kelet-Európának, amelynek fontos része Tőkés László ellenállása; Herman János lelkipásztor, teológiai profesz­szor azt hangsúlyozta, hogy bármilyen helyzetben ki kell fejezzük a gyü­le­kezet, a közösség iránti szeretetünket és szolidaritásunkat, ezt tették a hollandiai református testvérek is 1989-ben. A megemlé­ke­zés ünnepi műso­rában a belvárosi református egyház műkedvelői vala­mint Péterffy Lajos és Gáll Annamária Itt állok, másként nem tehetek előadását hallgathatták meg.
A megemlékezések folyamán a forradalmi események jelenlévő részt­vevői felidézték a 30 évvel ezelőtti emlékeiket, közöttük olyanok is, akikre a presbitérium épületében a szekuritáté emberei rátörték az ajtót, illetve a baptista gyülekezet képviselői és más román résztvevői az akkori ellenállásnak. Elhangzott továbbá, hogy a magyar közösség ellenállása nem vezetett volna a rendszer megdöntéséhez, ha a város román lakói közül is sokan nem csatlakoztak volna a felkelőkhöz.
A felszólalások után Újvárossy Ernőre emlékezve felavatták az Ungor Csaba szobrászművész által készített emléktáblát. Tőkés László hangsúlyozta, hogy Újvárossy Ernő mártírhalála nem tudta megfélemlíteni a közösséget, inkább még jobban összekovácsolta a gyülekezetet.

Életben kell tartani Temesvár szellemiségét
Az emlékhét első rendezvénye után Tőkés László az egykori te­mes­vári református lelkipásztor lapunknak adott interjúban azt hangsúlyozta, hogy – bár sokan csalódtak a forradalom utáni fejlemények miatt, életben kell tartani az akkori temesvári szellemiséget, hogy megtaláljuk a tovább vezető utat.
Miben különbözik az idei meg­emlékezés a korábbi évektől, vajon 30 év után nem halványultak-e el az 1989-es decemberi napok felemelő pillanatainak az élményei – kér­dez­tük az EMNT elnökétől?
Nagy hiányérzetem az, hogy az évfordulók kimerülnek a megemlé­ke­zésben. Sajnos azt nem hallom sen­ki­től, hogy mi a folytatás, a következ­tetés, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy az emlékezést meghaladva tartalommal és távlatokkal töltsük meg az évfordulós megemlékezést. Azt lá­tom, hogy inkább múltba merevedik a megemlékezés, pedig szerintem inkább egy újabb forradalmat kellene kirobbantani, mintsem csupán elmerülni a nosztalgikus emlékezésben, a spekulatív történelmi értelmezésekben.

Temesvár talán mégis kivétel, a mostani megemlékezésekben nem észlel Ön bizonyos változást, főleg abban, hogy román részről is inkább elfogadott az a valóság, ami ’89 decemberében történt?
Nem állt módomban észlelni ilyen­szerű változásokat, az igaz, hogy a Nemzeti Bank olyan érméket adott ki, amelyen már december 16-ra teszik a forradalom kirobbanásának az időpontját, vagy hogy hosszú idő után először hívtak meg egy publikus eszmecserére a Nyugati Egyetemre. Az emlékheti konfe­renciáink- ra is vannak román meghívottaink. Ennek ellenére fenntartom azt, hogy csupán egy szerény lépés az, ha a történelemhamisítás hátrébb szorul. Azt nem látom, hogy Románia úgymond profitálna a harminc évvel ezelőtt nagy áldozatok árán megvívott forradalomból. Nagyon szerény ered­ménynek tartom az események hiteles értelmezését, olyan rendszer­változásra volna szükség, amely vég­re kiteljesedik és nem az állandósult belpolitikai válságban, az üres politikai játszmákban merül ki. Sajnos, messze a sor végén kullog Románia a forradalom eszméjének reményeihez képest.

