MÁJUS 10-ÉN TÖBB MINT 100 ÉVE A MAGYARSÁG, S LEG­IN­KÁBB A FIATALSÁG ÜNNEPELVE SEGÍTETTE A MADARAK ÉS FÁK ÉLETÉT, S EZÁLTAL SAJÁT MAGUNK JOBB ÉS SZEBB ÉLETÉT IS. HÍVJUK FEL A FIGYELMÉT ÚJRA, HOGY MILYEN FONTOSAK A MADARAK ÉS A FÁK AZ ÉLE­TÜNKBEN. SZERVEZZÜNK ÓVODAI, ISKOLAI, KÖZÖSSÉGI ÜN­NE­PET, AHOL FELHÍVJUK A FIGYELMET A TERMÉSZETVÉ­DE­LEM JELENTŐSÉGÉRE. EBBŐL AZ ALKALOMBÓL IS SZERVEZ­HETÜNK KIRÁNDULÁSOKAT, ELŐADÁ­SOKAT, TALÁLKO­ZÓ­KAT, BEMUTATÓKAT, VERSENYE­KET.
E ROVAT SZERKESZTŐJE­KÉNT 1000 LEJT AJÁNLOK FEL ANNAK A KÖZÖSSÉGI SZERVE­ZETNEK, AMELY ELSŐNEK JELENTKEZIK A TÉMÁVAL KAP­CSO­LATOS RENDEZVÉNY MEG­SZERVEZÉSÉRE. JELENTKEZNI A HETI ÚJ SZÓ SZERKESZ­TŐSÉGÉ­BEN LEHET A hetiujszo@yahoo.com E-MAIL CÍMEN 2020. MÁJUS ELSEJÉIG.
B. KISS KÁROLY

A madarak és fák napjának célja, hogy különböző megemlékezésekkel, rendezvényekkel a társadalom, különösen az ifjúság természetvédelem iránti elkötelezettségét kialakítsa, elmélyítse. Időpontja a hatályos természetvédelmi törvény szerint minden év május 10-e. A hagyomány immáron több mint százéves. Megszervezésének közvetlen előzménye a hasznos madarak védelme érdekében 1902-ben kötött párizsi egyezmény, mely után Chernel István ornitológus még ebben az évben megszervezte az első madarak és fák napját. Az esemény iskolai keretek közé az Apponyi Albert vallási- és közoktatásügyi miniszter által 26.120/1906 számon kiadott rendelet által került, melynek értelmében az elemi népiskolákban minden év májusában vagy júniusában kellett “természetvédő” és “erkölcsnemesítő” szellemben méltatni Madarak és Fák Napját. Klebelsberg Kuno 1931-es, időnként szinte irodalmi igényességgel fogalmazott rendeletéből kiderül, hogy az intézmény az amerikai Madarak napja (Birds day) és a Fák napja (Arbor day) alapján született meg. Ezen a napon a tanító hagyományosan “szép, emelkedett és beható előadást tart a madarak életéről, a természet háztartásban való jelentőségéről, az ember gazdaságaiban, de lelkületében játszott szerepéről is”. A fákkal kapcsolatban az oktató “a fák jelentőségét fejtegeti”, a lényeg azonban az, hogy minden gyermek ültessen egy fát, mely fa “azután magával a gyermekkel növekszik, és így a gyermek lényéhez fűződik”.