Bánság, de talán írhatnék Temesközt is, településeinek rendre sok neve van. Temesvár románul és hivatalosan ma Timișoara, németül Temeswar, szerbül Temišvar / Темишвар, bolgárul Timišvar. Egy név, amelyet minden közösség a saját nyelve szerint alakított. Idé­zem Kiss Lajos 1988-as szak­szótárát, miszerint Temes­vár neve a Temes folyó nevéből ered, a középkorban a folyó egyes ágai a mai város területén folytak át. A román Timișoara a magyar Temesvár szóból származik, mint ahogy a német Temes­war és a szerb megnevezés is. Mai né­met forrás szerint további német meg­nevezései Temeschwar vagy Temesch­burg (Digitales Wörterbuch der deu­t­schen Sprache).
Érdekel a kérdés, belépek az Arca­num adatbázisában az Erdély, Bánság és Partium történeti és közigazgatási hely­ségnévtára c. állományba és ott a Te­meschburg alakra nem találok példát. Beütöm a „guglis” keresőbe: Temesch­burg – Ortsgeschichte szavakat és egyet­len olyan találatot sem mutat, amelyben korábbi dokumentumok városunk nevé­nek ezt a változatát használta volna. Vé­gül csak kiad a világháló Temeschburg szóalakot is: 1939-ből, egy folyóiratból. Ekkorra a bánsági németek elitje teljesen beállt a hitleri nemzetpolitika mögé, a temesvári katolikus püspököt fogadta a Führer, alighanem ennek is hatása volt abban, hogy Augustin Pacha a püspökség hivatalos nyelvévé kívánta tenni a németet – miközben a hívőknek körülbelül a fele nem volt német. Vagyis a nagy német eszme jegyében kerülték a város nevének azt az alakját, amely közvetlenül utal a magyar eredetre.
Miért jutott ez most eszembe? Mert Németországba kivándorolt egykori bán­ságiak vagy az egykori szülőhely mai szerelmesei helytörténeti munkákat adnak ki. Egyik-másik hozzánk is eljut. Anton Zollner 1994-ben jelentette meg Aus der Geschichte der Temeschburger Festung c. munkáját. Az igen alapos munkában végig a Temeschburg szóalak szerepel. Külön érdekes, amikor arról ír, hogy Temeschburg – die Hauptstadt Ungarns és ezt ráadásul fejezetcímbe is emeli. Akkor a Temeschburg formula nem is létezhetett, mert a németek a temesvári vár 1716-os elfoglalását kö­ve­tően jelentek meg térségünkben, mi­közben Károly Róbert királyi udvara 1315-ben költözött a várba.
A Németországba kivándorolt honfiak mintha szükségét éreznék annak, hogy Bánság németségét utólag igazol­ják – miután a német népelem mára itt alig van jelen, eltűnt, sajnos.
A településnevek az itt élő etnikai kö­zösségek nyelvén érdekesen alakulnak. Mindenre lehet példát találni: vagyis arra is, hogy a német szóalak alapján alkotják meg a román-magyar fordításokat, van, ahol a román alak elsőd­leges, és találunk a magyar elsőd­legességre is példát (Egres-Igriș- Egresch vagy Ötvösd-Otvești-Ötwösch). Olykor a három szóalak között nem mutatkozik semmilyen kapcsolat (Végvár-Tormac-Rittberg) és vannak persze egy­szerű fordítások. Egyetlen példát hoznék még fel a német névhasználattal kapcsolatosan. Ez Csatád. A Monarchia idején német (többségű) település neve németül Schadat, Schaddat alakban használatos. Mivel itt született Bánság legismertebb német költője, Nikolaus Lenau, 1926-ban a falu új nevet kap: Lenauheim. Szép gesztus a román hata­lom részéről. Az érdekes az, hogy mai német helytörténeti munkákban elsőd­legesen ez a név szerepel – ami visszavetítés. Mintha gondjuk volna a Csatád-Schadat szóalakkal. Ha igen: vajon miért?