Gondolom, az, hogy ebben az évfordulós évben Temesváron új templomot avatunk, mégis a bizakodást, az előretekintést jelentheti.
Igen, viszont ezelőtt 30 vagy inkább 100 évvel volt népünk és nem volt templomunk, most pedig az a veszély fenyeget, hogy végre meglesz a templom és nem lesz, aki belakja, mert annyira kevesen maradtunk. Ettől függetlenül természetesen az a szándék, amely ezt a templomot létrehívta, hiteles és a forradalom lelkületéből született, mert jövőt remél­- tünk és éppen azt jelezzük, hogy nem hiába harcolunk, nem hiába hoztunk áldozatokat, mert egy régi ál­mát valósítjuk meg a temesvári re­formátus közösségnek. Az elmúlt harminc év tulajdonképpen a kommunista visszarendeződés folyamatának a tükörképe. Templomunk kétszeres alapkő letételével, a megtorpanásokkal, akadályoztatásokkal együtt hálaadással mondhatjuk el, hogy megsegített a Jóisten, amihez kellett egy olyan töretlen szándék, amely bennünk, bennem is, mint temesvári lelkész, majd püspök megvolt, de ami megvolt a Gazda-lel­készházaspárban és a köröttük álló nagy csapatban.
Graur János

Az út a szabadság felé – nemzetközi konferencia
A TEMESVÁR 30. emlékhét ren­dezvényei két napra kiterjedő nemzetközi tudományos konferenciával folytatódtak. Az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platform, a Temesvári Emlékbizottság és a Bálványos Intézet által szervezett Az út a szabadság felé című ülésszak, a szakemberek ál­tal megfogalmazott tudományos érté­kelések, elemzések mellett, kitűnő al­kalomnak bizonyult a három évti­zeddel ezelőtti közösségi életünk ese­ményeinek, jelenségeinek és folya- ­matainak felelevenítésére, és az euró­- pai politikai társadalmi események felidézésére. A tanácskozás megnyi­tójában Tőkés László egykori temes­vári református lelkipásztor, az Er­- délyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Lukasz Kaminski, az Európai Lelkiismeret és Emlékezet Platformja elnöke, Nicolae Robu, Temesvár pol­- gármestere és Florian Mihalcea, a Temesvár Társaság elnöke mondott köszöntőbeszédet, majd bemutatták a totalitarizmusról szóló, eddig 8 nyelven kiadott Soha nem felejtünk című, fiataloknak szóló olvasókönyvet, illetve történészek, politikusok, egye­te­mi tanárok, emberjogi aktivisták, újságírók tárták a résztvevők elé az 1989-es és az azt megelőző évek társadalmainak különböző vetületeit. Előadások hangzottak el az ellenállási mozgalmakról, a kommunista berendezkedés válságáról, az ellenzék szerepéről a diktatúrák megdöntésében, a kisebbségek sokszorsos elnyomásáról, a politikai hatalmak homogenizálási törekvéseiről, az egyházak el­nyo- másáról, a sajtó szerepéről a rendszerváltási folyamatokban, és végül az 1989-es temesvári népfelkelés nemzetközi összefüggéseire is rávilágítottak a téma szakemberei. A tudo­má­- nyos konferencia részeként a 30 éve szabadon címmel szervezték meg a rendszerváltók fórumát, amelynek megnyitójában Szilágyi Zsolt, az (EMNP elnöke) mutatta be a fórum résztvevőit kiemelve, hogy mindegyikük tevékeny részese volt a kommunizmus megdöntésének, elősegítve Európa keleti felének demokratizálódási folyamatát. Tőkés László azzal indította expozéját, hogy harminc év elteltével is tovább él és virágzik a kommunizmus a világ több országá­ban, így nem engedhetjük meg magunknak, hogy ölbe tett kézzel ül­- ­jünk. A három évtizeddel ezelőtti rend­szerváltozásokról nem­zetközi megközelítésben azt mondta, ezeknek része volt a nemzeti önállósodási törekvés. A proletár internacionalizmus jegyében az egyes nemzeti közösségek nemzeti érzéseit elnyomták, s ezek a rendszerváltáskor a felszínre törtek. A Balkántól a Baltikumon át a Kaukázusig lábra kaptak a kiválási és szuverenitási törekvések, néhol erő­szakos cselekményektől kísérve. Voltak, akik szerint Moszkva és Belgrád nem tudott mit kezdeni a feltámadó nacionalizmussal. Ugyanerre a jelenségre mutatott rá a püspök a romániai rendszerváltozás viszonylatában. „Kétségtelen, hogy a temesvári magyar református gyülekezet lázadásában, kiállásában döntő szerepet ját­- szott a hívek vallási, nemzeti hovatartozása. Kettős