A XV. században Magyarországon kialakult könnyűlovassági fegyvernem ka­tonái szinte fél évezreden keresztül űzték lóhátról az ellenséget és a katonai dicsőséget. A Berlint megsarcoló Hadik András huszár tábornagy, avagy – házunk táján maradva – a napóleoni háborúk legendás hírű huszár­ja, a vadászi Simonyi József, azaz Simonyi óbester vitézi cselekedetei közszájon forogtak, és a “nagyságos fejedelem” II. Rákóczi Ferenc életét is egy huszártiszt, Bercsényi Miklós, László Ignác nevű fia, Franciaország később mar­sallja mentette meg a trencsényi csatában.
A technikai fejlődéssel együtt, mára e fegyvernem ka­tonai jelentősége ugyan teljesen megszűnt, viszont ma is vannak a huszárok emlékét lelkesen és kitartóan ápolók. Ahogy teszik azt a Debreceni 2. Honvéd Huszárezred hagyományőrzői, akik nemrég mutatták be tevékenységüket az Új Ezredév Központban szervezett találkozón. A filmvetítéssel egybekötött rendezvényen Juhász Imre strázsa­mester, alapítványi elnök, Csontos János – huszár százados, Adorján Csaba – huszár őrnagy, Szabó Gábor – huszár zászlós ismertették a huszárok jellegzetes ruházatának elemeit, a harci módszereket, és a Gróf Tisza István Emléktúra erdélyi tapasztalatait is megosztották a hallgatósággal. A vendégek beszámoltak az utánpótlás helyzetéről, a huszár-toborzási fo­lyamatról, a lovat és a lovast sokszor megpróbáló nehézségekről, hagyományos rendezvényeikről és a temesvári Losonczy István Hagyomány­ápoló és Sport Egyesülettel való kapcsolatfelvételt követő közös rendezvényekről is. Az egyesületi elnök a 2. Debreceni Honvéd Huszárezred az első világháborús katonai tevékenységéről is beszélt: 1914. augusztus 20-án bevagonírozták, és az ezred a lembergi csatákban vett részt, majd a következő év tavaszán a híres gor­licei áttörésben vettek részt, elkerültek Dorna Vátra környékére is, végül az isonzói csatákban véreztek el – szó szerint – a debreceni huszárok, a világháború vé­gén lovaik elvesztése miatt gyalogosokként a lövészárkokban harcoltak…
A mai, huszonegyedik szá­zadi debreceni huszárok immár nem háborúkban vitézkednek, hanem az elődök emléke előtt tisztelegve, a lovak, a magyar hagyományok, a vitézi élet iránti szeretet érzését kívánják átültetni a fiatalabb nemzedékek szívébe.
Makkai Zoltán