Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárónapja előtti estén a budapesti Kossuth téren bemutatott szentmisén résztvevő több tízezer hívő, kül- és belföldről érkezett zarándok gyertyás-fáklyás körmenetben kísérte az Oltári­szentséget a Hősök terére, ahol vasárnap délelőtt a Ferenc pápa által bemutatott szentmisével lezárult ez a nagyszabású rendezvény. Három évvel ezelőtt, 2019 februárjában, amikor dr. Fábry Kornél atya, a NEK főtitkára Temesváron járva ismertette az akkor 2020-ra tervezett eucharisztikus kongresszus programjait, úgy fogalmazott: katolikus zsibongást sze­retnének Budapesten. Visszatekintve a szeptember 5-12. közötti hétre, kü­lö­nösen annak utolsó három napjára, a résztvevők sokasága tanúsíthatja: a NEK titkárságának teljes mértékben sikerült megvalósítania ezt a tervét. Temérdek helyszínen változatos program várta a híveket, az érdeklődőket, a családokat, a fiatalokat, a gyermekeket. Szerzetesrendek tagjai, szociális és karitatív szer­ve­ze­tek, egyházi alapítványok, magyar ke­- resztény könyvkiadók, kül- és belföldi előadók, püspökök, lelkipásztorok, mű­vészek vállaltak szerepet a különböző programokban, és a külső szemlélő már aránylag rövid idő alatt levonhatott né­hány alapvető következtetést. Például, hogy a résztvevők nagyon hamar megtalálták egymással a közös hangot, még akkor is, ha nem mindig értették egymás nyelvét. A közös hit ugyanis eggyé ko­vácsolta a kongresszus résztvevőit. Egy másik következtetés, amit a kívülálló szemlélő levonhatott, a közösség megtartó erejéből fakadó öröm és fesztiválhangulat. Ez utóbbi különösen szom­- baton és vasárnap, a Szentatyára várva vált még hangsúlyozottabbá. Harmadik következtetés a hit megélése. Voltak, akik nem tolakodtak előre az okostelefonukat szorongatva, és még a hatalmas kivetítők köré sem csoportosultak, ha­nem egy-egy pinceablak párkányára vagy a szegélykőre ülve megelégedtek azzal, hogy végighallgatták a szentmisét. Vagy felajánláskor az utca porában tér­del­ve imádkozták: Uram, nem vagyok méltó…
Az elmúlt napok megmozgatták a Kárpát-medencét és a nagyvilágot. A résztvevők a Szentatya buzdítása mellett szép üzenettel távozhattak: engedjék, „hogy a Jézussal való találkozás az Eucharisztiában átalakítson bennünket, aho­gyan átalakította a nagy és bátor szen­- teket, akiket tiszteltek, mint Szent István és Szent Erzsébet. Csakúgy, mint ők, mi se elégedjünk meg kevéssel: ne érjük be olyan hittel, amely csak a szertartásokból és az ismétlésekből él.”

Magasztos pillanatoknak lehettünk résztvevői és tanúi a budapesti Kossuth téren, az Andrássy úton és a Hősök terén. Krisztus földi helytartójának jelenléte körünkben áldás és megtiszteltetés a nagy magyar közösségnek, valamennyi­ünknek.
Sipos Enikő