elnyomásuk, etnikai és felekezeti identitásuk fokozott mértékben motiválta őket a román többségi elnyomó hatalommal való szem­- beszállásukban. Nem nézhettük tovább tétlenül a puszta létünket fenyegető elnyomást. Úgy éreztük, nem hallgathatunk és nem tűrhetünk tovább” – mondotta Tőkés László. Mindezekkel szemben 1989 forró karácsonyán csoda történt Temesváron. A megosztó politika ellenére a református templomnál összesereglett románok, magyarok, baptisták, katoli­- kusok és ortodoxok, a városban élő mintegy tíz nemzeti közösség és vallási felekezet tagjai a közös ellenséggel szemben egymásra találtak. Tőkés László visszaemlékezett arra is, hogy a határok megnyitásával nagy mennyiségű segélyszállítmány érkezett Magyarországról Romániába.
„Röviddel a biztató kezdetek után a forradalmat eltérítő Iliescu-féle államcsínynek tulajdoníthatóan a román–magyar kapcsolatok újból megromlottak” – fogalmazott Tőkés, hozzátéve, hogy az ellenforradalomnak szerves része volt a fekete március. Előkerült a magyar kártya, és a magyarellenes diskurzust a román titkosszolgálatok a nemzetállami propagandába oltva folytatták, a magyar kérdés pedig azóta is megoldatlan. „A kelet-közép-európai rendszerváltozás csak akkor válhat teljessé, ha Európa nemzetei és kisebbségi nemzeti közösségei elnyerik méltó helyüket az Európai Unióban. Végre valahára Romániában is rendezni kell a magyarság helyzetét” – zárta a beszédét Tőkés László. David Alton brit felsőházi tag, több jótékonysági mozgalom kezdeményezője Tőkés Lászlót inspiráló jelenségnek nevezte, majd a püspök beszédére reagálva úgy fogalmazott, rossz lenne elfelejteni a múltat. „A közmondás úgy tartja, hogy bocsáss meg, és felejts. Én inkább azt mondanám, ne felejtsünk, de bocsássunk meg” – mondta Liverpool bárója. Úgy fogalmazott, tanulnunk kell a múltból, hogy megértsük a jelent és előrevetítsük a jövőt. Az apró cselekedeteinknek jelentős következ­ményei lehetnek, mindenkinek van szerepe, feladata és kötelezettsége a társadalomban. Janez Jansa volt szlovén kormányfő és hadügymi­niszter a Jugoszláviában lezajlott rendszerváltozásról szólva elmondta, hogy országában vérontás nélkül zajlott a rendszerváltás, 1989-ben tartották meg a szlovén kommunista párt utolsó kongresszusát, ahol eldöntötték az emberarcú szocializmusra való berendezkedést (ismerős fogalmak, a ’89-es bukaresti államcsínnyel hatalomba került, a kommunista múlttal szakítani képtelen hatalmasságok is ezt hangoztatták, amíg hatalmunkat megszilárdították – szerk megj.) de a romániai események hatással voltak a hazájabeli ‘89-es átmenetre is, a romániai véres események hatására Szlovéniában minden megváltozott. A kommunista párt a megújulás erejévé változott, ugyanakkor az újonnan kialakított struktúrákba a hatalom régi emberei kerültek. Emil Constantinescu volt román államfő személyesen nem volt jelen a rendezvényen, de videóüzenetben kö­szön­tötte az emlékhét részvevőit. Ebben többek közt azt mondta el, hogy Temesvár az első romániai város volt, amely megszabadult a kommunizmustól.
Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke a rendszerváltás kapcsán arról beszélt, hogy 1989. december 22-én az 1985-ben az útlevelébe beütött pecsét, amellyel öt évre kitiltották Romániából, hatálytalanná vált. Fel­- idézte a Romániába indított segélyszállító konvojokat, a korabeli temesvári találkozásokat. A román és a magyar nemzet egymásra találásának katartikus élménye él emlékezetében ma is. Lukasz Kaminski, az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformja elnöke úgy emlékezett vissza a Lengyelországban lezajlott rendszer­váltásra, hogy egyik fő jellemzője az emberekben élő reménység volt. Mindenki konkrét elvárásokat fűzött a változáshoz, aminek fő eleme egy jobb élet és világ reménye volt. A ‘89-es eseményekre visszatekintve azon kell elgondolkodnunk, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló, de korlátozott eszközeinkkel jobbá tegyük világunkat. Az emlékezés és a múlt rendszer feltárására vonatkozó munka Európa jövőjét is befolyásolja – emelte ki az elnök.

