A Communitás Alapítvány és a Zsombolyai Polgármesteri Hi­va­tal támogatásával kerülhetett sor au­gusztus 5-10. között Zsom­bo­lyán a Kohézió Egyesület által szervezett IX. Kaláka Hagyo­mány­őrző kéz­művestábor meg­szervezésére, a­me­lyen temesvári, zsombolyai, ma­gyarmedvesi, ma­rosvásárhelyi, sőt Magyarcseréről szerbiai fia­ta­lok is részt vettek. A foglalkozások célja az volt, hogy minél több ter­mészetes anyagot használva meg­is­merjük és alkal­mazzuk a hagyo­mányos magyar munkaformát. A gyerekek ak­tí­van gyakorolhatták anyanyel­vü­ket, a kézművestevé­keny­ségek ke­reté­ben fejleszthették kéz­ü­gyes­sé­gü­ket, minden nap más kézmű­ves­te­vé­kenységgel ismer­kedhettek meg.
Volt kerámia- és üvegfestés, ne­mezelés, s a textilfestékek al­kalmazásával szebbnél szebb po­lókat készítettek maguknak a gyer­mekek.
Amíg a lányok népi motí­vu­mok­kal díszített egyedi terítőket fes­tettek, addig a fiúk Csaba bácsi irányításával kosarakat, alá­téte­ket, szakajtókat fontak gyé­kény­ből.
Meghívottunk volt Lázár Éva népművész, gyékényfonó mester és oktató, a tábor visszajáró ven­dége és barátja, aki férjével, Lázár Csabával együtt, bevallása szerint, nagyon szívesen látogat el a kalá­ka­táborokba, mert egy­re több fiatal értékeli a fele­dő­fél­be került ha­gyományos magyar mun­kafor­má­kat és tevékeny­sé­geket”. Irá­nyí­tásuk alatt a kezdő gyé­kény­fo­nók, valamint a magyar­cser­nyei gye­rekek is megismer­ked­tek a gyékényfonás technikájá­val.
Az elkészült tárgyakat kiállí­tot­tuk, így a szülők és érdeklődők lát­hatták, mit tanultunk és alkot­tunk egy hét leforgása alatt.
A szórakozás, kikapcsolódás sem maradt el, kellemes délutánt töltöttünk a termálvizes stran­don.
Meghívottunk volt Vetési Zoltán, a Kohézió Egyesület egyik alapítója is, aki vetítéses előadáson a rovásírás rejtelmeibe vezette a táborozó gyermekeket.
Kedves ismerősünk, Laura né­ni is leutazott Temesvárról, és hí­mes, csipkézett tojással gyö­nyör­ködtetett bennünket, a gye­rekek kipróbálhatták a csipké­zés techni­káját.
Minden résztvevő, a Corvin Könyvkiadónak köszönhetően, kis ajándékcsomagot és emlék­lapot kapott.
Barátságos légkörben búcsúz­tunk el egymástól, hisszük, hogy a látottak-hallottak, maradandó él­ményt jelentenek, és minden ta­pasz­talat személyes élménnyé válik.
Ezúton szeretném megkö­szön­ni a támogatóinknak, Váradi Tündének az Evidecor képvi­se­lő­jének, ugyanakkor meggyőző­dé­sem, hogy a helyi támogatókkal való kiváló kapcsolat és együtt­működés nélkül nem lett volna ilyen sikeres ez a tábor.
Sipos Ilona táborszervező beszámolója