Az oravica–aninai hegyi vasút 6.
Átadás a nyilvános forgalomnak
Az addig csak ipari célokat kiszolgáló vasutat, melyen – mint láttuk – 1863. december 15-én indult meg a forgalom, 1869. november 15-én adták át a nyilvános forgalomnak. Ezt megelőzően a vasúttársaság kérvényezte a hatóságtól a nyilvános forgalomba tételt; ennek nyomán rendelte el a minisztérium a műtanrendőri bejárást, melyet 1869. szeptember 19-én és 20-án tartottak meg. Az ebből az alkalomból kiállított jegyzőkönyv másolata szerencsére megmaradt a MÁV Központi Irattárában. Az eredeti, mint annyi más fontos dokumentum, Budapest 1945-ös ostromakor semmisült meg, amikor bombatámadás érte a Közlekedési Minisztérium épületét, és elégett a teljes levéltár is. „A cs. kir. szab. osztrák államvasut társaság Oravicza-aninai gyári szárnyvonalának a nyilvános forgalomnak való átadása czéljából tartott műtan-rendőri bejárása” alkalmából készített jegyzőkönyvet a fenti dátummal írták alá és az 16638/1869 számmal iktatták a Közmunka és Közlekedési Minisztériumban. A műtanrendőri bejárást végző bizottság vezetője Ribáry Sándor magy. kir. miniszteri osztálytanácsos volt a magy. kir. Közmunka és Közlekedési Minisztérium képviseletében. A magy. kir. vasúti és hajózási főfelügyelőséget annak főnöke, Langer Károly magy. kir. miniszteri osztálytanácsos képviselte. A kormány szakértőiként Nagy László magy. kir. vasútépítészeti felügyelő és Storch Gyula magy. kir. vasúti és hajózási felügyelő vett részt a bejáráson. A magyar királyi vasútépítészeti igazgatóságot Gunesch Rezső magy. kir. vasútépítészeti főfelügyelő és Augustin György magy. kir. vasútépítészeti felügyelő képviselte. A cs. kir. szabadalmazott osztrák államvasút társaság (OÁV) részéről Ruppert Károly főigazgató és Blazovich József felügyelő és üzleti igazgató vett részt.
A jegyőkönyv szerint „a cs. kir. szab. osztrák államvasut társaság a tulajdonához tartozó és eddig csak gyár- és kőszéntelepi teherforgalmának közvetítésére használt Oravicza–aninai szárnyvonalát a nyilvános forgalom számára megnyitni kívánván, az erre szükséges engedélyért folyó évi Augusztus hó 20-án kelt 158 számú beadványával a Nagyméltóságú m. k. közmunka és közlekedési ministeriumhoz folyamodott.
E kérelem folytán az említett vonal műtan-rendőri bejárása a m. k. közmunka és közlekedési Minister úr ő Nagyméltóságának folyó évi september hó 17-én 12163 sz alatt kelt intézményével elrendeltetett.”
A kirendelt bizottság Oravicán gyűlt össze, majd szeptember 19-én és 20-án egy különvonattal bejárta a vasútvonalat. A pálya építését és felszerelését az 1851. november 16-án kelt s azóta törvényerőre emelt vasúti üzleti rendtartás megfelelő rendelkezései szerint vizsgálta meg. A bizottság öt pontban foglalta össze a következtetéseit. A jegyzőkönyv a) pontjában az alábbiakat rögzítették: „Miután az Oravicza–aninai szárnyvasut az államvasut által eredetileg csak mintegy a gyári- és kőszéntelepek teherforgalmának közvetitésére rendeltetett pálya építtetett s igy bárha az külső csínnal tartósságot párosít, még sem építtetett szigoruan azon elvek szerint, melyek a nyilvános forgalomra szánt pályák építésénél követelhetnek, hanem épen e körülménynél fogva az egész pálya ugy mint a hozzátartozó épületek egy gyári pálya jellegét viselik magukon és ennélfogva a bizottság nem mondhatja ki feltétlenül, hogy az idézett vasutüzleti rendtartás 2 § ának a) betüje alatti határozmányoknak mindenben elég van téve, de más részt kimondhatja, hogy a bejárt pálya és a hozzátartozó épületek az ezen szárny vonalon várható forgalom igényeinek biztosság és az üzleti közrendőri kivánalmak tekintetében szigorú elővigyázati rendszabályok alkalmazása mellett meg fognak felelhetni.”