Nagyszabású Gálaest

December 14-én este a Regionális Kereskedelmi Kamara Üzletkötő Központjában nagyszabású Gálaesttel emlékeztek meg a józsefvárosi református parókia környezetéből in­- dult temesvári népfelkelés harminca­dik évfordulójára, amelynek ünnepi szónokai Orbán Viktor, Ma­gyar­or­szág miniszterelnöke, Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke és Nicolae Robu, Temesvár polgármestere voltak. Az ünnepségen többszáz temesvári és Temes megyei magyar résztvevő mellett a Magyar Kormány magas rangú tisztség­vise­lői, az erdélyi magyar egyházak, politikai pártok legmagasabb rangú kép­­viselete, a helyi egyházak, oktatási intézmények, politikai alakulatok és a civil szféra személyiségei vettek részt. Miután üd­vözlő beszédé­ben néhány szóban ismertette a Béga-parti város len­dü­letes gazdasági fej­lődésének számadatait, turisztikai vonzerejének né­hány látványos ele­mét, Nicolae Robu polgármester vi­lágszinten minta­ér­tékűnek minő­sí- tette a városban hagyományosan harmonikus együttélését a különböző kisebbségeknek, Temes­vár egyik erős­­ségének nevezve a kulturális, felekezeti és etnikai békés együtt­élést, majd megemlítette, hogy a város megkülönböztetett figyelmet fordít a kisebbségi oktatásra, ezek kulturális intézményeinek a fenn­tar­tására, név szerint említve a magyar és német színházat, illetve több kisebb­­ségi rendezvény vagy fesztivál megszervezését is biztosítja a város – sorolta a polgármester. A városvezető kitűnőnek minősítette a Farkas Imre alpolgármesterrel való közös munkát, melynek folytatásában bízik a jövőre esedékes helyhatósági választásokat követően is, majd a temesvári önkormányzat legszélesebb körű együtt­működési készségé­ről biztosította Magyarország minisz­terelnökét. Rö­vid visszatekintésében Tőkés László az elmúlt három évtized történéseire emlékezve, emlékeztette a hallgatóságot arra, hogy 1989-ben sikerült meg­dönteni az orosz tankok által ki­kény- ­szerített szovjet rendszert “a gonosz birodalma” felett győzedel­meskedett a népek szabadságvágya, majd a temesvári népfelkelés és forradalom kibontakozásának történelmi vonat­ko­zásairól szólt, ugyanakkor kifejezte a gyilkos golyók által meg­ölt temes­vári hősök előtti hódolatát. Tőkés László EMNT-elnök felidézte az 1989-es év csodálatos eseményeit, amikor “példásan működött a szolidaritás és a vallási ökumenizmus.

