Az átlagpolgár nem érzi veszélynek azt, ami nem jelenvaló. Az anyaországban sokan hitelt adnak az ellenzék de­magóg érvelésének, miszerint a migrá­- ció nem valós veszély, csak a kormány na­gyítja azt fel, holott, ha megnéznék, mi történik ma Franciaországban, Né­metországban, Hollandiában vagy Svéd­országban, akkor talán kinyílna a szemük.
Terror, fejlevágás, kövezés, „becsületgyilkosságok”, nemi erőszak, gyilkosságok sorozata. A no go zónákban pedig egyszerűen élhetetlen az élet, az állam nem tud saját törvényeinek ér­vényt szerezni. A probléma az, hogy míg nem érzi a polgár saját családjának fenyegetettségét, addig hajlamos rále­gyin­teni az egész keresztény fehér kul­túrát végveszélybe sodró iszlám térfog­lalásra.
Hasonló a helyzet az LMBTQ-XYZ lobbi egyre durvább nyomulásával. 2018 októberében a családügyi népsza­vazás érdektelenségbe fulladt a román fennhatóság alatt álló területeken. Itt ugyan nem érvényesül még olyan átütő erővel a deviancia-lobbi propagandája, mint Nyugaton, de részben ezért ve­szély­érzet sincs az emberekben. A mai negy­venesek, ötvenesek legfeljebb ak­kor döbbenhetnek meg, ha elbeszélgetnek tizenéves gyermekeikkel a témáról és arról, hogy a youtube-tiktok-snap­chat-facebook-intsa-twitter stb. alkalma­zásokon szocializálódott gyermekek mek­kora része dől be az alattomos deviancia-propagandának.
Az emberben van egy jó adag alap­vető jóság, empátia és tolerancia. Erre apellálnak azok, akik a homoszexuá­li­sok és más elferdültek jogairól beszélnek, de valójában a keresztény és nem­zeti identitás után a nemi identitást igye­keznek megrendíteni. És ahol eme erők átvették az uralmat a tudatipar felett, olyan embertelenségek történnek napi rendszerességgel, ami a közép-európai köznapi ész felfogni is alig tud. Ha egy gyermek divatból vagy társai hatására nemet akar váltani, akkor a végzetes dön­téstől őt megóvni igyekvő szülőt retorzió éri, a gyermek akaratának pedig az állam szerez érvényt. A tragikus lépés megbánásáról szóló történetek már nem kerülnek a fősodratú ballib sajtó hasábjaira. (Ami a homoszexualitást illeti: a­zokat, akik ezt a hajlamot devianciának me­rik nevezni, homofóbként bélyegzik meg, Nyugaton retorziók is érik, de bizony mifelénk is letiltja a Facebook. Holott ez egy természeti igazság megállapítása. Az a kapcsolat, melyből termé­szetes módon nem lehet utód: ab­normális, deviáns. Eme evidencia megállapítását jellemzően nem kíséri sem gyű­lölet, sem fóbia, legfeljebb szánalom.)
Mindennek aktualitását az anya­or­szági pedofilellenes, gyermekvédő tör­vényt érő uniós össztűz adja, amit az el­lenzék tőle megszokott hazaáruló mó­don támogat. A minap pedig azt is meg­érhettük, hogy a törvényt meg­szavazó Jobbik egyik kép­vi­selője azzal dicsekedjen a Face­book-on, hogy felvonult a Pride-on, a keresztény, fehér, heteroszexuális polgártársait ”rémisztő képződménynek”, a rasszista BLM előtti letérdelés megtagadását pedig „szégyennek” nevező Nie­dermüller Péterrel kö­zös molino-t tartva.
Sejteni lehetett, hogy a Jobbik ebben a kérdésben is átveszi a ballib kánont. Legfeljebb azt nem, hogy ilyen hamar. Helyesen mondta Orbán Viktor: a Soros-kolbász be van töltve, a Jobbik pedig benne van a masszában. Jövőre a normalitás és az abnormalitás, az építkezés és a rombolás, a függetlenség és a behódolás, a magyarkénti megmaradás és a nemzetpusztulás erői mérkőznek majd egymással a választáson.
„Élet vagy halál” – miként Petőfi fogalmazott.