Minden szakmának meg­van a „bibliája”, ilyen szakmai biblia volt, s talán még ma is az lehet, a hazai magyar még létező általános mezőgazdasági mérnökök kezében, az 1954-ben, ezelőtt 60 évvel meg­jelent Az agronómus kézikönyve című szakmai mű. Kiadója a bukaresti Mezőgazdasági és Erdé­szeti Állami Könyvkiadó volt.
Értékes szakkönyv volt 60 éven keresztül a ma­gyar agrármérnökök ke­zében. Sem előtte, sem utána, ilyen nagy vállalkozású szakmai könyv itt nem született. Ez a szakmai kézikönyv a kollektivizálás nehéz idején se­gített minket abban, hogy a gazdák megfelelő szakmai vezetésben, tájékoztatásban részesüljenek. A ki­tűnő szerzői gárda mindegyike az egykori magyar mérnöki tanárai is voltak, Kovács Béla, Antal Dáni­el, Szopos András,Veress István, Pap István, König Miklós, talán Szopos And­rás kivételével végig a Ko­lozsvári Mezőgazda­sá­gi Főiskola magyar tanszékének tanárai voltak 1960-ig amikor megszűnt a magyar nyelvű oktatás Kolozsváron a Mezőgaz­dasági Főiskolán. Azóta sem magyar nyelvű szakmai oktatás nem létezik, sem új magyar nyelvű összefoglaló szakmai ké­zikönyv nem született. A munkatársak is, akik a könyv megírásában segítettek, tanáraink vagy ta­ná­raink tanársegédei voltak. Íme a munkatársak: Antal András – gépészet, Balog Gábor – állattenyésztés, Benke Sándor – munkaszervezés, Csapó M. Jó­zsef – talajtan, Kelner Erik, Kolosy Erzsébet, Kós Károly – mezőgazda­sá­gi építészet, Lazányi End­re – genetika, Módi Etelka, Moll Éva – biológia, Mózes Pál – fitopatológia, Nyárády Antal – nö­vénytan, Onea Teodor, Opra Pál – munkaszervezés, Pálfy Ferenc – nö­vény­fiziológia, Pap Olga – rovartan, Sándor Károly, Sebők Péter, Sípos György, Szövérdy Károly, Tietz La­jos – területmérés, Tö­rök Sándor – zöldségtermesztés. Tőlük tanulta meg az a több száz ma­gyar mezőgazdasági szak­em­ber, akik 1949 után a Kolozsvári Mezőgazdasá­gi Főiskola magyar fakultásán tanulta ki a szakmát s azt, hogy milyen feladatuk van Erdély mezőgazdaságában dolgozó ma­gyar­jaival szemben.
Mit is tartalmaz könyvem elsárgult lapjai és mit mond az annyi használat után a szolgálatot felmondó vászonborítója? A szakadt vászonborító a sok hasz­nálat eredménye, a­mely az 1954-ben megjelent 2000 példány talán mindegyikét jellemzi. A 724 oldal pedig összefoglalva a következő témákat tartalmazza: I. rész Általános talajművelés, en­nek keretében talajművelés, trágyázás, vetés, ve­tésápolás, gyomnövények és irtásuk, a vetésforgó, a mezőgazdasági fásítás, II. rész. A növények termesztése, tárolása, feldolgozása és védelme. Ennek keretében az A pontban: A növények éle­téről általában, a növények életfolyamatait befolyásoló tényezők, – feladatai-módszerei-anyagi bírálata, vetőmagtermesztés, részletes növénytermesztés, kettős termesztés, le­gelő- és rétgazdálkodás, pázsitfüvek, pillangósok, a természetes gyepek értéke, a természetes legelők és kaszálók feljavítása-szakaszos legeltetés-zöld futószalag-fűmag ter­mesz­­­tés. Ezt a fejezetet ma is ajánlhatom gyakorló gazdáinknak kevés kiegészítéssel. B: Zöld­ség­termesztés – Nagyon ajánlatos lehetne ismerni ma is a kiskerti gaz­dáknak, mert olyan gyakorlati szakemberek ír­ták, mint például az örök Veress István és Tö­rök Sándor. A zöldségtermesztésen belül tanulhatunk ma is arról, hogyan kell megválasztani a zöldségtermesztésre a területet – a talajt, hogyan