Ünnepi beszédében Orbán Viktor miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a történelem során Temesvár mindig fontos települése volt Magyarországnak, a XIX. században pedig az ország gazdasági fejlődésének egyik motorja volt a Béga-parti város – emlékeztetett a miniszterelnök kitérve arra, hogy “1956-ban a román és a magyar fiatalok összefogásának helyszíne lett, és világtörténelmi pillanatát 1989-ben élte meg Temesvár. Ekkor a világ megtanulta a nevét, a temesváriak és Románia polgárai megüzenték a világnak, hogy mi közép-erurópaiak, ha kell életünk árán is, de vissza fogjuk venni a sza­bad­ságunkat.” A minszterelnök emlékeztetett arra, hogy 1989-ben senki sem hitte, hogy Romániában bekö­vetkezhet a rendszerváltás, és azt sem hitték el, hogy a románok és ma­gyarok képesek összefogni, ugyan­akkor a két szomszédos nép közötti sokrétű és egymás megsegítését meg­célzó kapcsolatokra is emlékeztetett a magyar miniszterelnök. A magyar kor­mányfő hangsúlyozta, hogy a kö­zös román–magyar emlékezést kiegé­szítve, a közös jövőtervezés legalább annyira fontos. A román és magyar nép közös céljairól szólva a minisz­terelnök kiemelte: „Mi, magyarok ki akarunk törni Európa második vona­lából. Negyven évnyi kommunizmus és megszállás után ez is telje­sítmény ugyan, de azok közé az európai országok közé akarunk tartozni, ahol a legjobb élni, alkotni és lakni. Ma­gyar­ország a világgazdaság legkor­szerűbb technológiáival akar ter­- melni, a legjobb és a legtisztább természeti környezetet akarja élvezni és a világ egyik legbiztonságosabb országa akar maradni. Mi magyarok úgy gondoljuk, hogy ezt a célt a szom­szédjainkkal közösen könnyeb­ben elérhetjük, mint egyedül, ezért mi készen állunk arra, hogy a szomszédainkkal együtt, Romániát is bele­értve, közösen felépítsünk egy új Közép-Európát, amely a világ egyik legsikeresebb és legversenyképesebb térsége, amelynek városait autópályák és gyorsvasutak kötik össze, ahol mindenkinek van munkája, aho­vá visszatérnek a munkások, s gond lesz, hogy mit kezdjünk a Nyugat-Európából jelentkező munkavállalókkal. Ez lehetségessé válik, és ez lesz az új európai valóság. A világ és sokan azt hiszik, hogy ez nem lehetséges, de 1989-ben sem hitte a világ, hogy lehetséges, az ami Temesváron és Romániában megtörtént” – fogalmazott Orbán Viktor.

A Gálaesten a Budapesti Duna Művészegyüttes rendkívüli, látvá­nyos és virtuóz módon előadott produkciója koronázta meg a népfelkelés kerek évfordulóját.

Emlékezés a történelmi helyszínen

A temesvári népfelkelés harmincadik évfordulója alkalmából szer­vezett ünnepi rendezvénysorozat egyik kiemelkedő mozzanata volt a belvárosi református templomban megtartott ünnepi istentisztelet, amelyen részt vettek az egykori helytálló gyülekezet tagjai körében, Ft. Tőkés László, a népfelkelés hőse, Ft. Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök, Ft. dr. Erdélyi Géza felvidéki püs­pök, Nt. Forró László, a Királyhágó­melléki Református Egyházkerület püspökhelyettese, a magyar kormány több, magas rangú tisztségviselője, számos világi és egyházi elöljáró, a politikai élet tisztségviselői, a civil társadalom, oktatási és művelődési intézmények, forradalmi szervezetek vezetői. Az ünnepi hangulat megte­rem­téséhez járult hozzá a nagymúltú Kovásznai Férfidalárda és a Sza­bolcs­ka Mihály gyülekezti énekkar.
Nt. Fazakas Csaba házigazda lel­kipásztor köszöntését követően az ünnepi rendezvényt a gyülekezet leg­kisebbjei, a Fazakas Enikő, Demeter Józsa Enikő és Gáll Annamária oktatók által felkészített vasárnapi is­kolások adventi műsora és a har­madik gyertya meggyújtása nyitotta meg, majd Ft. Tőkés László tolmá­csolta az Ige üzeneteit, rávilágítva a keresztény hívő ember életének ve­zér­fonalára, az Isten és ember közötti szövetségre, amelynek az alapja a Szentírás és a felebaráti szeretet. Igehirdetésében ft. dr. Erdélyi Géza püs­pök a temesvári népfelkelést meg­- előző, a református közösség és lel­kipásztorának élet-halál harcának vonatkozásában az Ige szerinti élet­vi­telre hívta fel a figyelmet, emlékez­tetve arra, hogy az újabb kori tör­- ténel­münket megváltoztató folyamatok a temesvári református templom szó­székéről indultak úgy, hogy az akkori résztvevők csak az események el­múl­tával tudatosították, hogy tör­ténelmet írtak azzal, hogy fegyvertelenül „csak” az Igére alapozott el­- szántsággal az igazság mellett kiálltak, sorsközösséget vállaltak az elnyomottakkal, az üldözöttekkel. Van-e ma bátorság és készség, hasonló mó­don fegyverek nélkül, az igazságos­ság szellemében kiállni jogaink és kö­ve­te­léseink érvényesítése érdekében? – tette fel a kérdést az igehirdető. A rendezvény keretében adta át Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nem­zeti Tanács ügyvezető elnöke a Varga Luigi István temesvári szobrászmű­vész által elkészített díjat a Temesvári Emlékbizottság képviselőjének. Az emlékbizottság tevékenységét dr. Bodó Barna politológus, egyetemi tanár ismertette és méltatta, legfon­tosabb célkitűzéseként fogalmazva meg az 1989-ben elkezdett demokra­tikus rendszerváltási folyamat kibontakozásának elősegítését. Szintén dí­j- jal ismerték el a Tőkés család tör­ténelmi szerepét. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács díját a Tőkés család képviselője, Tőkés Erzsébet asz­szony vette át. A Temesvár Belvárosi Református Egyházközség képviseletében nt. Fazakas Csaba parókus lelkipásztor emlékplakett átadásával fejezte ki ft. Tőkés Lászlónak és a Tőkés családnak a református közös­ség háláját a harminc évvel ezelőtti kiállásért, illetve plakettet adott át a résztvevő egyházi méltóságoknak, a magyar kormány képviselőinek, a politikai pártok és a forradalmi szer­vezetek vezetőinek, illetve több köz­életi személyiségnek.

