22 Sep 2021
Írta admin 
0 Hozzászólás Erdély vonzásában
Németország fővárosában, ahol egyre vehemensebben dúlt a harc, az eszmei küzdelem a fasiszták és a kommunisták között, a teológus hallgató Méliusz József 1930-ban eljutott a Collégium Hungaricumba is, ahol hamarosan otthonosan érezte magát. Bensőséges kapcsolatba került a berlini egyetem magyar tanszéke fiatal tanársegédjével, Keresztury Dezsővel is, aki – többek között – a Bauhaus építészeti kiállítására is elvitte. A tárlat óriási hatást gyakorolt az avantgard törekvésekre fölötte fogékony ifjúra. Berlinben oltódott be Méliusz József a baloldali ideológiával, világnézettel is. Az Erdélyi Fiataloknak, az Ellenzéknek, a Brassói Lapoknak küldött cikkein, beszámolóin is egyre pregnánsabban átütött eszmei balra tolódása, marxista irányvétele. Visszakerült 1931-ben Kolozsvárra a protestáns teológiai intézetbe, ahol Tavaszy Sándor tanítványává, valamint az Ifjú Erdély munkatársává és egyik szerkesztőjévé szegődött. A nyarat Temesvárott töltötte, ahonnan 1931. augusztus végén már az írta: „Két hete itthon. Végtelen nagy vágy Kolozsvárra rohanhatni. Azért így messziről mégis nagyon hozzátok nőttem, és nagyon nehéz lenne elszakadni! Itt [Temesváron] azon fáradozom, hogy a karácsonyi szünetben vagy valamikor télen Erdélyi Fiatalok-estélyt kovácsoljak.” A rendezéshez Páll Györgyöt, az Országos Magyar Párt bánsági tagozatának titkárát sikerült megnyernie, akinek közösségszervezői törekvéseit és eredményeit elismerésre méltónak minősítette. Sikerült a temesvári ifjúságot – kb. 150 ember – mozgósítaniuk, beszervezniük a Magyar Pártba. Nem feledkeztek meg a Temesvárott tanuló 17 magyar műegyetemistáról sem. Méliusz József az Erdélyi Fiatalokról, míg a tanárjelölt Tóth Zoltán – az 1956-os magyar forradalom későbbi mártírja – a kisebbségi ifjúság helyzetéről készült előadást tartani Temesvárott, teljesen az Erdélyi Fiatalokban megjelent cikkekhez igazodva. Az Erdélyi Fiatalok célkitűzéseit, törekvéseit ismertette és kifejtette Méliusz József az Országos Magyar Párt Blaskovits-telepi ifjúsági tagozatának összejövetelén is, amelyen mintegy 80-90 iparos, munkás és vasutas, valamint a temesvári sajtó és pártvezetőség képviselői vettek részt. Előadásaikat, bizalmas beszélgetésekkel fűszerezve”, megtartották a Blaskovits-telepen is. Verseskötet kiadására készült Méliusz József, amely korai népies költeményeit tartalmazta volna. Megfelelő számú előfizetőt ellenben nem sikerült összegyűjtenie.
„Bár az Országos Magyar Párttal az Erdélyi Fiatalok mozgalma kezdettől fogva szemben állt, a politikai szervezet bánsági tagozatával Méliusz József, Tóth Zoltán és Mikó Imre közreműködésével jó kapcsolatot alakítottak ki. Méliusz szerint „A temesvári szervezetre a közeli Lugoson élő dr. Jakabffy [Elemér] volt nagy hatással, a Magyar Kisebbség szerkesztője. Az OMP temesvári szervezete abban különbözött az erdélyi szervezetektől, hogy nem volt »gentry« jellegű, az iparosok nagy szerepet játszottak, (társadalmilag) hangsúlyozott polgári jellege volt. A M[agyar]P[árt]-hoz közelálló vallásos ifjúsági szervezetek a külvárosokban ugyancsak a népiek (városnépiek) voltak. Meghatározó: Temesvár ipari város. Ennek megfelelő társadalmi szerkezetű erős középpolgársággal.” – állapította meg a rebellis kálvinista. Méliusz József az Erdélyi Fiatalok között (1930–33) címen a Korunkban közölt tanulmányában Csapody Miklós irodalomtörténész. Az Országos Magyar Párt bánsági tagozata a tömegszervezésben egyedülálló eredményt ért el, irányvonala is eltért a kolozsvári központ „arisztokratikus” politikájától. Másfél évtizedes működése során „a magyarságnak túlnyomó többségét magába tömörítette”, sikeresen fogta össze „a magyar ipari munkásságot is, sőt az egészen nincstelen napszámos rétegeket is. A jövő szempontjából legnagyobb jelentőségű cselekedete az ifjúsági tagozat, majd későbbi nevén »ifjúsági szakosztály« kifejlesztése volt, mely az évek folyamán a legélénkebb, legeredményesebb munkát végző szervezetévé vált a Magyar Pártnak, a magyar jövő komoly reménységévé.”
