Nagyon szomorúan búcsúzunk Ráday Mihály barátunktól, aki súlyos és hossza­dalmas betegség után, július 16-án átadta lelkét Teremtőjének.
Budapesten született 1942. június 11-én. Az ELTE magyar–művészettörténet szakán vég­zett először, azt követően a Színház- és Film­mű­vészeti Főiskolán rendezői, majd ope­ratőri oklevelet szerzett. 1968–2010 között a Magyar Televízióban dolgozott szá­mos nagysikerű film, tévéjáték, gyerekműsor vezető operatő­reként, rendezőjeként. Munkái közül néhány 1975 – Csontváry, 1978 – Kemény­kalap és krumpl­iorr, 1978 – Mednyánszky, 1987 – Bánk Bán…
Még az ELTE művészettörténet szakán Dercsényi Dezső professzor, a magyar mű­em­lékvédelem legendás nagysága oltotta bele az építészet, az épített környezet sze­re­tetét, vé­delmének fontosságát, aktualitását. 1980-ban indult az Unokáink sem fogják látni című vá­rosvédő műsora, amely hihe­tet­len gyorsan nép­szerű lett, mind az idő­seb­bek, mind a fiatalok között. Igazi népmű­velőként nem csak a pusztuló emlékek megma­ra­dásáért, helyre­állí­tásáért szállt síkra, hanem az értékek, hi­bák bemutatása mellett a hasz­nálat, az eset­leges más funkció lehetőségét is felvetette, gon­dol­kodásra inspirálva a né­zőt, tulajdonost, az állami szerveket egy­aránt.
Televíziós munkája mellett az 1970-es évek­ben a városvédő, szépítő mozgalomban telje­sedett ki szervező tevékenysége. Alapító elnöke lett az 1983-ban alakult Budapesti Város­szé­pí­tő Egyesületnek. 1986-ban, kez­de­­ményezésére alakult meg a Hungaria Nostra, a Város- és Faluvédők Szövetsége, melynek később elnöke lett. A Szövetség egyik leg­fon­tosabb felada­tá­nak tekinti a fiatalok bevonását az épített kör­nyezet meg­vé­désébe. 1991-ben jelentették meg először a Fiatalok az épített és ter­mészeti környe­zetért pályázatot, amely azóta is sike­resen mozgósítja a fiatal generá­ciót.
Sok száz újságcikk, tanulmány, öröks­ég­védelemmel foglalkozó kiadvány szerzője. Könyvei közül a Városvédőbeszédek 1–2, az Új városvédőbeszédek tekintélyes terjedelmű kötetei mellett, megszállott szabadságharc-ku­ta­tóként, Katona Tamással közösen írt Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékhelyei című köteteket kell kiemelni.
Számos kitüntetéssel, díjjal ismerték el te­vékenységét: Nápolyban 1994-ben az Európa Nostra Becsület Érdemrenddel, 2005-ben Tán­csics Mihály-díjjal,1996-ban Kossuth-díjjal, 2009-ben a Magyar Köztár­saság Érdemrend középkeresztjével, Nagy­vá­radon 2013-ban Rima­nóczy-díjjal tün­tették ki, 2021-ben meg­kapta a Budapest Díszpolgára kitüntető címet.
Ráday Mihály az 1990-es éveket köve­tően behatóbban megismerkedett Nagyvá­rad­dal is, azzal a várossal, amelyet meg­szeretett, ma­gá­é­nak vallott és többször forgatott itt, Ady Endre nyomát követve. Első, Vá­rad­hoz kötődő mun­kája a Katona Tamással kö­zösen forgatott, Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc em­lék­helyei volt, amely később hasonló néven meg­jelent könyv formában is. Ebből az alka­lomból az 1990-es években járt Nagyváradon is a forra­da­lom emlékhelyeit, itteni jelesebb résztvevőit kutatva. Többek között megfordult a Ruli­kowski temetőben és a Barátok temp­lo­mának kriptájában is. Ezt követően egy-egy rövid építészeti ismertető erejéig többször is visszatért Nagyváradra. Ezeket, a rövid fil­me­ket a városvédő sorozatában mutatta be. Leg­jelentősebb Váradot és Ady Endrét felidéző alkotása, a két részes A tegnap vá­rosa volt Péter I. Zoltán szakértői közremű­ködésével, ame­lyet 2004-ben mutattak be a Magyar Tele­ví­zióban. Öt évvel később, egy nagyobb léleg­zetű alkotásként, közösen Péter I. Zoltánnal, a nagyváradi zsidó teme­tőket mutatta be.
Kitűnő kapcsolatot tartott a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társa­ság­gal, több mint tízenöt éve rendszeresen részt vett az őszi konferenciákon, bölcs ta­ná­csaival támogatta a Társaság munkáját. E sokoldalú tevékenysége, valamint Nagyvá­rad­hoz is szo­ro­san kötődő munkássága el­is­me­réseként Tár­saságunk 2018 szeptembe­­rében Fényes Elek-díjjal tűntette ki.
Nagyon fog hiányozni épített öröksé­gün­ket óvó tevékenysége. Hiányozni fognak tár­sa­sá­gunkat óvó tanácsai, útmutatásai. De leg­job­ban a Jó Barát fog hiányozni.
Drága Mihály, sohasem felejtünk el. Nyugodjál békében!
Dukrét Géza

(Fotó: Stekovics Gáspár)