Az ünnepi ren­dezvény zárómozzanataként helyez­ték el az emlékezés koszorúit a ’89-es temesvári népfelkelésnek emléket állító márványtáblánál.

A csoda beteljesedése

A demokratikus rendszerváltozást elindító temesvári népfelkelést újabb­kori történelmünk csodájaként tart­ják számon. Amint a bibliai tör­ténetben is, Temesváron 1989 decembe­rében, a kicsiny, elnyomott, ám hité­ben állhatatos közösség csodálatos módon felülkerekedett a hatalmasságokon, és Isten segedelmével győze­lemre vitte igaz ügyét. Az alapkő­letételtől szá­mítva, napra pontosan két évtized után került sor az avatóünnepségre, amikor a temesvári és Te­mes megyei református gyülekezetek, a más felekezetű közösségek kép­viselői, a magyar kormány, a tör­té­nelmi egyházak vezetői, helyi, erdélyi és anyaországi intézmények, politikai pártok, civil szervezetek képvise­lői­nek hitbéli közösségében, mintegy hétszáz résztvevő előtt hirdette Isten megtartó ígéjét az új templom szószé­kéről, Ft. Tőkés László 2019. december 15-én. Az igehirdető az Ige örök­kévalóságára, idők felettiségére utalva hangsúlyozta, hogy az ember számára ez az egyedüli igaz kapasz­kodó, amely meghatározza életét. „Jelentem testvéreim, hogy a csoda valóban megtörtént. Megépült az Új Ezredév református templom és jó úton haladunk affelé, hogy erős vár­ként az egész sokrendeltetésű egyházi központ is felépüljön, melynek mindenekelőtt Isten szabadító kegyelmét kell hirdetnie, 1989-cel kezdődő új ez­redévünk összefüggésében. És hirdet­nie kell az új ezredévre néző remé­- nyeinket, törekvéseinket, hogy nem leszünk többé bozgorok, kisemmizett hajléktalanok. Hogy megépül Isten lerombolt temploma, és újból talp­raáll népünk, és velünk lesz az Isten az új jövő építésében. Felemelő ün­nep, hogy a temesvári Millenniumi templomhoz fogható gyönyörű műal­ko­tás, istenháza fogad be minket tárt kapukkal – mondta ft. Tőkés László. – Honfoglalás utáni történelmünk első sikeres fél évezredében népünk felépítette a templomait, aztán elpusztult népünk és pusztultak tempomaink, de csak ott maradt meg a ma­gyar, ahol templomot volt képes építeni. Visszatért népünk pusztává vált földjére, és újból templomot emelt Istennek. A ma vontakozásában kell kimondani, nehogy oda jussunk, hogy immár vannak gyönyörűséges, nagy pénzen megépített vagy felújított templomaink, de nehogy oda jussunk, hogy elfogyjon népünk, amely benépesítheti ezeket. Ez a templom különösképpen elevenen szegezi ne­künk ezt a félelmet, mert ebben a demokráciában az utóbbi három évtizedben nagyon nagy veszteségek értek bennünket, és sokszor kárba­veszni látszik a hősök véráldozata, az emberi kiállás, az Istenbe vetett hit és a jövőbe vetett reménység. Ezért aztán legyen felkiáltójelként előttünk álló, intő figyelmeztetés ennek a temp­lomnak a szárnyas tornya, hogy erős várunk nékünk az Isten, és hozzá kell megtérjünk, ha elfelejtkezünk Istenről, letérünk az útjáról, megtagadjuk önazonosságunkat, hitünket, ma­gyar­­ságunkat.” – hangsúlyozta Tőkés László. Az igehirdetést köve­tően nt. Gazda István templomépítő lelki­pásztor köszöntötte névszerint a ma­gas rangú világi és egyházi méltó­ságokat, a templomépítésben részt­vevő cégek vezetőit emlékeztetve arra, hogy a Tőkés László és helytálló gyülekezete által elindított 1989-es csoda a húsz küzdelmes évig tartó templomépítéssel folytatódott és – amint látható – a csoda beteljesedett. a gyárvárosi Malomárok utcában áll a Makovecz Imre zsenialitását tük­rö­ző, csodálatra méltó Új Ezredév református templom.