készítsük elő a zöldségeskert talajának trágyázását (ma bio­trágyázásnak nevezhetjük az itt leírtakat), a te­rület meszezése (különösen a Felső-Béga mentén pl. Igazfalva, Monostor), a vetésforgó, vetés, szükséges ápolási munkák, részletes zöldségtermesztés (ta­lán csak a fajták változtak a tulajdonságok nem), magtermesztés (mennyire aktuális lett!) C: Gyümölcstermesztés, ezen belül a gyümölcstermő növények rendszerezése és rendszertani helye, a gyümölcsfák szaporítása (ma is aktuális), gyümölcsfák telepítése, ültetése, trágyázása, metszése, gyümölcsök szedése és feldolgozása, évi munkák, gyümölcsfajták ösz­sze­foglaló táblázata, termesztésre ajánlott gyümölcsfajok és -fajták. Mind­ez Veress István pro­­fesszor gyakorlatából és tollából. (Veress professzor szakmai kapcsolatot tartott fenn a nagy­bodófalvi gazdakörrel öntözés és zöldségtermesztés té­má­ban.) D: Sző­lőtermesz­tés, a szőlő növénytani le­írása, művelése, a szüret, az erjedés, pincemunkák, a bor betegségei. E: Gyógy­növények ter­mesz­tése, egyéves nö­vények, kétéves növények, évelő nö­vények. (na­gyon ajánlott fejezet) F: Virágker­té­szet a dísznövények szaporítási módj­a, az itt ajánlott földnemek, trágyázás, egy­nyá­ri virágok termesztése, kétnyári virá­gok, szabadföldi évelő vi­rágok, szőnyegnövények. G: Raktá­rozás, tárolás, veszteségek, használt építmények, szemesgabona, ku­korica, hüvelyes, olajos magvak szálastakarmányok tárolása. H: Nö­vény­­védelem (ma ezt is bionövényvédelemnek nevezhetjük, ezért is le­hetne hasznos). Szántó­földi nö­vé­nyek betegségei, a zöldségfélék általános betegségei, gyümölcsfák és gyü­mölcsbokrok betegségei, termesztett nö­vé­nye­ink fontosabb ro­var- és áll­­ati kártevői, szántóföldi, gyümölcsfák és a sző­lő valamint a raktári kártevők. III. rész Állattenyésztés, általános állattenyésztés, lótenyésztés. Szarvasmarha, sertés és juhtenyésztés, tejgazdaság, baromfitenyésztés, méhészet, selyemhernyótenyésztés, háziállataink jelentősebb betegségei. S mindez leírva Pap István tanár által nagyrészt saját gyakorlata alapján. IV. rész a Mezőgazdasági gé­­pek, ez nagyobb kiegészítésre szorul, inkább a gé­pek történetében lehet fel­használni. V. rész A me­zőgazdasági üzemről szóló részt épp egy Te­mes megyei tanár, König Miklós írta, aki Puszta­szentmártonon született. S az ebben lévő mezőgazdasági építészeti részt pedig Kós Károly neves erdélyi építészünk írta, aki tanított is a Főiskolán.
Amint láthatjuk a 60 évvel ezelőtt írt kézikönyv nagy része ma is időszerű és felhasználható. Épp az adja meg értékét, hogy ha kihagyjuk a kötelező egykori politikai írásokat, amelyek csak a könyv elején olvashatóak, nagy ré­szében ma is használatos kézikönyv van a kezünkben. Milyen jó lenne, ha valakik aktualizálnák ezt a könyvet, és újra közforgalomba kerülhetne. Ez a könyv az erdélyi magyarság értékes hungarikuma, mert teljes egészében itt készült az országban, ma­gyar szakemberek írták, az erdélyi-bánsági való­ság­hoz mérten, semmilyen regáti vagy magyarországi behatás nélkül. Ez a könyv az utolsó hatvan év minden magyar szakemberének és gazdájának a vezérlő könyve volt a mindennapi gyakorlatban, és segítette szakembere­in­ket, hogy magyar szaknyelven tudjanak tudást át­adni a gazdáknak. Me­gyénkben is több magyar szakember használta munkájában ezt a ma is értékes kézikönyvet.
Bölkényi Kiss Károly