A bizottság kötelezte a vasúttársaságot, hogy Majdan, Lissava, Krassova és Anina állomásokon egy-egy helyiséget jelöljön ki az utazóközönség számára.
A jegyzőkönyv b) pontjában a bizottság megfogalmazta, hogy az eszközökre nézve nem látta szükségesnek a vizsgálódást, mert a vasúttársaság megfelelő eszközökkel rendelkezik, hisz elég hosszú vonalhálózattal bír. A c) pontban megállapították, hogy a balesetek elhárítására szükséges eszközök többnyire megvannak, de kiegészítésük szükséges. Kötelezték az ÁVT-t, hogy „az állomások fedezésére a forgalom mindkét irányában ellenőrzési készülettel ellátott fordítható távjelzőket állíttasson fel” (a krassovai állomáson csak egy ilyen távjelző felállítására volt szükség), és hogy „valamennyi állomás Morse féle távirati beszélőkészületekkel látassék el.” A d) pont szerint, a meglévő egészségügyi készleteken kívül „Aninán egy állandó és tökéletesen felszerelt mentő szekrény állítandó fel”. A jegyzőkönyv e) pontjában foglaltak szerint a vonalon már régebben szolgálatot teljesítő személyzet volt alkalmazásban. Utasították az ÁVT-t, hogy a személyzettel tudassa a vasútnak a nyilvános forgalomnak való átadását.
A bejárás után a bizottság ülést tartott, ahol megfogalmazták azokat a feltételeket, melyeket a vasútvonalon teljesíteni kell: „1ör Oly vonatoknál, melyekkel személyek is szállíttatnak, a menet gyorsaság óránként felfelé haladó vonatoknál 2 mértföldnél, és lefelé haladóknál 1½ mértföldnél nagyobb nem lehet. 2or. Személyek szállitására csak négytengelyű terhelő vázzal (Druckgestell) ellátott kocsik használhatók és ezen kocsik a hosszabb alagutakon való keresztül haladás alkalmával mindig kivilágosítandók. 3or. Ezen nagyobbrészt csak az áruforgalom közvetítésére rendeltetett szárnyvonal kivételes körülményei tekintetbe vételével, oly vonatoknál, melyekkel személyek is szállíttatnak kéregöntvény kerekeken járó teherkocsiknak besorozása kivételesen de csak azon feltétel alatt engedtetik meg, hogy a személyszállitó kocsik, melyek közvetlenül a hátulsó jelzőkocsi előtt sorozandók be, a többi kocsiktól legalább két küllő kerekeken járó kocsik által elkülönitessenek. 4er. Minden vonathoz, mellyel személyek is szállitatnak egy megfelelőleg berendezett mentőszekrény adandó. 5er. Minden olyan vonatnál, mellyel személyek is szállitatnak, a jelzőzsinór a vonat egész hosszán keresztül alkalmazandó.
E jegyzőkönyvi megállapitások teljesitése mellett az általános személy- és árúforgalom bármikor meginditható”.
Érdekessége a jegyzőkönyvnek, hogy a magyar királyi vasútigazgatóság két beosztottja: Rud. Gunesch és G. Augustin, valamint az ÁVT (azaz OÁV, StEG) igazgatója, C. Ruppert németül, gót betűkkel jelölte meg beosztását és írta alá.
A vasúttársaság néhány hét alatt teljesítette a vasúti hatóság követelményeit, és az oravica–aninai hegyi vasutat, melyen eddig csak teherforgalom zajlott, és csak bányavasút szerepét töltötte be, 1869. november 15-én átadták a nyilvános forgalomnak.
(folytatása következik)


01 May 2014
Írta admin
0 Hozzászólás