Ezt követően ve­títettképes elő­adás keretében ke­rült bemutatásra a templomépítő gyüle­kezet utóbbi húsz esztendejének tör­ténete, amelyből egyértelműen volt látható, hogy mindenkor a templom felépítésének ügye határozta meg a közösség mindennapjait. Az Új Ez­red­év református templom és műve­lődési központ fel­építését támogató Magyar Kormány képviseletében Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára mondott ünnepi köszöntőt. Az államtitkár Stradivari olasz hege­dűkészítő mester mondását idézte, aki arra a kérdésre, hogy miért csak olyan fát használ, amelyet nagy viharok té­páztak meg, azt válaszolta: a vihar­vert fa szól a legszebben! „Jelképes az a gondolat, amit Stradivari mester fogalmazott meg, hiszen mi mindannyian magyarországiak, Kárpát-me­dencei és erdélyi magya­rok az elmúlt évek, évtizedek súlyos csapásai alatt lettünk olyanok, mint az a fa, amely minden vihart kibír, és amelyből kiváló művészi alkotások születtek. Pál apostollal együtt mi is valljuk, hogy üldöztetünk, de el nem hagya­tunk, tiportatunk, de el nem ve­szünk. Azt gondolom, hogy mi kö­zösen az elmúlt évszázadban a szét­­- szakítottság ellenére is mindent meg­tettünk annak érdekében, hogy meg­őrizzük identitásunkat, meg­ma­radjunk magyarnak, és megőrizzük mindazt, amit az elmúlt ezer évben szüleinktől, nagyszüleinktől kaptunk és azt tovább adjuk gyermekeinknek, unokáinknak. A Magyar Kormány, az Országgyűlés döntésé­nek értelmében 2020 a nemzeti összetartozás éve lesz. Ha erre a templomra is gondolunk, kijelenthetjük, hogy a nemzeti összetartozás temploma lesz, nemcsak 2020-ban, hanem a követ­kező évek, évtizedek, évszázadok ide­jére is! És arra is gondolunk, hogy ez a templom az erős temesvári ma­gyar közösség templomává fog válni” – mondta Potápi Árpád János, aki külön megköszönte Tőkés Lászlónak és gyülekezetének, hogy 30 évvel ez­előtti kiállásukkal lehetővé tették, hogy ez a templom megépülhessen. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke köszöntőjében arról beszélt, hogy a temp­lomépítő építésznek, mint Makovecz Imre, két megbízója van: az egyik a Teremtő, a másik a megrendelő. „Amikor az építész egy gyüleke­zet­nek épít templomot, nemcsak az embernek, hanem az Istennek is épít, mint a középkori zenészek, akik az Istennek írták a zenéjüket” – mondta Németh Zsolt – az építész olyat kell alkosson, ami Istennek és embernek is hajléka lesz. Mit jelent Isten népe életében templomot építeni? Isten népének ez az új kezdetet jelenti, nemzeti, liturgikus és erkölcsi érte­lem­ben is. Külső és belső újjászületés ez a templom, megfelelő teret ad ennek az új kezdetnek, mert valóban új korszak kezdetét jelentette, amit az Új Ezredév kifejezés is kifejez. Az Új Ezredév, Isten népének a megújulása, az Istenhez való visszatérést is jelenti.” Németh Zsolt szerint az Új Ezredév-templom felépítésének törté­netében benne van a temesvári kö­zösség erején és reményén túl, a ma­gyar–román viszony és az anya­ország története is, hiszen a román polgármester és a helyi ortodox metropolita nélkül nem lett volna a temp­lomhoz telek, a Magyar Kormány nélkül pedig nem épülhetett volna meg a templom. A továbbiakban köszöntőbeszédet mondtak és méltatták a rendkívüli eseményt Nt. Forró László, a Királyhágómellékei Református Egyház­ke­rület püspökhelyet­tese, Ft. Pál József Csaba római katolikus megyés­püspök, ft. Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök, nt. Bódis Ferenc temesi református esperes, nt. Kovács Zsombor, az evangélikus-lutherá­nus egyház kép­vi­se­leté­ben, nt. Hekli Katalin a Rákospalota – óvá­rosi testvérgyülekezet lelkipásztora, nt. Jakab Bálint, a szombathelyi testvérgyü­lekezet lelkipásztora, Adrian Totan baptista lelkész, Farkas Imre temesvári alpolgár­mes­ter és Tamás Péter, Magyarország te­mesvári tiszteletbeli konzulja. A rendezvény ünnepi hangulatának megteremtéséhez járult hozzá a Szabó Gabriella karnagy által ve­ze­tett gyülekezeti énekkar és a Molnos András Csaba színművész által előadott nagyhatású Wass Albert-költemény.

