09 Mar 2022
Írta admin 
0 Hozzászólás 
Beszélgetés dr. Horváth Levente teológiai tanárral, a Bonus Pastor Alapítvány elnökével függőségről, szabadulásról, felemelkedésről, méltóságról, kegyelemről.
Előadásában többek között a sokféle függőségről, a függőság által okozott gondokról és a szabadulásról beszélt. Mi a függőség?
Számomra kedves az egyszavas meghatározás: kapcsolatbetegség. Azt gondolom, hogy a mi terápiás otthonunk egyúttal kapcsolat-klinika is, ami azt jelenti, hogy nem önmagában a függő személyt kezeljük, hanem a családi hátterével, kontextusával együtt, ami kontextuális családterápiás megközelítést is feltételez. A függőség annak a sóvárgásnak a leírása, amely akkor lép föl, amikor rendszeres fogyasztás esetén kimarad az a bizonyos szer, vagy elmarad a folyamat, amely külsőleg is észlelhető változásokat okoz.
A Temesvár-Belvárosi Református Egyházközségben Kiút a szenvedélyek rabságából címmel tartott előadást dr. Horváth Levente, amelyben a Bonus Pastor Alapítvány tevékenységét is ismertette.
Tapasztalata szerint, mennyire van jelen a mai társadalomban a függőség?
Ha beleszámoljuk például a munkamániát és a latensebb állapotban levő függőségeket, akkor ijesztő méretű a jelenség. Magyarországon például a tízmilliós összlakosságban évtizedek óta egymillió körüli csak az alkoholfüggők száma… Hozzáadva a más függőségben szenvedők számát, ijesztővé válik a kép! Sajnos nagyon elterjedt a függőségi állapot, mert voltaképpen egy túlélési eszköz annak az egyénnek, aki képtelen jól kezelni a kapcsolatait. Lényegében a függőség egy művi, rövidre zárt, út arra, hogy a jó kapcsolatok által biztosított boldogság érzetet elérje az, aki valamilyen okból képtelen a természetes módon elérni. Másrészt a szer ellazítja, vagy feldobja a fogyasztóját, mindkét állapot elérhető az emberi kapcsolatokban, lehet élni vele, viszont azok a fiatalok, akik például gyermekkori traumákat szenvedtek, a szülői jelenlét hiányában, szeretetlenségben nőttek fel, esetleg negatív kapcsolati mintát hoznak magukkal, a kapcsolataikban deficitesek, nincs egy modell számunkra, destruktívvá válhatnak. Amikor a függőség kiüti az édesanyát, édesapát a szülői szerepkörből, előáll a jelenlét hiánya, ez a hiány nagyon sok esetben okozója a fiatalok valamilyen függőségének. Ehhez az áldatlan helyzethez még hozzáadódhat esetenként a másokkal való kapcsolat hiánya, az Istennel való kapcsolat hiánya és az önmagával kialakított kapcsolat hiánya is.
Mikor válik valaki függővé?
Akkor, amikor valaki – ha nem tudja a kapcsolatait működtetni, de jól kell érezze magát – valamilyen kedélymódosító szert használ, vagy folyamatot vesz igénybe. A függőség fokozatosan alakul ki, például egyesek a depressziójuk „kezelése” folyamán válnak függővé. Ez egy csapda: rövid távon hatékony lehet, de hosszú távon, biztos, hogy kényszeressé válik.
Fentebb szó volt róla ugyan, de még egyszer: kik válhatnak függővé?
E kérdésben nagyjából egybehangzó a szakmai vélemény, mely szerint mindannyian diszponáltak vagyunk arra, hogy függővé váljunk. Sajnos minden ember életének egy pontján eltörhet mélyen valami és nincs biztosíték arra, hogy nem kezd el inni, szert fogyasztani… és továbbiakkal lehet helyettesíteni a függőség okozóját.
Betegség a függőség?
Mostanság ez egy igen vitatott kérdés. Magam is kezdem elfogadni, hogy egy az egyben nem is nevezhető betegségnek. Említettem, hogy diagnózisa van, de gyógyulás nincs belőle, csak felépülés. Azonban nagyon vigyázni kell a betegségmodellre is. Az Anonim Alkoholisták (AA) körében bevett szokás a csoportos terápia során, hogy úgy kezdi a mondanivalóját az érintett, hogy például „Laci vagyok, alkoholista…”. Az illető már nem iszik, passzív alkoholista ugyan, de ebben a megközelítésben fennáll a veszélye, hogy az identifikáció csupán a régi – alkoholista – identitáshoz kapcsolódik, ami beszűkíti a perspektívát a jövőre nézve. Én ezért tartom jobbnak a keresztény szemléletű identitás önmeghatározást, azt, hogy Isten előtt elveszett bűnös vagyok, de a megváltás által Isten fiává fogadott, megváltott gyermeke vagyok. Ez a kettősség nyithat új perspektívákat a változás, a szabadulás útján. Amint a függőség viselkedési zavarokat vált ki, úgy alakíthatók ki új viselkedési minták a józanságban, az absztinens életmódban. Valójában a józanság öröme a cél, amelyet megfogalmazunk a terápiás otthonunkban és e cél elérésére biztosítunk eszközöket az érintettek visszaesésének megakadályozására. Ez a megközelítés a pozitívabb énkép kialakításához vezet, és ilyenként joggal tiltakoznak egyes szakemberek a betegség metafora túlzott használata miatt. Ebben a témában javasolt egy bővített, összetettebb, pozitívabb identifikáció is.
Tapasztalata szerint a hit biztosíthat kapaszkodókat azoknak, aki függőségükből szeretnének szabadulni?