Méliusz József és segítőtársai buzgólkodása, konok szervezőmunkája eredményeként az Erdélyi Fiatalok temesvári estjére 1931. szeptember 10-én került sor. „A Blaskovits-telepen Tóth Zoltán tanárjelölt segített nekem, aki igen agilis, lelkes és intelligens fiú, jövőre biztos jó hasznát lehet venni Kolozsváron is. A mellékelt beszámolót vele írattam meg, már azért is, hogy ambicionáljam. Másik segítőm Fráter Géza bécsi orvostanhallgató volt.” Tóth Zoltán beszámolója Az Erdélyi Fiatalok munkája Temesváron címen a Klozsváron szerkesztett folyóirat 1931/8-10. számában látott nyomdafestéket.
A sikeren felbuzdulva 1932. január végén a Temesvári Hírlap Pogány László vezette szerkesztősége szervezte és rendezte meg a Béga-parti városban az Erdélyi Fiatalok bemutatkozó estjét, amelynek keretében Demeter Béla, Dsida és Jancsó Elemér ismertette a folyóirat programját. Az eseményt 1932. január 21-i számában harangozta be a polgári radikális elveket érvényesítő napilap. „Harmonikusan egészítették ki a műsort” Méliusz József és Berczeli A. Karoly költeményei. Bevezető beszédet dr. Tornya Gyula csáki ügyvéd, volt szenátor mondott „meleg szavakkal méltatva az Erdélyi Fiatalok törekvéseit.” A rendezvényről Meghódították Temesvár közönségét az Erdélyi Fiatalok címmel számolt be 1932. február 2-i számában a Temesvári Hírlap, amely egy nappal később Jancsó Elemér Az Erdélyi Fiatalok útja című írását publikálta. Demeter Béla Az Erdélyi Fiatalok falumunkája című értekezése a Temesvári Hírlap hasábjain 1932. február 6-án látott nyomdafestéket, amelyet 1932. február 9-én dr. Berczeli Anselm Károly Lecke című írásának közzé tétele követett. Az 1932. áprilisi lugosi összejövetelt – amelyet Az Erdélyi Fiatalok és Markovits Rodion a Lugosi Magyar Párt irodalmi dél- utánján címen 1932. április 6-i számában harangozott be a Temesvári Hírlap – az OMP Temes-parti városbeli szervezetének kulturális szakosztálya rendezte. „A magas nívójú műsoron Dr. Jakabffy Elemér országgyűlési képviselő az ifjúság mai generációs helyzetéről beszélt, nagy hozzáértéssel és melegséggel fejtve ki az apák és fiak gondolkozási különbségének okait.” A pap-költő Szombati-Szabó István műfordításokkal, „Markovits Rodion, a »Szibériai garnizon« szerzője pedig a volt magyar hadifoglyok szibériai helyzetéről szóló előadásával szerepeltek”.
Méliusz N. József 1932 januárjában a Székelyföldön járt, amikor Csíkszentmártonba is eljutott. Élményeit, benyomásai prózában Úri muri – parasztmuri címen a Temesvári Hírlap hasábjain jelentette meg 1932. január 28-án, míg Vasárnap este című versét 1932. február 7-i számában tette közzé a Pogány László szerkesztette újság. A költemény a székely írók egy részében heves visszatetszést, mérhetetlen felháborodást keltett. Indulatos sajtóvita indult és bontakozott ki, amelyet a Csiki Néplap 1932. március 9-i számában publikált durva, elvtelen, indulatos, elvadultan személyeskedő és sértegető támadásával Domokos Pál Péter indította el. A szlávos családi neve miatt lezsidózott fiatal poétát Tamási Áronnal az élükön székely író- és nemzedéktársai vették védelmükbe. A Temesvári Hírlap 1932. április 17-i számában Az erdélyi fiatal írók csendre intik az irodalmi házőrzőt címen számolt be a Méliusz-affér” fejleményeiről. A Temesvári Magyar Dalárda vezetősége és tagsága sajtónyilatkozatban utasította vissza a dalostárs Nelovankovits Miklósra és családjára zudított minden alapot nélkülöző antiszemita vádakat.
A gyeplőtlen támadások, a felizzott polémia, a heves pengeváltások nem árnyékolták be, nem oltották ki Méliusz N. József érdeklődését, vonzalmát a Székelyföld iránt. Felkereste a Zsögödön élő és alkotó festőművészt, Nagy Imrét (1893– 1976), aki azután arcvonásait rajzban, metszetben és festményen is megörökítette. Látogatás egy székely piktornál című élménybeszámolóját a Temesvári Hírlap 1932. április 15-i számában tette közzé.
A Pogány László vezette újság 1932. április 14-én Bíró Sándor Az erdélyi magyar ifjúság útja című írását közölte, s 1932. november 15-i számában pedig az Erdély magyar ifjúsága szembenézett jövőjével. Az „Erdélyi Fiatalok” főiskolás konferenciája című közleményt jelentette meg.