A temp­lom­avató ünnepség közös imánk, a himnusz közös éneklésével zárult, majd a Muzsikás együttes és Petrás Mária előadását tapsolhatták meg a részt­vevők. Az ünnepség szer­vezői a Muzsi­kás népzenei együttessel együtt táncházba hívták a résztvevőket, és ezúttal szűknek bizonyult a gyülekezeti terem.

A forradalmi megemlékezések sora a Bartók Béla Elméleti Líceumban folytatódott, ahol megtartották a Temesvári Forradalom Napja című rendezvényt, melynek keretében élő könyvtárat, rendkívüli osztály­főnöki órákat és egyéb emlékeztető rendezvényeket tartottak, majd a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház nagy­termében került sor a kolozsvári Váró­terem projekt Lovassy Cseh Tamás által rendezett Temetetlenek című produkciójának bemutatására. Este a temesvár-belvárosi református templomban a hagyományos ökumenikus istentiszteleten emlékeztek meg a ‘89-es decemberi népfelkelés forró pillantairól, a felekezeti vagy nemzeti hovatarto­zást felülíró nagyszerű összefogásról, majd az emlékhét zárómozzanataként a református bérpalota utcai homlokzatán látványos fényfestési bemutatót tekinthettek meg az érdeklődők.

A szervezőknek köszönhetően a művészetek eszközével hitelesen kerültek meg­idézésre a ‘89-es temesvári népfelkelés eseményei és személyiségei, a történelmi hi­telesség érzetét fokozta ft. Tőkés László meg­jelenése a palota egyik magasföldszinti ab­lakában. A temesvári népfelkelés hőse ez­úttal is magyar és román nyelven szólt a résztvevőkhöz.
Makkai Zoltán