Meggyőződéssel állíthatom, hogy a hit megerősíti a szabadulni akarókat. Hitünk középpontjában a nagypéntek és a húsvét eseménye áll, Krisztussal együtt vagyunk megfeszítve, meghalunk, és vele együtt támadunk fel, és megyünk fel a mennybe…Ez egy páratlan lehetőséget jelent, ezért nagyon fontos a hit, mert annak, aki deficittel indul az életben, a nem-függővel szemben halmozottan hátrányos helyzetű, számára fel lehet mutatni ezt a többszörösen előnyös identitást és lehetőséget. Képletesen fogalmazva: a függőség pokoljárásából, a hit által mennyei utakra térhet. Ez az európai kultúrkörben nagyon lényeges. Óriási felhajtó erő lehet annak tudatosítása, megértése, hogy Isten a leghátrányosabb helyzetűeknek adja a legnagyobb kegyelmet, és ez hatalmas pozitív kompenzációt von maga után.
Sajnos az alkohol és dohányáru úton útfélen jószerével bárki számára – kortól függetlenül! – beszerezhető, ám ma már a különféle tudatmódosító szereket, drogokat is sokszor közvetlen közelünkben kínálják, minimális erőfeszítéssel beszerezhetők. És sokan – sajnos a legfiatalabbak is – fogyasztják is. Egyértelmű, hogy folyamatos felvilágosításra, tájékoztatásra van szükség.
Milyen megelőzési tevékenységet folytat a Bonus Pastor Alapítvány?
Éveken át a prevencióra, a kezelésre, az utógondozásra összpontosítottunk. Az utóbbi időben rendeltük ezekhez a képzési és életvezetési programokat. Az előbb ismertetett új identitás kialakítása érdekében nagyon nagy hangsúlyt fektetünk az utógondozásra. A prevenciós tevékenységet iskolákban és gyülekezetekben meghívásra végzik a munkatársaink, akik előzőleg mindenre kiterjedő képzéseken vettek részt. Elmondhatom, hogy figyelemre méltó munkát végeznek az osztályközösségekben, kollégáim percek alatt megnyerik a gyermekek bizalmát és bizony kiderül az, hogy ki, mennyire ismeri a drogokat, találkozott fogyasztóval vagy jómaga is netán kipróbálta. Eme tapasztalatok alapján elmondható, hogy a kapcsolatfókuszú prevenciós módszer alkalmazásával munkatársaimnak sikerült meghaladniuk a – sok esetben alacsony hatékonyságú – hagyományos prevenciós módszereket. A fenti állítást támasztja alá, hogy nagyon sokszor jelentkezik terápiára egy-egy fiatal és elmondja, hogy valamikor iskolás korában találkozott valamelyik munkatárssal, és annak az emléknek hatására érzett bizalmat irányunkban.
Feltételezhető, hogy a világjárvány miatti beszűkült mozgástér, a megbetegedéstől, haláltól való félelem, a bezártság miatt megnőhetett a függők száma. Önök mit tapasztaltak?
Sajnos, a járványhelyzet miatt egész Európában, de a világ más tájain is rendkívül megnőtt a függők száma, és ami különösen érint bennünket is, a visszaesők száma is jelentős, főleg azok körében, akiknek nem sikerült elsajátítaniuk a kellő készségeket kapcsolataik ápolására. Első körben kisebb-nagyobb konfliktusok alakultak ki a bezártság miatt, majd állandósult a feszültség és ennek oldására nyúlt valamilyen szerhez az érintett… A járvány első hónapjaiban, a helyhez kötöttség idején engem is és munkatársaimat is rengetegszer hívtak a kezelés vagy utókezelés alatt álló ügyfeleink. Abban az időszakban a világhálónak köszönhetően online módon végeztünk ugyan lelkigondozást, de a függők esetében meghatározó a személyes jelenlétre alapozott terápiás folyamat.
Kizárólag Marosvásárhelyen és vonzáskörzetében működik a Bonus Pastor Alapítvány?
Marosvásárhelyen van az országos irodánk, de Kolozsváron, Székelyudvarhelyen és Magyarózdon is van egy-egy irodánk, illetve a terápiás otthonunk is Ózdon működik, de Erdély nagyon sok településén vannak hetente összegyűlő támogatói csoportjaink. E támogatói csoportoknak többnyire a gyülekezetek adnak helyet, viszont e találkozók nem kimondottan bibliaórák, hanem a csoportok tagjainak sajátos gondjaira összpontosítanak a résztvevők. Az Igei háttér is biztosított, mert a találkozókon összekötik a terápiás és spirituális foglalkozásokat a résztvevők.
A függőség pénzkérdés?
Azon túlmutatva, hogy a függőséget okozó szer megvásárlására pénzt kell fordítson az érintett, rettenetes történetek vannak, amelyek igazolják, hogy – például a szerencsejátékoktól függők esetében – mekkora pénzkérdés a függőség. Örömhírt is közölhetek: ebből is van fölépülés. Volt olyan esetünk, amikor az édesapa eljátszotta a családja feje fölül a családi házat – nyilván akkor már nem a saját akarata irányította tetteit –, a hosszú ideig tartó vívódást követően eljött hozzánk és a terápia hatására sikerült megszabadulnia függőségétől. Családja közben Magyarországra költözött, a férfi megkereste feleségét és gyermekeit, hosszú ideig tartó, a bizalom újrafelépítésére összpontosító folyamat végén, a család ismét kiegészült. Mi pedig büszkék vagyunk arra, hogy Budapesten egy a szerencsejátékoktól függőket segítő támogatói csoportban tevékenykedik egykori ügyfelünk.
